Harangszó, 1917

1917-01-01 / 1. szám

4.

HARANQSZO.

1917. január 1.

is tudom hogyan viszem el a cipészhez, miután csak ez az egy pár cipőm van ?! — töpreng a kis diák.

— Elviszem én, édes fiam, csak vesse le a lábáról. Húzza fel addig az én papucsomat. Majd megkérem a májsztert, talpalja meg reggelre, hogy elmehessen az iskolába, -— biztatta Sári néni a kis diákját. S aztán elbaktatott a lyukas cipőkkel Kotor májszter ur műhelyébe. Ámde nem járt szerencsével az útja. A műhelyt már üresen találta. Elmúlt hat óra s azontúl nem dolgoznak a segédek. Kotor májszter ur pedig egyáltalán nem dolgozik. Jobban szeret ő korcsma asztalok mellett politizálni.

Szegény Sára néni vándorolt a kis cipőkkel, bekopogtatott még öt műhely ajtaján, de hasztalan volt minden kérelme, hogy szánják meg szegény kis diákját, talpalják meg még az estén, avagy kora reggel egyetlen cipőjét, hogy ne kelljen neki elmulasztani az óráit.

— Hohó. majd éppen neki teszünk kivételt! Miért tanul, ha olyan szegény ördög? Legyen cipész tanonc, akkor mezítláb is járhat, — mondták gúnyosan az öreg néninek.

— Ezek után egy szegény foltozó vargához állított be az öreg néni. No, itt nem hogy elutasították volna, sőt inkább örömmel fogadták.

— Nyugodt lehet, kedves asszonyság, reggeli hét órára teljesen készen lesz a cipő. Legyen inkább máskor is szerencsénk, becsületes munkával szolgálok, — biztatta az öreg varga.

Másnap reggel a kitűzött határidőre- pontosan megjelent az öreg néni a vargánál, ámde legnagyobb megdöbbenésére a cipő nem volt készen, sőt még el sem kezdte a varga a talpalást.

— Röstellem, szégyenlem a dolgot, édes asszonyság, — mentegetőzött a szegény varga —- de nem tehetek róla. Őszintén megvallom hogy azért nem csinálhattam meg eddig, mert nem volt bőrtalpam, a pénzemet pedig elveszítettem.

— Igaz, igaz, elveszítettük a pénzünket ! — bizonyította a hitestársa.

— Én is ép úgy elveszítettem enyémet, még mielőtt hozzá jutottam volna, — gondolta Sára néni magában, miközben szomorúan csóválta galambősz fejét. Kifizette aztán a talpalás árát előre, noszolva a vargát, hogy vásároljon azonnal bőrtalpat, készítse el arra a cipőt, mire a kis diáknak iskolába kell menni.

— Kilenc órára okvetlen elkészítem s elviszem a kedves asszonyság

lakására, — mondta az öreg varga boldogan mosolyogva a kapott pénznek.

— Oh, későn Lsz akkor! Nyolc órakor kezdődik a diákok tanórája! Szegény gyermek, hogy kétségbe esik miatta! mondta Sári néni mélyen megszomorodva s busán baktatott haza.

— Tudja mit, lelkem? Maradjon ma egész nap itthon. S holnap azt mondja a tanár urnák, hogy beteg volt, azért nem mehetett ma iskolába, — tanácsolta otthon a megrémült kis diákjának.

— Jaj én nem merek . . nem tudok olyat hazudni! Inkább megmondom az igazat! — tiltakozott Gabi tiszta szívvel, lélekkel a tanács ellen.

— Úgy, úgy, ne is hazudjék ! Legjobb az igaz, egyenes ut Bocsásson meg a rossz tanácsomért! .A0I S tán úgy lehetne a bajon segíteni, hogy most délelőttre fel húzná az én cipőmet. Eljárok addig én papucsban is, — mondta az öreg néni meghatottam

A kis diák kapva-kapott az ajánlaton : fölhúzta Sára néni nagy cipőjét, de alig lépett benne kettőt, lemaradt az egyik cipő a lábáról.

Ezek után bús megadással ült a kis diák tanuláshoz. S íra néni elballagott ismét hazulról, hogy megnézi, mennyire haladt a varga a cipő tal- palással. Ámde először mégsem a foltozó vargához, hanem egy nagy emeletes palota kapuján ment be. Nem árulta el senkinek, hogy mi keresni valója volt ott, csak az volt látható, hogy egy jóságos arcú úrral jött ki a kapun, aki valami biztató szót mondott neki, mikor elköszönt tőle.

Kilenc óra múlt, mikor a kis cipő talpalva haza került. A következő percben már egy kis diák iramodott tova az utcán s csörgött róla a verejték, mikor belépett az iskola terembe, hol már a második tanóra folyt javában.

— Tanár ur, kérem szépen! — állt meg elszántan, de erősen dobogó szívvel az osztályfőnök előtt, — nem jöhettem eddig, mert. .-- Jól van, fiam — szakította félbe a tanító ur szavait, — rendben van már az ügyed, igazoltam mulasztott órádat. Ülj csak helyedre édes fiam !

Van valakije a harctéren, vagy a sebesültek közt a kórházban ? Úgy fizessen számára elő a HARAWGSZORA. Vigasztalást, szórakozást küld neki minden egyes számmal.

Pajtások.

Szülőföldjüktől együtt váltak el,

Együtt siratgatják a kis falut:

— Nem látjuk azt, pajtás, mi már soha, Igen megnyúlt hátunk mögött az ut. Számit reánk, számíthat is hazánk:

Meg tesszük érte mind, amit bírunk ; Csak az gyötör, ha sebben elbukunk, Hazánktól messze más föld lesz sírunk.

Orosz mezőkön véres harc után F.l-elnézik a csillagos eget:

— Nézd, pajtás, itt is ép az a tejút, Göncöl, kaszás is ép úgy fénylenek, Velünk jön hát az Isten mindenütt, Sorsunk, utunk akármi helyre visz. Takarja bár testünket itt a föld,

Haza talál a lelkünk innen is.

SZALAY MIHÁLY.

Karácsonyi üzenet.

A karácsonyi ünnepek elmúltával hálás szívvel emlékezünk meg azokról, kik áldozatkészségükkel és lelkes közreműködésükkel lehetővé tették ama szép tervünk megvalósítását, hogy az evangéliom karácsonyi üzenete minél több evangélikus katonatestvérünk kezébe elkerüljön. Isten szent nevében, tőlünk telhetőleg, hűségesen végeztük munkánkat s Istentől kérjük, hogy azt az ő áldásával tegye eredményessé !

Mielőtt a gondjainkra bízott példányok felosztásáról beszámolnánk, alább közöljük az utolsó rendelők névsorát:

Saját rendelkezésre:

Ev. lelkészi hivatal Rákoskeresztúr 400, Ev. leik. hív Kenieneshögyész, Ev. Nőegylet Gvőrujfalu, Ev. nőegylet Gyékényes 100—100; Leik. hiv. Nagybarátfalu, Ev. gyülekezet Pórládony, Dr. Makray László Baja. Pfeiffer Ferenc Baja, Esp. hivatal Homokbödöge 50—50; Adakozás Kapolcs- ról 6; Papp Jolán Ajka, özv.- Borbás.Józsefné Váczszentlászló, Romhányi János Feldpost 88., Király Gizella Kisfalud 5—5; Kókay István Tábori posta 397., ifj. Kókay Mihály Feldpost 90, Molnár Zsigmond Tábori posta 371 , Molnár János Tábori posta 211., Fiiszár József Muraszombat 1—1 példány.

Szabad rendelkezésre:

Karsay Idi Beled, özv. Borbás József né Váczszentlászló 100—100; Héra Erzsébet Czák, Ev. gyülekezet Pórládony, Papp Jolán Ajka, özv. Szabó Lászlóné Sopronnémeti, Székely András Egyházasdengeleg, övz. Stéef lsívánné Rácalmás, Varga József De- vecser, Ev. nőegylet Nemesládony 50 -50; Sax Ferenc Győr, Vitálisz Károlyné Szombathely 25—25 példány.

Pénzadomány:

Adakozás Kapolcsról 16 80 K, Adakozás ■Nagybarátfaluról 15'40 K, Gyűl. offertórium adom. Felsőőr 10 K, Isk. gyermekek gyüj-