Harangszó, 1917
1917-07-29 / 21. szám
1917. julius 29. a szerető szivek állította emlék, a meg-megujuló támadásra végre mégis t csak megadja magát. Minden elavul minden megsemmisül idővel, mit emberi kéz álkotott. Az idő meg nem áll futtában. Évek múlnak, agyastyán- ná törődik az ifjú; elhalnak azok, kik minket szerettek. Nemzedék jő nemzedékre. Hol lesznek csak 50-60 év múlva, kik ma, még siratnak benőnket, hol lesz, ki virágot ápol sírunkon ?. . . A virág helyett gyeppel lesz az benőve s a hajdan messzire ragyogó márványoszlop, melyet a szülői, vagy hitvesi hűség szeretete, kegyelete jeléül állított, elveszti fényét, ledől s nem lesz ki felállítsa. A hajdan díszes sir névtelen jeltelen sir lesz, csak úgy, mint a többi. Senki sem tudja, senki sem beszél róla, ki nyugszik alatta!. . . Dehát lehet az, hogy mindennel csak igy vagyunk a világon ? Nincs semmi amivel nevünket feledhetetlenné, emlékünket áldottá tehetjük örökre ? Hát csupán csak azért élünk, küzdünk, fáradunk és szenvedünk egy életen keresztül, hogy — miként az elfonnyadt virág, miután illatát vesztette, — fáradt fejünket a sir ölére J hajtva visszatérjünk a porba, ahonnan vétettünk ? Hát lehetséges az, hogy annak a magasröptű emberi szellemnek, miután röptéből visszatért pár arasznyi terület jelöltessék ki örökös hazául? .. * * * Templomunk harangja utolsót kon- dult. Nagy néma csend vett körül mindenünen. De mintha a harang szavának csendülései még most is ott úsztak volna körülöttem a levegőben s csendüléseiben mintha még most is hallottam volna ezeket a szavakat: »A világ elmúlik és annak kívánsága is; de aki az Istenakaratát cselekszi megmarad örökké.» (1. János 2, 17.1 »Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által t tihozzátok«. (1 Teszalonikai levél 5, 18) »Tégy jót a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd fel Jeruzsálem kőfalait« (5, 1. Zsoltár 20.) »Adjátok azért szeretete- teknek és felőletek való dicsekvésünknek bizonyságot a gyülekezet előtt is«. (2 Korinthusi levél 8, 24) »Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által». ^ (1. Péter 25.) S amint e szavakkal igazolva láttam rég táplált felfogásomat, márvány em- i lékkel, mint porlandó kővel szemben I HARANQSZÓ. ott állt előttem az Isten oltárra letett kegyes alapítvány, mint örök emlék, mely a vallásos kebel legnemesebb indulatának méltó kifejezője. Mert, ha minden emberi alkotás elmúlik és megsemmisül is emuló világon, de amit Isten akarata örökkévalóságra hivott el, annak ember végét nem éri soha. >Az Istennek munkái tökéletesek és az ő országának vége nem lészen». S amint hisszük, hogy az Isten az, ki anyaszentegyházunkat életre hivta a Jézus Krisztus által, úgy meg vagyunk győződve arról is, hogy az Isten Fia által alapított anyaszentegyházunk nincs a múlandóság törvényeinek alávetve hiszen ő maga mondja: »íme én veletek vagyok mind e világ végezetéig». (Folytatjuk.) Szabályok a szülök részére. Angolból fordította: Vajda Bálint. 1. Gyermekeidet a bölcsőtől kezdve neveld. A legkorábbi gyermekkortól oltsd beléjük az engedelmesség szükségességét, a késedelem' nélküli engedelmességet. Az engedelmességet még a csecsemők is megértik. 2. A szigorúságod 'szelídséggel egyesítsd. Értesd meg gyermekeiddel, hogy komolyan gondolod, amit mondasz. 3. Sohase adj nekik semmit azért, mert sírnak valamiért. 4. Ritkán fenyegesd őket; és vigyáz/, hogy mindig megtartsd szavad. 5. Sohase Ígérj nekik valamit, hacsak nem vagy egészen bizonyos, hogy adhatsz nekik amit Ígértél. 6 Mindig büntesd meg gyermekeidet, ha akaratosan engedetlenek, de sohase haragból. Légy higgadt, de határozott. 7. Ne fenyisd mindig gyermekeidet, és sohase használj kegyetlen vagy elrettentő büntetést. 8. Semmi szin alatt ne engedd megtenni nekik egyszer, amit máskor megtenni hasonló körülmények között megtiltottál. 9. Korán tanítsd meg őket, hogy igazat mondjanak minden alkalommal, ha megengeded nekik a palástolást és csalárdságot kis dolgokban, csakhamar meg fogják tenni nagyobb dolgokban is, migcsak minden igaz- ságszeretetük cl nem vesz. 10 Igen vigyázz, milyen társaságba járnak gyermekeid, »akik bölcsekkel járnak bölcsek lesznek, de a bolondok barátja elvesztetik.« (Péld. 13., 20.) 165. 11. Foglalkoztasd hasznosan gyermekeidet, amint képesek arra és találj fogjál koztatást részükre, ameny- nyire lehetséges. 12. Tanitsd gyermekeidet hogy ne pazaroljanak el semmit; hogy legyenek tiszták és takarékosak; hogy csendben és jó rendben üljenek le étkezni. 13. Sohase gyönyörködjél semmiféle szerénytelen viselkedéseikben, mosollyal se ápold azokat a gonosz magvakat, amelyek ha ki nem irtatnak, a vétek és nyomorúság gyümölcseit fogják megteremni. 14. Buzdítsd gyermekeidet jócse- lekedekre; mutasd meg nekik, hogy örömödre esik, ha jót tesznek. 15. Tanitsd gyermekeidet imádkozni, — magad imádkozván velük érettük. 16. Értesd meg velük, hogy az örökkévalóság előttük van, és hogy csak azok igazán bölcsek, akik az örök boldogságot biztosítják. 17. Mindenekfelett legyenek a szülők ugyanazok, amikké lenni gyermekeiket kívánják. A balatonkenesei öreg harang búcsúztatója. i. A harang bucsuzása. Hivó szavaimat most már bevégeztem, E kedves helyemről távozni kell nekem. Nincs itt tovább helyem, szólít s hi a haza, Halált Osztogat majd érctestem érc torka. Hivó szavaimra templomba jöttetek, Hogy a jó Atyának hálát rebegjetek. Hívtam is, sírtam is, két féle volt pályám, De mindezek felett te vagy első hazám. Reád tört vad dilhvel az ádáz ellenség. Feletted már szint’ a halotti tort ülték. Gőgös kevélységgel osztozkodtak rajtad, Hogf híre se legyen többé a magyarnak. Gyermekek s öregek vannak ide haza, Aki csak ép kézláb mind elment a harcba, Én is elbusuttam, mit csináljak itten ? Ki hivó szavamat hallaná, már nincsen. Nem jönnek szavamra az Istent imádni, Tehát én is megyek hazámat szolgálni. Bömbölni fog torkon és osztja a halált, Úgy fogom védeni e szép magyar hazát. Isten vei d népem és kedves Balaton! Fáj, hogy el kell mennem, e helyet itt hagyom. Fájó búcsú szavam most és utoljára, Áldásom reátok, áldás c hazára. Mező, liget, róna, és te szép Balaton, Tőletek elválva, ekképen búcsúzom. Isten veled község és kedves egyházam Akiket mindenkor hűséggel szolgáltam. Most már hi a haza távozom tóletek, Végbucsum hozzátok; az Isten veletek! II. A hívek bucsuzása. Menjetek, menjetek, kedves harangjaink, Értetek szivünk fáj és hullnak könnyeink. Nincs rá szálló ige, amely ki fejezze
