Harangszó, 1916
1916-04-23 / 6. szám
42. HARANGSZŐ. 1016. április 28. életünkben is keressük meg a feltámadott Krisztust. Úgy hordozzuk szenvedésünk keresztjét, hogy ne- csak a keresztet, hanem Isten kezét is érezzük magunkon. Úgy engedelmeskedjünk, mint egykor ő. Olyan érzülettel, önmegtagadással, olyan bűnbánattal s jobb élet után törő vágyódással keressük az Urat, hogy nyomdokain, örökkévaló példáját követhessük. Akkor majd megritkul az önző, haszonleső, nyereség hajszoló emberek sora. Akkor majd igaztalan úton nem akarnak máról holnapra meggazdagodni azok, kiknek a háború nem megpróbáltatás, hanem nyerészkedésre alkalom. Akkor a jóltevő szeretet, az önmegtagadás, a lemondás, a hit és Istenbe vetett bizodalom uj életet teremtenek s könnyek közt is felujjong bennünk a lélek: nem vagyok elhagyatva 1 belépett az én életembe is a feltámadott Krisztus 1 És én láttam az Uratl Menekülés a balál torkából. Irta: Hanzmann Károly. Egy német újság nemrég körkérdést intézett olvasóihoz. A kérdés igy szól: „Hogyan menekültem ki a halál torkából?“ Csakhamar a válaszok egész özönét vitte a posta. A borzalmas világháború számtalan veszélyes helyzete, a küzdelemteljes élet sokféle esetének vázolása megrázó példákkal felel a fenti kérdésre. Az első díjat azonban az alábbi történet hőse nyerte, aki ezt közölte: „Mint a természet szépségeiért rajongó ember — úgy mond — egy alkalommal nagyobb sétára indultam a hegyvidékre. Már esteledett, amikor visszatérésre határoztam el magamat. A vadregényes táj festőisége, egyik oldalán a meredeken felnyúló hegy égbenyuló faóriásaival, a másik oldalán elhúzódó roppant mély hegyszakadék s annak mélyén tovarohanó folyó, annyira lekötötte egész figyelmemet, hogy alig vettem észre a hátam mögött érkező gépkocsit, amelyben egy barátom ült, aki ép egy mulatságról volt hazatérőben. Felvett gépkocsijába, amely óriási sebességgel száguldott tova hazafelé. Kevés idő múlva szóltam barátomhoz, de ő nem felelt. Közelebb hajoltam hozzá s rémülten láttam, hogy keze elereszti a kormányt s oda dől ölembe. Szívszélhüdés érte. A gépkocsi pedig csak rohant a veszélyes pályán lefelé. Megállítani nem bírtam, mert nem értek hozzá, a halál fiának tudtam magamat, s kétségbeesetten vártam a minden pillanatban bekövetkezhető elpusztulást. A kanyarulónál le is tért a nyílegyenest száguldó gép az útról, s már már elveszettnek hittem magamat, amikor a kocsi egy nagy zökkenéssel megakadt egy sürü fás bozótban a szakadék szélén, oly formán, hogy a két első kerekével künn lebegett a tátongó mélység felett. Gondoltam arra, hogy most kiszabadulhatok veszedelmes helyzetemből, csakhogy a legkisebb mozdulattal félrebillent volna az automobil egyensúlya s mégis csak lefordultam volna a sziklahasadék mélyén zúgva tovasiető folyóba, így hát mozdulatlanul maradtam. Térdemen hirtelen elhuny barátom kihűlt tetemével, ezernyi aggodalom s kínok közepette töltöttem az éjjelt, mert segélykiáltásaimra csak baglyok és rókák feleltek. Végre reggel munkára siető emberek szabadítottak ki félholtan válságos helyzetemből. Oh mily borzasztó órák voltak ezek 1 Már a veszély első perceiben is villámgyorsan elvonult lelki szemeim előtt egész életem sok bűnével, mulasztásával ; lelkiismeretem vádolt s már örök kárhozatra itéltnek láttam magam. Isten azonban megsegített, irgalmazott életemnek, s ezentúl azon leszek, hogy majdan lelkemnek is irgalmazhasson.“ Valóban megrázó történet. Isten ujja, Isten szava volt ez a szerencsétlenség a történet hősére nézve. Észre is vette ezt, mégis szívlelte, s áldás fakadt a bajból számára. Isten ujja, Isten szava minket is figyelmeztet, nem is egyszer, hanem gyakorta földi vándorlásunkon. Hányán és hányszor merülnek el a természet, az élet szépségeinek bámulásába, élvezésébe s rohannak egyenest vesztükbe! Ha nem is ily feltűnő a legtöbb eset, de azért minden ember élete egyszer legalább válságos helyzetbe forduló pon'hoz jut, amikor elvonul lelki szemei előtt egész múltja s feltárul előtte vigasztalan, borzasztó jövője. De a veszedelembe rohanó élet utján mindenkinél fellelhető ama meredek sziklapart szélén álló fa, a Jézus keresztfája. Nem vitt el még élted útja mellette ? I A golgotái kereszt Isten kereső, mentő szereteté- nek legnagyobb, legszentebb bizonyítéka. Fennen hirdeti, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adá, hogy mindenki aki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.* Ha az élet gondjai, a szenvedésekkel telt vándorlások küzdelmei, avagy gondtalan napjaid közepette, tovaszáguldó életed még nem állott meg Krisztus keresztjénél, oh tekints fel most oda 1 Nézzed, mint szenved a tövis koronás megsebzett, keresztre feszitett Isten fia, hogyan panaszkodik: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet!“ Azért kellett szenvednie, mert „a mi betegségünket ő viselte, és a mi fájdalmunkat hordozta; ő megsebesit- tetett a mi álnokságunkért, meg- rontatott a mi bűneinkért.“ Értsd meg, hogy mit hirdet nagypéntek 1 Ember, bűnös, kárhozatba rohanó ember, a Krisztus keresztje megmenthet téged, akármily veszedelmes is helyzeted, a szent és igazságos Isten irgalmas megsegítő atyáddá lett, ha hivő lélekkel, reménylő szívvel neki szenteled életedet. De ne tekintgess másfelé, ne akarj a tátongó mélység szélén a magad erejével, eszed „modern“ életfelfogásával s több efféle érveddel, szabadulást keresni. Bízzad egész életedet az Urra, akár kinn állasz, az öldöklő csaták hevében, ezer veszély között, akár otthon aggódsz, gyötrődsz, szenvedsz, oh fogadd be szívedbe a nagypénteki üzenetet: „A Jézus Krisztusnak vére tisztit meg minket minden bűneinktől 1“ Aki ezt hittel szivébe zárja és az Urra bízza magát mindenestül, annak szívében béke honol, bárhogyan tomboljon is körülötte harc és gond, s bárhogy veszélyeztesse élte útját, mert lelkiismerete megtisztult a Krisztus vére által, élete megujhodott, a bűn és szolgaság bilincsei lehullanak, s vallhatja a nagy apostollal: „Élek, de többé nem én, hanem a Krisztus.* Az ilyen ember valóban kimenekült a halál torkából, mert hiszen Krisztus urunk maga mondja: „Bizony bizony mondom néktek: aki én bennem hiszen, örök élete vagyon annak.“ így tehát a Krisztus Jézus golgotái keresztfájánál dől el úgy az egyes, valamint az egész emberiség sorsa, jövője. Isten ujja, Isten szava figyelmeztet téged is kedves olvasó, gondold át egész múltadat minden gyarlóságával, tudd meg, hogy „nincsen senkiben másban üdvösség, nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk“. Felelj ma szíved szerint a Mindenható előtt, hogy mi is tulajdonkép tenéked a keresztről való tudomány ?“ Mert a keresztről való tudomány azoknak, kik elvesznek bolondság, nekünk pedig kik megtartatunk, Isten hatalmai“
