Harangszó, 1916
1916-08-13 / 22. szám
170. Haranqszó. í 916. augusztus 13. zsebeiben milliókká szaporodnak. Pedig, ha fiaink az ötszörös ellenség túlerejét feltartóztatják, az itthon levőknek otthonukban nem szabad csataveszteseknek lenniök a mérhetetlen áruzsorával szemben. Segítséget azonban nem mástól kell várnunk, hanem Isten után magunknak kell magunkon segítenünk. Mit is mond az a kis mese ? Miért nem tudták a fiuk a venyigét eltörni, mikor az kévében volt s mért tudták azt játszva eltörni, mikor a szálak egyenként voltak? Azért vagyunk mi is gyengék, mert, mint egyesek állunk szemben a lelketlen kereskedelemnek rossz akaratával. Nem mindenütt van ám ez igy széles e hazában. Nem mindenütt kellett ám honfitársainknak a múlt télen koronájával fizetni a petróleum literjét, 20 deka számra hordani a boltból a konyhasót, könyörögve szerezni itt-ott néhány deka cukrot stb. Csudák csudájának látszik, de úgy van, hogy volt hely, ahol a legszorultabb időszakban is tudták 70 fillérjével adni a petróleumot, tudtak elegendő konyhasót, cukrot, egyszóval minden háztartási cikket a fogyasztóknak juttatni. Ott voltak azok a csudálatos helyek, ahol a helységekben fogyasztási szövetkezetek működtek. Fogyasztási szövetkezetekben maguk a fogyasztók állítják fel a szövetkezeti boltot, a maguk emberével méretik ki a portékát, igy a haszon nem a közvetítőknek, hanem a fogyasztónak zsebében marad. Lapunk alján az olvasók legtöbbje látta már a Hangya szövetkezet hirdetését és felhívását fogyasztási szövetkezet alapítására. Ez a Hangya, mint országos szövetkezet éppen azért alakult, hogy ahol a fogyasztók a rosszakaratú közvetítők önkényének ki vannak szolgáltatva, ott kívánságra szövetkezetei alapítson. Ez teljesen díjtalanul leküldi a kívánt helyre egy emberét, aki az útbaigazítást a szervezkedéshez megadja. Ugyancsak a Hangya mindenféle árukkal ellátja, jóformán a beszerzési áron, a hozzácsatlakozó szövetkezeteket. Eddig is szép eredményeket értek el országszerte a szövetkezetek, de most a háborús lelketlenség sok helyen kényszeríti a fogyasztót, hogy az uzsora ellen védekezzék. És védekezni lehet! Ha tehát a drágaság miatt panaszkodunk, — különösen olyan formán, hogy mig a gazdasági termelékek árát maximálta a kormány körülbelül a régi árnak kétszeresében, addig egyéb kereskedelmi cikket négyszeres, ötszörös áron vehetünk meg, — akkor ne mást okoljunk, hanem önmagunkat. Ahol a kereskedő megelégszik a tisztességes haszonnal, ott nagyobb bajok úgy sincsenek, ahol pedig a viszonyok tűrhetetlenek, alakítsanak a fogyasztók a Hangya megkérdezésével szövetkezeteket, mert az egyesülésben nagy erő rejlik. Amint a külső ellenség ellen szövetkezve mindenfelé győztünk, úgy szövetkezve itthon is győznünk kell. A kereszt. Bertsch „Passionsbuch“ nyomán: Zábrák Dénes*). Folytatás. S vájjon mit mond a rege a feszület alatt gyakran látható véres csontokról ? Azok Adám csontjai, melyek csakis a Krisztusnak rájuk omló vérében lelhettek nyugodalmat. Ezen rege folyományaként építettek is a Qolgotha hegyén egy Ádám-kápolnát, melyet a keresztes háborúk idején a zarándokok sűrűn látogattak. Ezen regének mély értelme az, hogy az első Ádám és vele együtt az egész emberiség, csupán a második Ádám vérében lel nyugodalmat. Három kereszt áll a véres Gol- gothán. Jézus mellett jobbról és balról két gonosztevőt is megfeszítettek, kik közül az egyik bűneit megbánva a megfeszített Üdvözítőhöz kegyelemért esdekel. És Jézus feloldozza őt bűnei alól, mondván : »Bizony, bizony mondom néked, még ma velem le- szesz a paradicsomban.« Ki volt ez a bűnbánó lator? A legenda azt is megmondja. Egy atyának két fia került ki az apai házból s ment mindegyik különböző utakon a halál felé. Az egyiknek neve Judás, takarékos, de önző, látszólag derék, tisztességes ifjú, akit böjtölése és gyakori imádkozása miatt a papok és írástudók nagyra becsültek s kinek jövőjéhez apja a legszebb reményeket fűzte. Ez a Judás a názárethi prófétához csatlakozott és annak tanítványa lett. A másik testvér Dismas volt, egy féktelen dacos és vad természetű ifjú, akit nyugtalan vére a rablók közé hajt s azokkal, mint vezérük, erdőkben él és veszélyezteti a köz- biztonságot, gyilkol, rabol az országutakon és városokban egyaránt. Végre a hatóság embereinek sikerült őt kézrekeriteni. Vasra verve hurcolják Jeruzsálembe épen virágvasárnapján, mikor Sión királya a sokaság lelkes »hozsánnái« között bevonulását ünnepli a fővárosba. Judás is ott van az ő oldalán. De mig Dismas gonosztetteit megbánva Istenhez tér, Judás a Mester elárulását tervezi. Minek részletezném tovább a történetet ?! Judás árulásának vége öngyilkosság lett, Dismas pedig bünbánata folytán kegyelmet nyert és a mennyországot örökölte. Gonosztevővé lett a tanítvány és tanítvánnyá , a gonosztevő. Dismas volt első zsengéje azoknak, kik a zsidóság kebeléből a Krisztus keresztje által bejutottak a mennyországba. A pogányok közül pedig az őrök parancsnoka, Cassius, aki utóbb mint keresztyén, Longinus nevet vett fel, aki a szenvedő Jézusról a kereszt alatt nyilvánosan vallást tett: »Bizony ez az ember Isten fia vala.« Vajha vele együtt mi is mindnyájan szent áhítattal tekintenénk a szenvedő Üdvözítőre s az ő kiomló vérével igyekeznénk tisztára mosni bűnös lelkünket ! Szenvedés utunkon tekintsünk rá. Ott megy előttünk. »Indul keresztjével Golgotha hegyére. Nézd, mint szegezik fel s miként omlik vére! Te érted szenvedett halált, Isten fia a sírba szállt, .. Nem indul meg szived?!« (Vége.) Egy amerikai iró a cár tábori életéről. Woodrow Withney amerikai iró leírja az orosz főhadiszálláson szerzett tapasztalatait és a cárnál való fogadtatását. — A cár — ira az amerikai iró — magasraugu tisztjeitől körülvéve fogadott. Ez idő szerint ő az orosz haderők főparancsnoka és ezt a mű- N ködési kört tényleg be is tölti. Nemcsak az a dolga, hogy tábornokai tanácsát és előterjesztéseit elfogadja, hanem egész önállóan is tesz fontos intézkedéseket. Azonban, ha ez utóbbiak a vezérkarnak valamely tekintetben aggályosak, a cár parancsait nem úgy teljesitik, mint a hogy elrendelte. Az amerikai iró beszélt több ma- gasrangu orosz tiszttel a cár képességeiről. A tisztek egész nyíltan kijelentették, hogy mint katona, a cár egész jelentéktelen, de a háborús dolgokban némi fogékonyságra tett szert, a mi a védelem állapotában talán megfelel, de mihelyt támadás kezdődik, nem szabad az orosz hadsereget a próbának kitenni. A cár katonai nevelése nem emelkedett
