Harangszó, 1917
1917-07-29 / 21. szám
166 HARANQSZÖ. 1917. julius 29. Azt a nagy bánatot, amely él szivünkbe. A lelkünk össze volt ti veletek forrva, Nem tudjuk feledni távozástok soha. Gyászba borult szivünk, mintha árvák [volnánk. Mintha meghalt volna jó apánk és anyánk. Menjetek, menjetek: védjétek e hazát, Menjetek, küzdjetek, osszátok a halált. Hisszük és reméljük, nem vesz el e haza, Ragyog még felette a boldogság napja. Menjetek, menjetek, ti kedves harangok, Nem sokára meg fog változni hangotok. DicsöségeUhoztok a magyar hazára, Nektek is részül jut a babér és pálma. Lelkileg mindnyájan kísérünk titeket, Menjetek, menjetek, az Isten veletek! MIKLÓS ISTVÁN. F\ háború hatása a föld legszélső határain. A még mindig folyó világháború nagy tusakodását az emeli ki a történelem folyamán végbement többi mérkőzések közül s az teszi szinte világszerencsétlenséggé, hogy hatását a föld legszélső határain, még olyan jelentéktelen embertömegek között is érezteti, melyeknek tagjai szinte szám- bavéve sincsenek. Erre nézve egy német hittérítő a következőket beszéli el: A háború hire I: diának ama félreeső részében talált bennünket, mely Chota Nagpur néven ismeretes, melyet néhány Kols törzshöz tartozó indiai őslakó csoport népesít be. 1914 aug. havában nem gondoltuk volna, hogy az őserdőnek ezek a lakói is annyira meg fogják érezni a háború hatását Alig múlt el néhány hét az Európába vezető utak elzárásának kihirdetése után, ez a háborús rendszadály a mi forgalomtól félreeső vidékünkön is éreztette hatását. Ezek a föld szélső határain lakó pogány emberek egészen más életmódot folytatnak, mint a földnek civilizált lakói. S minden biztos jövedelem nélkül napról-napra tengetik életüket. Amit a jó Isten a természet ölén, élő- és élettelen dolgokban nyújt nekik, abból éldegélnek. Az indiai őserdőben három ilyen dolog kínálkozik nekik. Az egyik ilyen fontos árucik a faviasz, melyet bizonyos fák, bizonyos körülmények között, különböző mennyiségben választanak ki magukból. Ez gyanta nemű anyag, mely igen keresett árucikk, mert belőle különféle asztalos- fénymáz és pecsétviasz készül. Ebből az anyagból igen nagy volt a kivitel Európába és a kereskedők elég magas árakat fizettek érte. Amint a háború kitört a kereskedés azonnal megszűnt s a.szegény erdei lakók az összegyűjtött faviaszt el nem adhatták s mivel ez az anyag hosszabb ideig el nem tartható, mind megromlott s a gyűjtők keserves munkája kárba veszett. Így jártak ezek a szegény emberek egy másik árucikkel is, amelynek eladása által egy kis készpénzhez szoktak jutni. Ez a másik árucikk a nyers marhabőr. Rendes viszonyok között milliószám szállították a kereskedők ezt a nyers bőrt. Európába úgy, hogy közülünk is akárhányan járhattak indiai ökör bőréből készült csizmában. Amig egy ilyen indiai ökröt lehetett kapni 30 koronáért, a bőrét szívesen fizették a kereskedők 20 koronájával. A húsnak ugyanis a meleg tartományokban kevés értéke van, mert az emberek nem igen élnek vele. A háború ezeknek a nyers bőröknek forgalmát is teljesen megakasztotta s azok rakásszám romlottak el. A harmadik árucikk egy karórépa- szerű olajgyümölcs, mely az őserdő törésein igen diszlett és nagy jövedelmet szolgáltatott, a forgalom szünetelése miatt szintén a termelők nyakán maradt. Még nagyobb csapás volt a jövedelmüktől megfosztott szegény emberekre, hogy minden szükségleti cikk rohamosan drágulni kezdett. Az indiai nép mindennapi kenyerét, a rizst és a keletindiai folyóvölgyek fontos terményét, a búzát az angolok mindjárt a háború kezdetén óriási mennyiségben szállították az anyaországba s a megmaradt kevés készletnek ára hihetetlenül felemelkedett. A cukornak, lisztnek, burgonyának ára csakhamar megkétszereződött. Edénynek, ruhának, gyufának ára hirtelen magasra szökött s a pédztelen lakosság megdöbbenve látta, hogy a távoli háborúnak milyen hihetetlen nyomor- gató hatása van még a föld szélső határain is És mégis, ezek a nélkülözésre jutott emberek, mikor látták, hogy a hittérítő állomás az iskolába sereglő gyermekeket élelmezni nem tudja, saját szegénységükből hordták össze ezeknek a gyermekeknek élelmét, hogy a tanítás ne szüneteljen; sőt mivel a hittérítő állomás hazulról semmi segítséget nem kapott és nem nem bírta kiadni a bennszülött tanítók (katechetákl fizetését, még ezeknek eltartását is magukra vállalták. Sok türelmetlen, zúgolódó, élelmi- szerdugdosó európai keresztyént meg- szégyenitenek az indiai őserdőnek ezek az egyszerű lakosai az ő szere- tetükkel, áldozatkészségükkel és bizó türelmükkel. B. I. Egy jó avagy rossz ház, nem tesz senkit jó avagy rossz építő mester ró, hanem igenis a jó vagy rossz építőmester jó vagy rossz házat csinál. Nem a mű teszi a mestert, hanem amilyen a mester, olyan a munkája is így vagyunk az ember cselekedeteivel is aszerint, amint hivő vagy hitetlen az ember, lesznek cselekedetei is jók vagy rosszak. És nem megfordítva olyan formán, hogy amilyenek a cselekedetei, aszerint lesz ö maga is kegyei, avagy hivő. (Luther.) A világháború eseményei. Galíciában áttörtük a frontot. Magyar és német csapataink eme győzelme most következett be, hogy a nagy erővel megindult külső offenziva, melynek Bruszilov tervei szerint Lemberg lett volna a végső célja Brzezanynál véresen összeomlott. A harcok főhelye aztán Staniszlau és Kalusz lett; ez utóbbit sikerült is elfoglalniok, azonban 16-án Ralusz a Lomnicza nyugati partjával együtt kezünkbe került, sőt délre, egészen Lodzianyig tért nyertünk. A 18-diki jelentés már arról is megemlékszik, hogy a Kalusztól délre eső Novica magaslatot is sikerült visszafoglalnunk. Innen a hadműveletek tervszerűen haladnak előre. Halicztól északra az orosz tüzérség élénkebben, működik. Romániában és az Erdős-Kárpátokban a szokásos zavaró tüzelés állandóan észlelhető. A főharc azonban mindig Lodziany, Novica és Lomnica táján van, hol 18-án hat Ízben támadtak az oroszok, hogy veszedelmeztetett állásukat megmentsék, de mindannyiszor visszavetették őket. Az ellenség vesztesége e harcokban rendkívül súlyos volt, főleg a 1 17. és 184 orosz hadosztályoknál. Tüzelésünk valósággal megtizedelte őket. Csak az időközben megérkezett uj ezredeknek sikerült a lelket vesztett embereket újabb támadásra bírni. Sok katonát csak úgy lehetett előre hajszolni, hogy elhitettek velük, hogy Lemberg már elesett. E sikereinket az oroszok minden lehetetlen módon igyekeztek ellensúlyozni, de sikertelenül. A ko- niuchyi erdőből gáztámadást intéztek csapataink ellen, emellett pergőtűzzel, páncélos automobilokkal és sinenjáró
