Harangszó, 1917
1917-02-25 / 9. szám
Vili. évfolyam. 1917. február 25. 9. szám. Előfizetési ára 36 számra közvetlen küldéssel 3 K 60 T, csoportos küldéssel 3 K. Kéziratok QYÉKÉNYES-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANGSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, reklamációk SZENTGOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. TARTALOM: Szántó Róbert: Bűnbánati ének. (Vers.) — szm.: Mikor szentelünk már igazi böjtöt? — Gazdag kalászok. — Az erdélyi betörés. — Harangszó a táborban. — Erdélyi magyar hitrokonainkért. — Endreffy János: Fuj a bóra. — Bibliai kérdések. — A világháború eseményei. — Gyermekvilág. Szalay Mihály : A kisértő. — Ország-Világ. — Persely. Bűnbánati ének. Dallam: Ne szállj perbe énvelem . . . Vétkeim tengerárja Lelkemet úgy bejárja, Karolj fel Jézusom] Mert ha megvetsz engem, Kinél lesz menedékem? Vészes örvények felett Mihez fogjak nélküled ? El ne hagyj Jézusom ! Bánatos a lelkem, Te vigasztalj meg engem. Bűnös szándéki miatt El ne taszítsd fiadat Megváltó Jézusom! Biztass szerelmeddel, Kicsorduló véreddel. Ezer bajaim között Csak te adhatsz örömöt Kegyelmes Jézusom! Könyterhelt szemekkel Kérlek, óh maradj velem. Ha éltemnek utjain Nem szűnnének kínjaim S velem vagy Jézusom : Bízó szívvel hordom Bünterhes földi sorsom. Zúgjon bár a tengerár, Rémítsen bár a halál. . . Tudom oh Jézusom, Bűnbánó szivemmel Menyországba fölviszel. SZÁNTÓ RÓBERT. Mikor szentelünk már igazi böjtöt? A bibliában sokszor van sző böjtölésről. A gyásznak, a bánatnak, a magába szállásnak jele volt. Izrael népe, mikor az arany borjuv való bálványozás után megismerte 1 ünét: gyászba borult és senki sem tette fel ékszereit. (II. Móz. 33, 4.) Dávid király, mikor az Ur prófétája megdorgálta bűnéért és újszülött fia halálos beteg lett: bünbánatában és gyermekéért való fájdalmában böjtölt, éjjel a földön feküdt és nem tudták ráerőltetni, hogy egyék. (II. Sám. 12, 16 — 17.) Egészen természetes, hogy akit a bánat igazán elfog, nincs gondja az ételre, italra, a maga felékesítésére. Jézus az igazi böjtöt nem Ítélte el; de a kiszabott böjti napokat nem tartotta meg sem maga, sem tanítványai. Az ételek válogatásával és a ruha megszaggatásával való külső böjtnek határozott ellensége volt. A külső böjtöt már a próféták is keményen ostorozták. Jóéi próféta sürgetve mondja : Térjetek meg hozzám teljes szivetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És sziveteket szaggassátok meg. ne ruháitokat. (Jóéi 2, 12-13.). Ezek a szavak hozzánk is szólnak és mintha ránk is illenének. Sirás hiszen van, kesergés is van, megszaggatott szív is temérdek van; de már megtérést nem igen látunk. Sokan mivel minduntalan azt hall-
