Harangszó, 1917

1917-02-04 / 6. szám

42, HARANGSZÓ. 1917. február 4. az óriási tűzgolyó is őrült sebességgel rohan a világűrben ragadja magával bolygóit, mint az üstökös a maga tüzcsóváját. Gondoljuk meg ezek mellett, hogy a naprendszereknek egész sokasága rohan a nagy világ­térben és nem rohannak egymásba! A beléjük helyezett erők tartják távol őket egymástól, ugyanazon erők kötik őket egymáshoz. Ennek az erőnek adója, irányitója a hatalmas Isten, kielőtt leborulva tesszük a vallomást: Isten egyedül te vagy hatalmas! »Ki mehetett végére az Ur akarat­jának, vagy ki volt neki tanácsosa ? Ő tőle, ő általa és ő benne vágynak mindenek, neki legyen dicsőség mind­örökké Amen. laeger u. B. I. Gazdag kalászok. — Idézetek. Jellemzések. — Luther a háborúról: »Ha a gyilkolás és pusztítás nem látszik is a szeretet müvének s ke­resztyénhez nem illőnek tűnik is fel, a valóságban mégis a szeretet müve. Mert ahogyan a jó orvos, ha néme­lyik baj elhatalmasodik, levágja a kart, vagy a lábat, hogy a testet megmentse, — a levágott tagot te­kintve kegyetlennek volna mondható, mégis az egész testet tekintve, ame- ,'vet meg akar menteni, a valóságban ’.iváló és hü embernek bizonyul, aki jó keresztyénhez Ü1q munkát végez: azonképen, ha a háborút úgy tekin­tem, amint bünteti a gonoszt, gyil­kolja az igazságtalant s annyi féle bajt okoz, ugyancsak keresztyénietlen s a szeretettel ellenkező dolognak kel­lene tartani; ha azonban azt látom, hogyan védi a jámborokat, a nőt, gyer­meket, házat, vagyont, becsületet és békét teremt, akkor kitűnik, milyen be­cses és Istentől rendelt dolog. Azt lá­tom, hogy levágja ugyan a kart, vagy a lábat, de csak azért, hogy az egész testetmegmentse a pusztulástól. Ha a fegyver nem szabna korlátot és nem szerezne békét, egyenetlenség által pusztulna el minden a földön. Ezért az ilyen háború nem egyéb, mint rövid ideig tartó békétlenség, amely örökös, végetlen békétlenségnek vet gátat; szerencsétlenség, amely nagyobb szerencsétlenséget akadályoz meg.« ❖ »Azt azonban hangsúlyozom, hogy aki háborút kezd ok nélkül, csak azért, hogy vért lásson, nagy igaz­ságtalanságot követ el és megérdemli, hogy legyőzessék és meglakoljon.« A családalapításról. Irta: Krón Ferenc. Az utóbbi két év ifjai a rendesnél előbb kerültek katona- sőt csatasorba. Az ifjúság pajzán jókedve még alig mosolygott rajtuk, az élet máris szi­gorú redöket barázdált homlokukra. Idő előtt komolyodtak meg, idő előtt fognak megöregedni. A háború nagy­korúvá tette őket s lépten-nyomon megmutatják, hogy a szülő nem gyer­meket, hanem férfit bocsájtott áldá­sával a harctérre. A harctéren önálló cselekvésre lesznek és vannak kiké­pezve, s majd ha visszatérnek itthon is önállóságot fognak kérni. Az ön­állóságnak egyik megnyilvánulása a családalapítás lesz. A megélhetési viszonyok, ha nem is lesznek köny- nyüek, de a munkást megfogják fizetni, mert minden irányban keresni fogják. A háború alatt minden helyet nőkkel töltöttek be, a munka el is van vé­gezve, de sok helyen mégis érezhető a férfi kéz hiánya. A férfiak az elő­reláthatóan javuló viszonyok között előbb gondolhatnak a családalapításra. Csakhogy ez a kérdés sok tekin­tetben aggodalomba ejtheti a szülőket s mindazokat, akik a nemzet gazdá- szati előnyök mellett az erkölcsre is vigyáznak s arra adnak is valamit. Ifjaink a családalapítás felől nem nyertek kellő irányítást, a szülők nem foglalkozhattak velük e kérdésről, erkölcseikbe sok kigyomlálandó szí­vódott fel, veszedelmes indulatok nőttek naggyá bennök, amelyek a harctéren beváltak, de boldogtalan családi életet idézhetnek elő. Az élet­módjuk is egészen mássá lett a harc­téren, mint volt itthon. Minden össze­játszik a természetes fejlődés ellen. Azért legyetek résen keresztyén szü­lők, kiknek gyermeke visszatérve családi tűzhelyet keres. A szülői szeretetnek minden melegével álljatok gyermeketek elé hacsak egy órára is, mielőtt útjára indul és figyelmez­tessétek a családalapítás lépésének fontosságára. Tárjatok fel előtte ne­hézségeit, kötelességeit. Ne engedjétek külsőségek után ítélni, puszta látszatra életcélokat építeni nem lehet. A tiszta lelki érzelmek fenséges eszméi legye­nek vezérelvei. Ezek, nélkül a fellegvár csakhamar összedül s még több lesz a szerencsétlenek száma. Intsétek erkölcsösségre, mértékle­tességre az élvezetekben, amihez most aligha szoknak hozzá, mert a nagy fáradalmak után mindenhol és mindenben teljes szabadságot élvez* I nek. Nem lehet rossz néven venni, I de félni kell a megszokástól s e szokások eredményeitől. Edzze meg minden szülő gyermekének lelkét az élet bajainak elviselésére, mert ők eddig alig ismertek más bajt, mint a harc által szülteket, de az élet rögeivel még alig ismerkedtek meg. Értessétek meg velük, hogy az »apa« névhez fűződik az élet iegszebb hivatása. Nekik szeretetet, megértést kell vinniök az uj fészekbe, amely szeretet a csüggedésben erősítője a családnak, boldog órákban mérsék­lője az emberi indulatoknak. Az apa nevét tesszük királyok, bölcsek nevéhez, kik országukat a boldogság kikötőjébe vezették, vagy hazájukat önzetlenségükkel tették naggyá. Magát az Istent is Atyánknak nevezzük, ebből láthatjuk, hogy meny­nyi nagyság, erő, szentérzelem, jog és kötelesség fűzőik e szóhoz. Épen azért afra kell a szülőknek törekedni, hogy gyermekeik méltóan viseljék a nevet. Azért első kötelessége legyen min­den szülőnek gyermekét a vallásos­ságban megtartani; mert boldog, megelégedett családi élet vallásosság nélkül nincs. A háború szélsőségeket szült a vallásosságban, vannak, akik ott idegenben ágyudörej, puska, grá­nát robbanás között, ezer veszélyben láttak kiemelkedni az isteni gondvi­selést. De'vannak, akik a sok bor­zalomban elveszítettek minden ter- mószetfölöttiben való hitet. Először tudjátok meg keresztyén szülők, hogy gyermeketek melyik csoportba tarto­zik, azután lelketekből bocsássatok leikébe evangéliumi világosságot, fényt és bölcseséget. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott n legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Február 4. vasárnap, Máthé 14, 1—12. 5. hétfő, 6. kedd, 7. szerda, 8. csüt., 9. péntek, 10. szombat, 14, 13-21. 14, 22—30 15, 1—20. 15, 21-39. 16, 1—12. 16, 13—18. Mit tehetek a Harangszóért? előfizetek rá; előfizetőket gyűjtök; megírom azok címeit, kik talán előfizetnek rá; tehetségem szerint ada­kozom a lap terjeszté­sére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom