Harangszó, 1917
1917-01-07 / 2. szám
12. HARANQSZÖ. 1917. január 7. Amint a templomba megérkeztek, azonnal megalakult az a menet, amely a koronázási dombra kisérte a királyt. A zászlősurak lóra ültek, élükön gróf Csekonics Endrével. Sorukban utolsó volt gróf Tisza István. Ezalatt a király a templomajtóhoz ment és nem messze álló gyönyörű szürke lovára pattant, azután a főhercegektől körülvéve, a menetbe állott. Az egész útvonalon szakadatlan volt a lelkes éljenzés. A koronázási dombon. Amikor a koronázási dombhoz értek, a király előrelovagolt és föllovagolt a dombra, úgy, hogy lovával dél felé fordult, azután kihúzta kardiát és megtette a négy vágást, előbb kelet, majd nyugat felé, azután észak és dél felé vágott. Az egész tér vissza- hangzott az éljenzéstől. A király a zászlósurak kíséretében innen a várpalotába hajtatott. Koronázási ebéd. — A bolgár király ünneplése. Nyomban ezután a várpalota fényesen kivilágított tánctermében gyűltek össze a főrendek, képviselők, méltóságok, a ragyogó ruháju palotahölgyek, majd Mária Jozefa főhercegnő vezetésével a főhercegek és főhercegnők. Egyik páholyban jelen volt a bolgár király, akit viharosan ünnepeltek. Ugyanott volt Ottó trónörökös is, aki végignézte az ebédet. Ezután nagy éljenzés közben bevonult a királyi pár. A király fején a koronával, vállán a palásttal, a királyné gyémánt diadémmal, koronázási ruhában jelent meg és őt kezénfogva vezette gróf Esterházy Sándor főudvarmester. Az ebéd előtti kézmosásra két nemes apród arany mosdótálat nyújtott át feléjük. A nádorhelyettes arany kannából vizet öntött és a király mindkét kezét odatartotta. A királyné csak az egyik kezét tartotta oda, mert a másikról a keztyüt nem birta lehúzni. A király élteti a hazát. A főudvarmester levette a koronát a király fejéről, majd helyet foglaltak az asztalnál, amelyen a királyi páron kívül a hercegprímás, a kalocsai érsek, a pápai nuncius és a nádorhelyettes ültek. Az ebéden egymásután tették az asztalra a tálakat a képviselőház és főrendiház által kirendelt főrendek és képviselők. Qróf Széchenyi Emil főpohárnokmester bort öntött a király és a királyné serlegébe. Amikor a király a serleget ajkához emelte, ugyanezt tette a királyné is. A király ekkor messze hallható hangon kiáltotta: — Éljen a haza! Hosszantartó éljenezés tört ki, mire egy főrend a prímás serlegébe öntött bort s erre a hercegprímás állott fel, harsány hangon kiáltva: — Éljen a király ! Mindenki fölállott, a főhercegek és főhercegnők is állva maradtak, mialatt az éljenzés egyre zúgott. Újra kézmosás következett, majd a prímás hálaimát mondott. A királyi pár azután kíséretével eltávozott. A király elismerése. Károly király a koronázási ebéden résztvevő előkelőségek előtt a legnagyobb megelégedését fejezte ki a sikerült koronázási ünnepségen és csodálkozott azon, hogy a rendelkezésre álló aránylag rövid idő alatt ilyen ragyogó fénnyel lehetett az ünnepséget megtartani. Az országgyűlés berekesztése. Délután 3 órakor a kupolateremben folytatólagos ülés volt, amelyen báró Jósika Samu bejelentette, hogy a koronázás megtörtént. Szász Károly elnöktársa néhány szóval elmondta, hogy az uj királyban uj támaszt nyertünk és bizalommal nézünk egy jobb jövendő felé. Az ülés öt percig tartott. Magyar höigyek hódolása. A koronázási lakoma után a szertartási teremben végbement a magyar hölgyek hódoló felvonulása a királyné előtt. Bemutatták a palota hölgyeket és az udvarképes hölgyeket. A koronázási ajándék átadása. Délután a koronázási ajándékot vivő küldöttség, élükön Várady L. Árpád kalocsai érsekkel átadta a királynak és királynénak az 50 — 50 ezer arany nemzeti ajándékot. Az érsek többek között ezt mondotta: — A nemzet a reánkeröszakolt háborúban vérét és vagyonát áldozva Felségedet követni kész A nemzet aranya jelképezi a nemzet szivét, telve hűséggel és szeretettel. A király a maga és a királyné nevében megköszönte a nemzet ajándékát, amelyet hódolat jelének tekint és később fogja tudatni milyen célokra adják az ajándékot, de annyit már most is közöl, hogy nemzeti I jótékonycélra fogják az összeget for- I ditani. A királyi pár és a főhercegek elutazása. A királyi pár az nap este hat órakor, a főhercegek és főhercegnők pedig este fél nyolc órakor elutaztak Budapestről. Jegyezzünk hadikölcsönt! A hadikölcsön jegyzés nemcsak hazafias cselekedet, de a legjobb tőkeelhelyezés. Beszélgetés a prágai bibliáról. Délelőtt tiz óra. Az erzsébettéri kopasz fák alatt a pádon két kis katona ül: egy gyűrött ruháju, felkötött karú, meg egy rendes ruháju, sánta. Hátrahajtják a fejüket s szép, boldog merengéssel néznek a kis, piszkos felhőktől szürke pesti égre. Jó sokáig egyikük se beszél, aztán végre megböki a felkötött karú a sántát. Azt mondja: — Mán fogják. — Mit komám? A kis magyar kicsit szemére rántja a sipkáját s fölmutat az égre: — A felhőt. — Kicsoda, komám ? — Kicsoda? Hát az angyalok. — Az angyalok ? — Azok hát! — Hogy érted ezt, komám ? — Úgy, hogy most mingyár meg- repesztik a felhőt, oszt kisüt a nap. — Oszt azt az angyalok csinyáják? — Azok. Az egyik húzza jobbru, a másik mög ba’ru ; addig huzgálják, a mig mögreped. A sánta tiszteletteljes álmélkodással rácsodálkozik : Hájnye a keservül. . . Osztán kitti tudod azt komám ? A kis magyar nagyot szi a cibar- jából, fújja fölfelé a füstöt, aztán csak úgy foghegyről, de némi sze- mérmetességgel veti oda: — Csak úgy... magamtu .. Ki- komponá’tam. . . Most jó sokáig hallgatás következik, meg cibarozás, aztán azt mondja a féllábu a felkötött karúnak : — Te is Prágába vótál ? — Ott, — feleli emez és lesüti a szemét, mert tudja, hogy mi következik. Hát az is következik: — Oszt téged is az a . biblia hozott haza ? — Az hozott haza, komám. — Hát akkor — mondja szelíden, kérőn a féllábu — meséld el néköm azt bibliát, komám.
