Harangszó, 1917
1917-04-22 / 14. szám
''"Vili., évfolyam. 191?. április 22. 14. szám. Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 3 K 60 r, csoportos küldéssel 3 K. Kéziratok QYÉKÉNYES-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANGSZÓ kiadóhivatalárak KÖRMEND-re, reklamációk SZEN'i JOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító. TARTALOM: Ihász Ferenc: Krisztusi szív. (Vers.) — Itt a nagy munkaidő. — Gazdag kalászok. — Az evangélikus hódoló küldöttség a királynál. — Szalay Mihály: Diákotthon Sopronban.**^ Csajhuk Lidiké: A* tavaszhoz. (Vers.) — Balikó Lajos: Néhány kérdés. — Fábián Imre: Ahol a füstölt kolbász többet ér, mjnt a huszárkard. (Elbeszélés.) — Horváth Imre: Szelíd régi zsoltár. (Vers.) — Kik győztek eddig. — .Húsvéti üzenet.“ — A világháború eseményei — Ország-Világ. — Harangszó perselye. Krisztusi szív. Uram-! l^a e feldnslí hiosága elragad, <3 gyárié emberszirem. Fteoélységfel dagad, 3 jebbulásf, tisztulási sehel sem lalálBat: 3zálljen bele mennybei Krisztusi alázat. Táoeztass el lélem ^iuságel, gégéi, Meri alázales szíd imáddal csalt Téged, 3 széni Igéd gyümölcsei csalt ely szinben telkei Ftriszlusi béfie s alázat ran jelen, [rém, 0 segélj széni Fiad lába nyemán járnem, Példáját lténelnen liedredel lalálnem, 3 hegy így maradhassad _ mindoégiglen [híred: FI adj neftem szelíd s alázales szíréi. IHÁSZ FERENC. Itt a nagy munkaidő. Most nagyobb a harctéren is, itthon is, mint eddig bármikor. A tavasz nagy harcokat hoz magával. Ellenségeink összeszedik minden erejüket, hogy eddigi sikereinket elragadják és végül is ők diktálhassák a békét. Azt pedig tudjuk, hogy akkor milyen sorsra számíthatunk. Bíznak, hogy katonáink nem bírják már a fronton a rettenetes harcot, mi meg itthon a nehéz munkát és amit kezdet óta reméltek, az éhínség lesz az ő legjobb szövetségesük. Most talán az utolsó nagy próbáról van szó. Eddig megálltunk szilárdan; nem szabad ezt a próbát sem elveszítenünk, mert akkor hiába volt minden eddigi erőfeszítésünk. Katonáinkban most is bízunk. Hisszük, hogy frontjuk nem törik össze az ellenség ütései alatt. Akik az eddigi gy izelmeket kivívták, nem adhatják ki fényes eredményt egy könnyen kezéből. Itthon sem lehetünk rosszabbak. Tisztán kell látnu hogy helyzetünk nehéz, kevés c kenyér, kevés a munkaerő, mégis el kell végezni a munkát, hogy minél jobb aratásunk legyen. Itthon is meg kell állnunk a nehéz próbát. A jobb jövőért készeknek kell lennünk lemondásra, egyben- másban nélkülözésre is, hogy a sokkal nagyobb és talán soha el nem tá- voztatható nyomorúság ránk ne szakadjon. Vágjunk neki a nehézségeknek Isten nevében, aki a keveset is megsokasithatja, a gyöngét is megerősítheti. Viseljük magunkat nagy időkhöz méltóan. A nagy időkben tűnik ki az egyes embereknek is, a nemzeteknek is nagysága, vagy kicsinysége. Ne tétovázzunk, ne kételkedjünk, mert azzal semmit sem segítünk se magunkon, se hazánkon, hanem fogjuk meg a munkát és dolgozzunk, ahol és ahogyan legjobban tudunk használni. Egy célunk legyen: hogy ebből a nehéz időből minél előbb és minél diadalmasabban kerüljünk ki. Egy ut kínálkozik erre, hogy mindenki a maga helyén úgy megtegye kötelességét, mintha nem is embereknek és nem gyönge emberi erővel, hanem Istennek, isteni erővel szolgálna.
