Harangszó, 1917
1917-08-26 / 23. szám
180 HARANQSZO 1‘917 augusztus 26. hoz, akkor teljesülhet csak kérése. Az angyal elrepült s leszállóit egy csatamezőn, felfogta egy harcosnak a vérét, aki a hazáért áldozta életét s arany csészében vitte magával a mennyek kapujához. »Amit hoztál, nagy és nemes, hangzott a felelet, de a mennyországhoz még nem elég méltó.« Szomorúan távozott az angyal s egy pestis által sújtott városba ment. Ott egy ifjút látott a borzalmas halállal vivődni. Fiatal menyasszonya ápolta s a haldokló ajkára egy csókot nyomott, nem törődve vele, hogy azzal a csókkal az iszonyú halált szívja magába. Az önfeláldozó, hü szeretetnek e csókját vitte fel az angyal, de ismét elutasítást nyert: »Amit hoztál még nemesebb és szebb, mint az első, de a mennyországhoz még nem méltó.« Fölkerekedett hát ismét s kivül a városon lerongyolódott embert talált, amint fejét a kezébe hajtva keservesen sirt. Egy vétkeit sirató, megtérő bűnös volt. Az angyal felfogta bűnbánó könnyeit s vitte magával fel az égbe. Ezért az ajándékért aztán bebocsátást nyert: mert ez már teljesen méltó volt a mennyhez. * A régi zsidók közmondása azt tartotta: ha egy izraelita vétkezik, sirnak az angyalok. Jézus meg azt mondja: »örvendezés van az Isten azért megtartották a misét is; 1522 januárban a wittenbergi ágostonrendü szerzetház feloszlott. Ugyanebben a hónapban Karlstadt túlzó hevességének hatása alatt a templomokból kiszórták a szentképeket, a szentelt olajat az utcára öntötték. Még nagyobb zavart, valóságos forradalmat okozott az a három posztószövő, akik mint a tizenkét apostol birodalmának prófétái Zwickauból jöttek át, s Luther eszméivel huszita túlzásokat, félreértett őskeresztyéni vonásokat egy csodálatos zagyvalékká keverve, vagyonfelosztást, vagyonközösséget, a papok kötelező házasságát, a böjti napokon a husevésnek kötelezővé tételét, az istentelenek kiirtását követelték. Melanchton ezzel a rajongó, forradalmi mozgalommal tanácstalanul és tehetetlenül állt szemben. Luther átlátta, hogy személyes jelenlétére van szükség. 1522 március 1-én választó fejedelmének intése ellenére elhagyta Wartburg várát, 9-én már Wittenbergben prédikál, s hatalmas egyházi beszédeivel, személyének lenyűgöző tekintélyével egy hét alatt megszünteti a zavargást. A angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.« * Fáik János szülővárosának, Danzig- nak az anyagi támogatásával tudta csak felsőbb iskoláit elvégezni. Bucsuzsása alkalmával egy ősz városi tanácsos, igy szólt a könnyek közt hálálkodó ifjúhoz : »Te nekünk adósunk vagy : tartozásodat le kell majd rónod. Ezt csak úgy teheted, ha nem feledkezel meg róla, hogy szegény fiú voltál. S ha szegény gyermek kopogtat ajtódon, gondold azt: mi kopogtatunk nálad az ő képében ; mi, a te egykori jóltevőid, a danzigi öreg polgármester s a többi tanácsosok. Ne utasítsd tehát el.« Fáikból tekintélyes ember lett. Midőn az 1813—15-iki napóleoni háborúk idején védtelen szegény gyermekek fordultak hozzá segítségért, visszagondolt a figyelmeztetésre s nyájas szeretettel karolta fel őket. Weimárban ő alapította az első men- házat, ahol kétszáz gyermeket helyezett el. „Ha az Ur felszedeti a maradékdarabokat, azzal nem azt akarja, hogy talán fukarkodjunk, hanem hogy felebarátunknak szolgálhassunk vele a szükségben és a szegény embereken, akiknek nincs, annál könnyebben segíthessünk. “ Luther. rajongók elhagyták a várost. A reformátor a kettős átok ellenére Wittenbergben maradt; a császári, pápai és fejedelmi hatalomnál nagyobb isteni hatalom oltalmában nyíltan tovább folytathatta munkáját. Luther wartburgi tartózkodása alatt X. Leó pápa meghalt, utódja Károly császár egykori tanítója, a németalföldi VI. Adorján (1521 — 1523) lett. Ő volt az utolsó nem-olasz pápa; kiváló tudós, egyeneslelkü férfiú, aki elhatározta, hogy Rómát reformálja. A nürnbergi birodalmi gyűlés előtt elismerte, hogy a rettenetes bajok forársa a római pápai udvarban található. A birodalmi gyűlés legkésőbb egy éven belül zsinat összehívását sürgeti német földre, s követeli a német nemzet panaszainak meghallgatását, sebeinek orvoslását; addig is Luther szüntesse be a toliharcot, a prédikátorok meg hirdessék az evangéliomot a kipróbált tanok szerint. A nürnbergi határozat a pápa vereségét jelentette (1522/23). Adorján 1523 őszén halt meg; ő adott engedélyt Loyola Ignácnak, a jezsuita rend későbbi megalapítójának egy Részlet a stanislani csatából. Kemény Tibor hadnagy század- y parancsnok, a Ludvigbaka cimü tábori újság augusztus elsejei számában az alábbiakat írja a stanislaui csata julius 6—8-iki harcairól: Délután kettőig gyúrtak bennünket mindenféle kaliberű ágyukkal és aknákkal. Egyik tölcsér a másik mellett, rettenetes por, füst, bűz, sebesültek jajgatása, mázsányi vasdarabok, a dekungok gerendái, drótakadály, mind- mind repülve, a legőrültebb Ráoszt teremti a levegőben. Minden forrásban van, az idegek a végletekig fe- ' szültek. Mit csinálnak ilyenkor a bakáink ? Végig megyek az árkaim roncsain. Bakáim a tölcsérekben állanak és üdvözlésemre betyárosan válaszolnak : — Győzni fogunk vitéz hadnagy ur!« — »Énekeljetek, fiuk, nyomjátok el a muszka gránátok hangját!« És a gránátok rettenetes robbanásai közepette felcsendül az ének: »A harctéren a 65-ös az első!« — Micsoda felséges válasz ez a muszkák pusztító tüzére! Szabolcs, Zemplén és Bereg hősei törhetetlenül állottak és kisérő zenének vették a muszka pergőtüzet harci dalaikhoz ! Folyton figyelnek az „, ellenséges árkok felé, hogy jön-e már a csujes ?! Gefreiter Resko Miszentföldi zarándoklatra. Utóda a »szerencsétlen« VII. Kelemen lett a Mediciek családjából (1522—1534). A pápaság szempontjából szerencsétlen politikája azt eredményezte, hogy Károly császár német és spanyol katonái 1527-ben elfoglalták és kifosztották Rómát s a pápa is hónapokig fogoly volt. Németországban ezalatt a reformáció a nürnbergi gyűlés határozatának védelme alatt mindinkább tért nyert. A kolostorok feloszlottak, gyülekezetek alakultak. Az istentisztelet főrésze és középpontja a prédikáció lett, az istentisztelet nyelve a német. 1524-ben >, megjelent Luthernek egy kis énekes * könyve 24 énekkel. Iskolákat könyvtárakat állítottak fel, kötelezővé tették az iskolalátogatást. Azonban mig az evangéliom igy egyfelől diadalmaskodott, másfelől nagy zavarok törtek ki az országban. A parasztosztály a sok háború s a parasztbirtokok elaprózása következtében nagy nyomorúságra s a földesuraktól való teljes függésbe jutott; a nagy terhek miatt már korábban f is voltak felkelések, de teljes dühét]
