Harangszó, 1917
1917-01-07 / 2. szám
1917. január 7. HARANQSZO. 11. sújtott a kardjával annak jeléül, hogy az ország területét, szabadságát minden ellenség ellen megvédelmezi. Hogy ez a fenséges ünnep az ősi magyar pompának minden ragyogásával, a Budára sereglett százezrek milyen örömujjongása között zajlott le, azt alig lehet elgondolni. Ez szinte a mesével határos. IV. Károly királylyal és Zita királynéval az ifjúság és szépség költözött az ősi magyar trónra. Mi hisszük, érezzük és bízunk benne, hogy az ifjúsággal és szépséggel jóság, erő igazságosság és szeretet párosul. Meg vagyunk győződve, hogy IV. Károly alkotmányos fejedelme lesz a magyar nemzetnek, igazságos és jó királya a szenvedő, bizakodó, hű magyar népnek, hűséges támasza a magyarhoni evangélikus keresztyén anyaszentegyháznak. A koronázó országgyűlés. A koronázás magasztos ünnepségének elsejével: a koronázó országgyűléssel kezdődött a történelmi jelentőségű nap. Pont fél hét óra volt mikor 21 ágyulövés közepette a főrendiház és a képviselőház elnöke az »országgyűlés együttes ülését« megnyitotta. Először Jósika Samu báró szólalt föl, aki elmondta, hogy örömmel ésl elkesedéssel szivükben ültek össze a koronázó nap reggelén, hogy ősi hagyományokon és törvényeken alapuló koronázást végrehajtsák. Mire Szász Károly felkérte az országgülés tagjait, hogy a koronázó főtemplomba testületileg vonuljanak föl. A felvonulás. A főrendek és képviselők ezután kocsira ültek és bevonultak a Mátyás templomba. Az utcákon megszámlálhatatlan néptömeg hullámzott. Oly óriási néptömeg vonult át Budára, hogy lehetetlenség volt az előbbrejutás és csak 2 — 3 percben lehetett egy-egy lépést tenni előre. A templom 8 órakor már teljesen megtelt. Megjelenik a királyi pár. Fél kilenc órakor megjelent a király lovastábornoki skarlátpiros egyenruhában. Arcán a legnagyobb megihletődés látszott, kucsmáját a kezében tartotta. Utána jött a királyné teljesen fehérben. Az oltárral szemben elhelyezett két bársonyszékhez siettek. Itt elhelyezkedvén imádkoztak. Az imádkozás után a király az oltárhoz lépett és akkor megkezdődött a tulaj- donképeni koronázás. A koronázás. Az élesen megvilágított oltárnál álló királynak jobbját először is a hercegprímás megkente olajjal. Utána egy kis idő múlva a király vállára borítják István király palástját. A király palástban, a királyné fehér ruhában egymás mellett letérdeltek és újból imádkoztak. Erre a hercegprímás István király kardjával fölövezte a királyt. Csakhamar meg is villant a kard, a király három vágást tett az oltár előtt. E pillanatban hatalmas dördülés hallatszott odakünn, a katonaság sortü- zet adott. A király ismét letérdelt az oltárnál. Az oltár előtt ekkor tűnt fel Tisza István gróf alakja. Lassan indult fölfelé a lépcsőn és a hercegprímással együtt a király fejére emelte a koronát. A koronázási jelvények átadása következett, majd a király teljes koronázási ornátusban lassan egyenletes lépésekkel jött lefelé az oltárlépcsőn, fején a tompafényü aranykoronával, egész alakja a palástba burkolva Az oltártól jobbra a trónuson elfoglalta helyét. Két újabb éles dörrenés rázta meg a levegőt, megint sortüzet adott a katonaság. A harangok megkondultak, ünnepélyes zúgásuk betöltötte a templomot, a zászlók meglobogtak, a csoport, mely a trónt körülvette, megindult. Tisza István gróf távol a tróntól a templom közepe körül a király felé fordulva, magasra tartja kezét és felkiált: Éljen a király! Hatalmasan dörgött fel a templomban az éljen, a zenekar a Himnuszba kezdett a közönség vele fohászkodott, a király meg volt koronázva. A király megkoronázása után ment végbe a királyné megkoronázása. A királyné fejére csak a házi koronát tették, mig a szent koronát a királyné jobb vállához illesztették. A királyné megkoronáztatása után a kis trónörökössel és kíséretével elhagyta a templomot folytonos ováció közben ment haza a várba Az aranysarkantyús vitézek fölavatása. A templomban ezután az aranysarkantyús vitézek fölavatása következett. Legelőbb gróf Tisza Lajos járult a király elé, egyik kezével botjára, másikkal mankójára támaszkodva. Amikor a király meglátta, látszott rajta, hogy mennyire megindult és szinte segíteni szeretett volna a megsebesült vitéznek. Ezután egy féllábu hős következett: báró Roszner István, báró Roszner Ervin, Öfelségeszemélye körüli miniszter fia. A király ismét rendkívül megindult, amikor a hőst megpillantotta. Az utolsó aranysarkantyús vitéz eltávozása után a király is meghajolt, azután fölállott és megalakult a menet, hogy elinduljon az eskütételre. A király a kiséret között, fején a szent koronával elindult, folytonos éljenzés közepette, miközben jobbra- balra köszöngetett és kiment a térre, azután a Szent Háromság szoborig, annak erkélyére. Az eskü. Az erkélyen a hercegprímás olvasta az eskümintát, a király pedig messze hallható és igen tiszta magyaros kiejtéssel utána mondotta az esküt. Amikor az esküt bevégezték és a király elmondta, hogy »Isten minket úgy segéljen!«, akkor egyszerre riadd éljenezés támadt, amelyet elkapott a szomszédos utcákban összegyülekezett óriási közönség és egyetlen éljenezésbe tört ki az egész vár. Ebben a pillanatban a zenekar rázendített a Himnuszra. Megható jelenet volt ez: a király ott állt az erkélyen és vele az egész közönség együtt énekelte a Himnuszt, amit a zenekar játszott. A király arcán ismét mély meghatottság látszott. Amikor a Himnusz végakkordjai elhangzottak, újra kitört az ováció és folytonosan ezt kiáltották: Éljen a magyar király 1 A király többször meghajolva, lassan lelépett az emelvényről és a kísérettől és a püspöki kartól követve, ment vissza a templomba. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 111 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
