Harangszó, 1917
1917-04-22 / 14. szám
HARANQSZÓ. 1917. április 22 106 A gyermek is álljon csatasorba. Van olyan könnyebb hely, ahol egy- egy felnőttet tud pótolni. Aki csak tud valahol segíteni, segítsen készséggel. Legyen jelszavunk, hogy amit magunk megtudunk tenni, arra nem vonunk el munkaerőt más fontosabb munkától. Legyen most mindenki termelő vagy a szellemi, vagy az anyagi téren. Aki nem visel hivatalt vállaljon önként munkát, hogy akár hivatalban, akár másutt szolgáljon hazájának. Az úgynevezett »magán- zókc, akik hivatal, foglalkozás nélkül, tétlenségben élve csak a készet fogyasztják, máskor is a legkiseperni valóbb emberek, most meg tisztán fogyasztónak lenni szégyen és alávaló bűn a szellemi és kézi munkások ellen, de az őket hordó és tápláló haza ellen is. Sőt aki hivatalának ellátása után megteheti és van rá alkalma, az is végezzen minél több kézi munkát Máskor sem szégyen senkinek semmiféletisztességes munka, most meg épen nemesit és fölemel a legegyszerűbb munkának végzése is, mert vele hazánknak használunk és ha csekély mértékben is, hozzájárulunk a végleges diadal kivívásához. Akik itthon vannak, ne felejtsék el azt se, hogy nem a szorultságban levők fojtogatására és kizsarolására vannak itthon, hanem, hogy a magukén kivül segítsenek a mások munkájában. A német nép nagy része természetesnek tartja, hogy a háborúban áldozzon, ne pedig nyereséget hajszoljon. Nálunk ellenben mindenki nyerni akar a háborúban, ítéljük el a tisztességtelen kereskedőket, de ítéljük el magunkat is, mikör a törvényes árnál többet merünk kérni terményünkért, szántásunkért, vetésünkért. Ilyenkor egy gyékényen árulunk mi is a börtönre érdemes hadseregcsalókkal és magunkat gyöngítve az ellenséget erősítjük. Az ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy katonai parancsnokságuk szabadságolja őket, nem is ilyenre kapnak szabadságot. Nem rendes időben, háborúban élünk. A háború mindenkitől lemondást, áldozatot követel. Értsük meg követelő szavát, nehogy végül vere- séggel, nyomorúsággal szorítson rá bennünket még nagyobb lemondásra és áldozatra. szm. Van valakije a harctéren, vagy a sebesültek közt a kórházban ? Úgy fizessen számára elő a HARANQSZÓRA. Vigasztalást, szórakozást küld neki minden egyes számmal. Gazdag kalászok. — Idézetek. Jellemzések. — Luther a hitetlenségről: A hitetlenség az igazi főbűn, a forrás, amelyből minden más bűn fakad. Ha ugyanis a szívben fészket rakott a hitetlenség és Krisztusban nem hiszünk, ebből először is az következik, hogy az ő igéjét nem fogadjuk el, hanem azt vagy megvetjük, vagy eretnekségnek és hazugságnak tartjuk s ennek folytán üldözzük, mintha maga az ördög hirdette volna azt. Ebből aztán még több gyom fakad, mint pl. a szülők s elöljárók iránt való engedetlenség, vagy midőn valaki hivatalát, foglalkozását elhanyagolja, kicsapongó, rendetlen életet folytat, hacsak itt-ott a félelem vissza nem tart némelyeket, vagy pedig a világ előtt való szégyenkezés. . . Aki Jézusban nem hisz, abban nem lakozik a Szentlélek s igy jó gondolatok sem foganhatnak meg benne. Még ha olyasmit cselekszik is, ami magában véve nem rósz, sőt dicséretes, azt is csak mint valami szolga félelemből teszi, nem pedig valódi szives engedelmességből. Hogy tehát e világ igazi ördögfajzadék, amely semmi jót szólni, tenni, vagy kigondolni nem képes, az onnét van, mert magával hordja minden gonoszságnak kútfejét és forrását, tudnillik a hitetlenséget.« F\z evangélikus hódoló küldöttség a királynál. „Az orosz forradalom végül is a békéhez fog vezetni. . mondotta a király. A király Április 14-én délelőtt fogadta a magyarországi evangélikus egyház küldöttségét. A küldöttség a budai királyi várban, az úgynevezett Habsburg-teremben jelent meg a király előtt. A hatalmas terem magyar művészek alkotásainak díszeivel van tele. Bútorzata alig néhány darabból áll, ez is meghúzódik a falak mellett. A belépő király mögött a szárnyas ajtó mellett Lobkoviz Zdenkó és egyik szolgálattevő tiszt állott. A küldöttség mély meghajlással üdvözli az uralkodót, majd előlép Prónay Dezső báró, az ev. egyház felügyelője s mély meghajlás után elmondja üdvözlő beszédét, amelyben rámutat az evangélikus egyháznak az államélettel való szoros kapcsolatra és feladataira és annak feltétlen szükségére, hogy az állam az egyházakat a maguk vallás erkölcsi munkájában fejlődni engedje és hathatósan támogassa. Alattvalói hűséggel és bizalommal tolmácsolja a magyarországi ev. egyház hódolatát Őfelsége előtt, ki ennek az egyháznak is legfőbb őre és királyi hitlevelében is biztosította a törvényekben megállapított alkotmány fentartásáról. Kéri az ev. egyház számára a király kegyes jóindulatát. Az üdvözlő beszédre a király felolvasta válaszát, melyben elismeréssel emlékezik meg az egyház szolgálatairól és biztositja azt legmagasabb királyi kegyéről és hajlandóságáról. Majd a király először is Prónay Dezső báróhoz lép, egyházi és gazdasági vonatkozású kérdéseket intéz hozzá, azután Prónay Dezső báró egyenként bemutatja a küldöttség tagjait, a kikkel a király kezet fog és külön külön beszélget. A földbirtokos kerületi felügyelőktől a gazdasági viszonyok felől érdeklődik, az egyházkerületek püspökeitől pedig egyházkerületeik kiterjedéséről, lé- lekszámáról és nemzetiségi viszonyairól kér felvilágosítást. Feltűnést keltett Prónay Dezső báróval folytatott beszélgetése közben mondott ama kijelentése, hogy az orosz forradalom végül is a békéhez fog vezetni. Prónay báró mélyen meghajolt és igy felelt: —* Felséges uramnak ezen nyilatkozata nemcsak mibennünk, hanem milliókban ébreszt uj reménységet. A király igy felelt: — Reméljük, reméljük. . . Minden Isten kezében van. A király üde, fiatalos megjelenése s végtelen kedves, közvetlen modora a legmélyebb hatást gyakorolta a küldöttségre. Magyaros kiejtéssel besszél s teljes mértékben bírja magyar nyelvünket. A kérdések olyan gyorsan következtek egymás után, hogy erre csak az képes, aki a nyelvet a legnagyobb mértékben bírja. Diákotthon Sopronban. A soproni evang. líceumi tanulók az V-ik hadikölcsönjegyzés alkalmával osztályonként gyűjtést indítottak és az összesen egybegyült 720 koronát egy 700 korona névértékű 6 százalékos magyar királyi állami já
