Harangszó, 1917
1917-01-14 / 3. szám
1917 január 14. HARANQSZO. 19. lassanként visszanyertem, bételtem a vigasztalásnak, az erőnek leikével és igy imádkoztam: Én megváltó Jézusom, ki a tövis koronát elhordoztad helyettem, a te segedelmed és hűséged minden bizonnyal segítségemre lesz a királyi koronának hordozásában is. * V. Károly francia királyról följegyezte a történelem, hogy 1830-ban szeptember 16-án halálos ágyához elhozatta a párisi Notre Dame templomból a töviskoronát Ugyanekkor a királyi koronát is kívánta látni. És mikor elhozták halálos ágyához mind a két koronát, a királyi koronát lábaihoz, a tövis koronát pedig a fe- fejéhez a vánkosra tétette, jelképül annak, hogy amikor elmúlik az ember és az ő dicsősége, nem a királyi korona dicsőíti meg az embert a halálban, hanem egyedül az, kinek tövises korona jutott osztályrészül, a világ megváltója, az Ur Jézus Krisztus. .* Chrysostomus vallástétele. Chry- sostomus, ki hazáját kénytelen volt ott hagyni, mert száműzték igy szólott : Én pedig semmit nem félek. Jön a halál, Krisztus az én életem, nyereség halálom. Megkötöznek, akkor is még mindig e világon vagyok, mely az én Uramnak, Üdvözítőmnek birtoka. Elveszik vagyonomat, vigasztal a tudat : semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy át sem vihetünk semmit (I. Timóth. 6. 7.) A szegénységben kétségbe nem esem, gazdagság döly- fössé nem tesz. Lakásomban semmi fölösleges nincs, ruházatom egyszerű. Embereknek nem hizelegtém soha. Ha ellenségeim megégetnek, jutok Illés sorsára. Belekergetnek a verembe, járok mint Dániel. Megköveznek, szenvedek Istvánnal. Meggyaláznak, Pállal elviselem. »Mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.« (Phil. 4. 11.) * Az ima. Egy ellenséges tengeralattjárónak egy hadihajó közelében való hirtelen feltűnése, mely hadihajót pedig nagy biztonságban gondolta a vezetőség — beszéli egy kapitány — rémületes pánikot időzött elő egy alkalommal. Hidegvérét, lélekjelenlétét veszítve kapkodott mindenki erre-arra a hajón a parancsnoktól elkezdve az utolsó legényig. Hozzá, amikor fejét veszítve mindenki tehetetlenül állt a hajón, a tengeralattjáró pedig már- már célba vette a hajót: eltűnt nagy hirtelen a parancsnok. De csak egy pillanatra! Ahogy újból megjelent, már a legnagyobb lelkinyugalommal tette meg a szükséges intézkedéseket, osztotta ki a parancsokat. És az intézkedések mind helyén valók, a parancsok megfelelők voltak, mert a torpedó nemcsak, hogy célt tévesztett, de a tengeralattjárót találták el úgy, hogy ettől a pillanattól kezdve megszűnt az ellenfél réme lenni. A halál torkából megszabadulva, jó darab ideig, némán szótlanul, egy- egy rezgő könnycseppel szemükben üdvözölték egymást a kapitány és tiszttársai meg a legénység. Végre is a néma csendet megtörte egy verejtékes homloku tiszt, mondván: Vitéz parancsnok ur, még csak egy másodpercnyi késés és elvesztünk volna. Dehogy, édes fiam, feleli a parancsnok. Először is semmit meg nem késtünk, másodszor meg, az a kis látszólagos másodpercnyi késés, az tartott meg éppen bennünket. Az a két másodperc, .melyre nagy szükségünk volt, mely az »Amen«- nek volt szentelve, az adta vissza lelkem erejét, éles látásomat, az gyújtott elmémbe újból világosságot. Igen a »Miatyánk«. . . az »Amen . * Modersohn tábori lelkész irja: A A soissoni rettenetes csata után a császár sorba látogatta a tábori kórházakat. Amint a kisérő orvossal ajtóról ajtóra megy, egyszer csak egy zárt ajtóhoz érkeznek. A császár be akar nyitni, de nem lehet, zárva az ajtó. Felség, szólal meg erre az orvos ebben a szobában, egy halállal vivődő sebesült hős fekszik. Sebei annyira iszonyatosak, hogy ezeknek látása nagyon megviselné Felségedet. Nyissa csak ki az ajtót! Parancsára Felség s az ajtó felnyitódik. A Császár, ahogy belép, int a kíséretének, hagyják magára a beteggel. Elmúlik egy perc, kettő, három, sőt tiz és a császár még mindig oda bennt van. Minthogy nem győzték bevárni, mig a császár kijön, a kiséret egy kis résnyire felnyitotta az ajtót. Ekkor látják, hogy a császár az ágynál térdel és hangosan imádkozik. Imádkozik, közbe fogja a ha- lálverejtékes homlokot, imádkozik és fogja addig, mig a halál angyala is gyengéd kézzel végig nem simított a fáradt arcon. Ciprián. Pártoljuk a külmissziót! Azt mondja Pál apostol, hogy Jézus békességet hirdetett a távol valóknak és a közel valóknak (Ef. 2, 17.), zsidóknak és pogányoknak egyaránt. A keresztyéneknek kötelességük, hogy hogy Jézus békességét tovább hirdessék, hogy a munka mindig nagyobb arányokat öltsön. A külmisszió, vagy magyarul hittérités iránt nagyobb lesz érdeklődésünk, ha meggondoljuk, hogy 1. Milyen nagy a világ népességének száma Khinában négyszáz millió, Indiában kétszázharminckét millió, Afrikában száznyolcvan millió, az egész földön ezerhétszázharminckét millió Nagy számok ezek. De mi is tevékeny részt vehetünk abban, hogy ennek a soktagu embercsaládnak egy részét az evangéüom áldásaiban és az üdvösségben részeltessük. 2. Mennyire rászorul a világ a megváltásra 3. Milyen hatalmas erővel munkálkodik Krisztus a lelkeknek és testeknek megváltásán. 4. Mennyi áldás fakad mindegyikünk életében, ha e nagy feladat megoldásánál közreműködünk. 5. Milyen nagy és nemes áldozatokat hoztak a külmisszió hősei, olyan példát szolgáltatva, melyet igyekeznünk kell megközelíteni. Miért fizetek elő a Harangszóra ? mert épít, tanít, szórakoztat, olyan olcsó, hogy a legszegényebb is elbírja. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 112 A HANGYA kötelékébe jelenleg. 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
