Harangszó, 1916
1916-08-13 / 22. szám
VII. évfolyam. 1316. augusztus l3. 22. szám. Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díják, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Yasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Fábián Imre: Szövetkezzünk. — Zábrák Dénes: A kereszt. — Egy amerikai iró a cár tábori életéről. — Novák Rezső: Harangok költözése. (Egyházi beszéd.) — Lábaink szövétneke. — Kapi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — A világháború eseményei. — Ország-Világ. Szövetkezzünk! Irta Fábián Imre. A legtöbben közülünk ismerik az öregembernek és egyetérteni nem tudó fiainak históriáját. Az öregember halálos ágya elé hivatva fiait, kiket korábban az egyetértés nagy hasznáról meggyőzni nem tudott, eléjük helyezett egy kéve venyigét. A kéve venyigét kibontotta, azután felhívta fiait, hogy vegyenek belőle egy-egy szál vernyigét, törjék ^1 azt. A fiuk természetesen könnyen eleget tettek a kívánságnak, könnyen eltördelték a venyigeszálakat. Akkor azonban beköttette velük újból a kévét s igy szólította fel őket, hogy a benne levő szálakat törjék el. Természetes, hogy a kévét semmi erőfeszítéssel se tudták eltörni. Tanulságkép ebből az öreg azt kötötte gyermekei lelkére, hogy ha egyetértenek, olyan törhetetlen erőt tudnak kifejteni, mint az a bekötött venyige kéve, ha egyet nem értenek, j úgy meg semmisülnek, mint az oldott : kéve egyes szálai. Hogy milyen mélységes igazság rejlik ebben a kis mesében, e rémes j világháború, annak tapasztalata szolgáltatja számunkra róla a bizonyítást. Törökországot holt embernek tartotta már a világ, különösen jóétvágyu angol és orosz ellenfeleink. Minket, Ausztria-Magyarországot gazdag betegembernek, akinek zsebeit holta után jó lesz kifosztogatni Szerbiának, Olaszországnak — nagy étvágyú orosz szomszédunkról itt ismét nem felejtkezve meg. A Bánság, Erdély és egyéb részei áldott hazánknak ingerelték az étvágyat. Németországon meg Franciaország, Belgium talált harapásra alkalmas részeket. —■ Szépen elgondolták mindezt, csakhogy belevásott a foguk, némelyiké meg épen ki is csorbult, úgy hogy harapni avval többé alig lehet. Hogyan történhetett meg a csudálatos eset, hogy ez a rengeteg erejű kaj n ellenség ki nem rabolhatott bennünket? — Csak úgy, hogy mi, a kiszemelt áldozatok egymással szövetkezve, mint az öreg ember jól bekötött kévéje, úgy fogadtuk a támadást. Pedig az ellenfél is kötött kéve volt ám! Csakhogy rosszul bekötött, düledező kéve, azért kellett a gőfehengernek visszafelé fordulnia. Eddig rendben is volnánk. Csak az a baj, hogy amint ott az ellenséggel szemben a jól bekötött kévének példáját állítjuk a világ elé, addig itthonunkban, itt a front mögött sokszor az oldott kéve példája elevenedik meg életünkben. Értem az alatt a mérhetetlen drágaságot, mely egyre nagyobb mérveket ölt, mellyel szemben védekezni nem tudunk. Szó sincs róla! a háború minden téren más helyzetet teremtett. Egyes árucikkek a háború miatt nehezen beszerezhetők, mások csak nagy költséggel állíthatók elő. Mindez maga után vonja az árak bizonyos emelkedését. Az nem is lehet máskép! De az már nem a háború szükségszerű folyománya, hogy egyes árucikkek a békeidőbeli áraknak ötszörösére, hatszorosára emelkedtek, E mögött már egyes kufárlelkü embereknek a lelketlensége rejtőzködik, mely a háború zavarosában halászni akar. Az államhatalom e kinövéseket teljesen letörni nem tudja. A még olyan szigorú törvényeket is kiját- szák a lelketlen kufárok. Közben pedig százaknak, ezreknek verejtékkel megszerzett fillérei gonosz emberek
