Harangszó, 1917
1917-08-26 / 23. szám
1917. 'augusztus 26 HARANQSZO 181. 'Irály jelenti először, hogy a Creuz- iMuldinál jönnek előre a muszkák. Mindenki a helyén terem és minden ^kilőtt golyő legalább egy muszkának elveszi a kedvét az »offenzivától«. Megszólalnak a Nagy tiszthelyettes géppuskái is, az előretörő muszka tömeg rövidesen véres fejjel rohan vissza a saját árkáiba. Balra tőlünk bevonulnak az első vonalunkba. Gyorsan összeszedjük az embereinket, századtartalékainkat. Tischner, Ben- dik hadnagyokkal és Gött kadetas- piranttal kiugrunk az árkainkból. Egy lelkes »hurrác-val rávetjük magunkat az előrenyomuló muszkákra, a kik eszeveszetten dobálják el fegyvereiket, acél sisakjaikat és rohannak vissza árkaikba, a hova Gött kadetaspirant gépfegyvertüze és embereinek tüze kiséri őket, úgy hogy nagyrészük az állásaink között marad holtan és sebesülten. Nekünk kevés veszteségünk volt, csak szegény jó Tischner Jóskánk, a 8. század parancsnoka esett el, a mint hősiesen rohamra ment századával Kemény munkánk volt és a második zászlóalj dicsőséges, véres győzelemmel erősítette meg jelszavát: »Győzni fogunk!« Gattein hadnagy (6. század) revolverével négy muszkát terített le, majd egy kézigránátot kapott acélsisakján, mely megrepedt fején a robbanástól. Bár nem sebesült meg, rettenetes 1525 - 1 525-ben öntötte ki a parasztlázadás, amely Elzásztól Ausztriáig, Svájctól Thüringiáig tombolt. Tizenkét tételben foglalták össze követeléseiket. Luther ennek a meglehetős mérsékelt 12 pontnak alapján békekötést ajánlott. Hanem mikor Münzer Tamás, a zwickaui próféta vérfagyasztóan kegyetlen irtó hadjáratot vezetett parasztjaival a thiiringiai kolostorok ellen, akkor Luther egy tulon túl szenvedélyes iratban a »gyilkos és rabló parasztbandák« kiirtására szólítja fel a fejedelmeket, kik a lázadást vérbe fojtották. 1525 junius 13-án megnősült Luther; feleségül vette Bóra Katalint, egy volt apácát. Házassága kimerit- hetlen boldogság forrása lett Lutherre s az egész utókorra. Ez a házasság teremtette meg az evangélikus papi családokat, melyekből annyi áldás, annyi műveltség, oly sok kiváló ember származott. Luther családi élete örömteljes volt. A kormányt Katalin ásszony vitte, mert Luther a háztartáshoz semmit sem értett, a pénzzel nem törődött, utolsó tallérját is odaadta, ha kérték tőle. Nagy harcái ideggörcsökbe esett a rémes rázkódástól. De azért végig gyönyörűen kitartott. Harminc és felesünk is beleszólt a zenébe Búgva, süstörögye zúgott fejünk fölött. Bakáink örömmel üdvözölték minden egyes lövegét. »Ne fázz, muszi, jön a fassung!« »Na most kaptok a javából!« »Na ezt még a fejükre, hogy meg ne sán- tuljanak!« Ilyen és ehhez hasonló üdvözletek hallatszottak. Egyik 30 és feles a muszkák harmadik vonalába repült. Ujjongva ünnepeltük a robbanását, valamint azt is, hogy egy csomó muszkát »önkénytelen repülő osztaggá« avatott a nyomása. Káplár Orosz János a század rohamosztagával két támadás visszaverésében és egy ellentámadásban vett hősies részt. Harmadik napon a határárkot védte. Egy lapot irt Fehér Bözsike urleánynak Bereghátra, melyben ezt iria: »Kedves Bözsike! Fáj a szivem, mert érzem, hogy árván fog maradni, de az édes hazát jobban szeretem, mint az édes kislányt! Többet nem irhatok. Győzni fogunk! Korporál Orosz János.« Most pedig én irok Fehér Bőzsi- kének: »Kedves Bözsike! Káplár 1 rósz Jánosnak már nem fáj a szive, de a magáé se fájjon, mert a leggyönyörűbb, legmagasztosabb hivatása teljesítésénél lehelte ki nemes közepette, a család ölén, gyermekei körében megenyhült szive s »Katalinomat nem adnám egész Francia- országért, se Velencéért.« A reformáció müvét Svájc felől ahova Karlstadt menekült, újabb veszély fenyegette. Zwingli Ulrik (1484—1531) vitába elegyedett Lutherrel, s a reformáció hívei két táborra szakadtak. Marburgban megpróbálták az egyezkedést, kibékülést, de nem sikerült; Luther nem engedett az úrvacsora tanában vallott álláspontjából (1529). Egyébként is kiélesedett a helyzet. A speyeri birodalmi gyűlésen Ferdi- nánd (ekkor már magyar király) keresztülhajtott egy határozatot, hogy a wormsi rendelet hajtassák végre. Az evangélikus rendek a lelkiismeret nevében tiltakoztak a többségi határozat ellen s a császárhoz és a zsinathoz felebbeztek. 1529 április 20. óta viselik a reformáció hívei a protestáns (tiltakozó) nevet. A dolgok odáig fejlődtek, hogy Károly császár kilenc esztendei távoliét után szükségét érezte annak, hogy Németországban megjelenjen. A meglelkét a drága hazánkért Orosz János! Legyen maga olyan büszke szive párjára, mint a milyen büszke szeretettel mi megemlékezünk erről a hős Ludvigbakáról!« Tábori levél. Lesbe küldtek. Éjszakára. A drót elé Térdig havas gödörbe... Rád gondoltam, hitestársam: Szivemet a keserűség gyötörte. Jajongott az oláh szél is. [kadt. .. Szememből a nagy hidegtől köny fa- Vagy tán attól hullt a könyem, [tad?... Hogy a Gombost meg a Bimbót eladFel se érem az eszemmel Hová lett a gyenge szived, jóságod ? Hogy is tudtad odaadni, Pénzért azt a két gyönyörű jószágot ?!... Ugy-é, mondják ?!.. . te is mondtad: Nincsen párjuk a dabasi határban! Nem is akadt más vidéken, [tam!... Pedig én most sok országot bejárNo de, ha már ez a gyász ért: Pár forinttal segítsd öreg anyámat. A boltosnak fizess híven: Ne döngesse örökké a portánkat. Rám is legyen annyi gondod, Ha itt talál felejteni balsorsom: Istenverte oláh-földből, Rigófüttyös temetőnkbe, Hazavidd a koporsóm! . . . FERKE ÁGOST. békéit pápa 1530-ban Bolognában császárrá koronázta, s a császár az Alpokon keresztül az ágostai birodalmi gyűlésre ment. Mindenkinek a véleményét hallani akarta. így keletkezett az ágostai hitvallás. A huszonnyolc cikkből álló irat Melanchton Fülöp müve, nem Lutheré, aki nem találta a hitvallási iratot elég erélyesnek és bátorhangunak. Luther nem is jelenhetett meg Ágostéban a birodalmi átok miatt, hanem Koburg várában tartózkodott, onnan irányította a tárgyálásokat 1530 junius 25-én került a hitvallás felolvasásra; a katholikus theológusok feleltek rá. A császár a protestánsoktól megadást követelt. Végül is a birodalmi gyűlés félesztendőt adott nekik arra, hogy határozzanak; ez alatt minden újítás tilos. Az evangélikusok újból protestáltak. November 19-én a birodalmi gyűlés véget ért. Van valakije a harctéren, vagy a sebesültek közt a kórházban ? Úgy fizessen számára elő a HARANGSZÓRA. Vigasztalást, szórakozást küld neki minden egyes számmal.
