Harangszó, 1917
1917-01-01 / 1. szám
1917. január 1. HARANGSZO. 3. Köszönöm lelkész- és tanitó testvéreim fáradhatatlan támogatását. Tudom, hogy mit jelent az ő munkájuk lapunk életében és sohasem felejtkezem el róla. Köszönöm munkatársaim támogatását. Ök biztosították a lap változatosságát és tartalmasságát. És mindezt teljesen érdek nélkül, önzetlenül, a nemes cél érdekében tették. A jó Isten áldja meg őket jó lelkűkért 1 Mulasztást követnék el, ha nem gondolnék azokra a derék munkatársaimra, kik a szedőszekrény, a nyomda-gép, a csomagoló asztal mellett dolgoztak velem s biztosították a lap szép kiállítását és pontos megjelenését. Meleg kézszoritással és hálás köszönettel búcsúzom tőlük is. Búcsuzásomat megkönnyíti az, hogy kipróbált, jó kezekbe tehetem le a Harangszó jövendőjét. Az uj szerkesztők iró keze, meg a lelke is jó. Isten kegyelme bizonyára megáldja becsületes igyekezetü ember-törekvésüket. Én pedig arra kérek mindenkit: tartsanak meg szives emlékezetükben s az irántam tanúsított szeretetüket vigyék át az uj szerkesztőkre is. Mert a mi Harangszónknak élnie, fejlődnie, erősödnie kell! Kapi Béla. A kisdiák cipője. Elbeszélés. Irta : Csite Károly. Húsz évvel ezelőtt az iskola év elején, a nagy diák vándorlás idején ősz hajú, görnyedt hátú, kopott ruhás ányóka fürkésző, kék szemű kis diák-< kai szállott le a városi állomáson. — Megérkeztünk, fiam. Itt tanult szegény boldogult édes apád és nagyapád is. Az utunk gondterhesebb része azonban még hátra van: hol találunk neked való, megfelelő s olcsó szállás- és ellátási helyet a városban ? A kijárat előtt megszólította az öreg nénit egy hasonló kopott ruhás anyóka: — Van-e már lakása a kis fiúnak, édes asszonyság? — Nincs még, lelkem, most hozom először felsőbb iskolába az árva kis unokámat. Tanitó volt a megboldogult édes apja és nagyapja, az én boldogult jó uram is s igen szeretném, ha Isten engedné, hogy ebből is tanitó lehetne, — mondta a kis fiú nagyanyja. — Adnék én neki szállást és ellátást, ha nem vetnék meg a szegénységemet. Jó csendes, nyugalmas helye lesz nálam ! — Igen szívesen adom kigyelmed- hez kis unokámat, ha elfogadja any- nyiért, amennyit tudok érte fizetni. Mert szegény vagyok, csak havi tizennégy korona nyugdijat kapok magam után, unokám után pedig négyet Összesen tizennyolc koronát s azt szántam a kis unokám teljes ellátására. Magam úgyis csak abból élek, amit kötögetéssel tudok keresni. — Én meg nem kívánom, hogy az összes nyugdiját nekem fizesse. Tizenhat koronával is megelégszem, természetesen, ha a kis fiú is megelégszik az én szegénységemmel. — Oh, hála légyen a jó Istennek, hogy össze vezérelt kigyelmeddel! — hálálkodott az öreg tanitóné boldogan. Városvégi kicsi hajlék utolsó kis szobácskája fogadta lakóul a kis diákot, mégis oly boldog volt benne. Hűséges gondozója volt a csupa szívvel, jósággal megáldott Sára néni, aki ép úgy mint a nagyanyó, kötögetéssel kereste meg a mindennapi sovány kenyerét. A hosszú téli estéken az asztal egyik végében Gabi, a kis diák tanulta leckéjét, az asztal túlsó végénél pedig Sára néni kötögetett. Gyakran megtörtént vele, hogy elszunnyadt az asztalra borulva s kötése kihullt kezéből. Sokszor órahosszat aludt igy és egyszer azt álmodta, hogy egy kis angyal szállt le hozzá s vele szemben az asztalnál csodálatos gyorsasággal kötötte tovább az ő harisnyáját. Mikor nagysokára felébredt, a kötése mellette feküdt az asztalon s nagy meglepetéssel, csodalattal azt tapasztalta, hogy a harisnyaszár félarasznyival nagyobbodott azóta, hogy abba hagyta kötését. És azután is rohamosan növekedett a harisnya, még pedig akkor, mikor egyéb dolga miatt, avagy a szokott elszunnyadása következtében kikerült kezéből. Azt hitte a jámbor lélek, hogy csakugyan valami csoda történik vele, mig rájött a dolog nyitjára. Egy alkalommal a szokott késő esti elszuny- nyadása igen rövid ideig tartott. Amint felébredt, önkénytelenül az asztal szélére nyúlt kötéséért, de keze nem találta ott, hová helyezte. Erre fürkészőleg tekintett föl, ime Gabi kezében volt a kötése s oly szaporán forgatta kezében a kötőtűket, hogy gyönyörűség volt nézni. — Jézusom! hát magácska köti az én harisnyámat ?! No még ilyent sohasem láttam, soha nem hallottam! Ilyen diák nincs több a világon! Aztán hol tanult meg ilyen szépen kötni? Gabi kissé elpirult s aztán mosolyogva mondta: — Nagyanyótól tanultam, neki is mindig segítettem kötni. Ha a néni venne számomra kötőtűket, még többet is segíthetnék. Tanulás mellett is könnyen lehet kötni.. . — Veszek, édesem, veszek! S amit köt, annak az árát magácskának adom. Nem kívánhatom én azt, hogy nekem dolgozzék. Attól fogva versenyt kötöttek es- ténkint az agg Sára asszony és a kis diák s a versenyt tovább bírta Gabi, melynek eredménye az lett, hogy a következő hét végén egy szép ezüst pengő ütötte a markát. A kis diák kék szeme ragyogott a boldogságtól. Megírta azonnal nagy- anyónak a nagy eseményt, azzal a kiegészítéssel, hogy a következő hó elsején két koronával kevesebbet küldjön kosztpénzre s ha Isten engedi, tán ezntán is tud valamit keresni. Sára néni jóvoltából csakugyan keresett azután is a kis diák. Nem múlt el teljesen két hét, ismét két koronát hozott számára munkadijul. — Tessék édesem a második szép keresete! Jól teszi, ha ezért megtal- paltatja a cipőjét. Láttam reggel, hogy lyukas a talpa. — Köszönöm, kedves néni a pénzt és a gondoskodást. .. Hanem nem Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 110 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
