Harangszó, 1916
1916-04-23 / 6. szám
1916 április 23 HARANGSZŐ. 43 Jákob forrásánál. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. I. Eljött a második szomorú háborús tél is. Éva néni a kis konyhájában fonogatott reggeltől estéiig a jobbmódú falubeli gazdaasszonyok számára. A tűzhely-padka sarkán ült búsan rokkája mellett s pergett az orsója, szaporodott rajta az egyenletes, vékony fonál. Mellette ült, a padka szélén, az egyetlen tyúkja, a kétlábú Bodrija. A gyorsan pergő rokkát nézte folyton a tyukocska. S mikor olykor megakadt az orsó, biccentett fejecskéjével, mintha bíztatta volna, hogy forogjon tovább. Mindennapos látogatója volt Éva néninek és a tyúkjának a szomszédék kis Erzsikéje. Megsímogatía, cirógatta a tyuk búbos fejecskéjét és mesélgetett Éva néninek szép történeteket, amiket hasznos, épületes könyvekből olvasott. Viszont Éva néni is mesélt Erzsikének régi szép meséket. S buzgón hallgatójuk volt mindegyikük a másikának. Éva néni panaszt tett egy alkalommal a tyúkjára, hogy vajmi kevés tojással szolgál. — Óh, édes jó Istenem, pedig soha jobban el nem kelt volna, mint a mostani drága világban, ha adna a kis jószágom mindennap egy-egy tojást 1 Harmadnapon rá nagy meglepetéssel, örömmel kiáltott fel Éva néni a tyuk-fészek előtt. — Nini! most nem is egy, hanem két tojással ajándékozott meg a drága tyukocskám !. .. De nem is értem, hogyan lehet ez ? 1. .. Még sohasem hallottam olyant, hogy egy tyuk két tojást tojt volna egy napon... Boldogan, ujjongó szívvel, akárcsak egy gyermek, újságolta Erzsikének a nagy örömét, szerencséjét, amint átjött ismét hozzá a kis leány. Erzsiké szelíd mosolygással hallgatta a nagy örömhírt s csókot lehelt a hasznos Bodri fejecskéjére. A tyuk dupla tojás ajándékozása azontúl minden napon megismétlődött. Nagy híre kelt ennek nemcsak a helybeli népek közt, hanem a szomszédos falvakban is. Alig múlt oly nap, hogy új látogatója ne akadt volna a csodatyuknak. S kicserélték Éva néni tojásait a saját tyúktojásaikkal, egy tojásért három-négyet is adva, hogy a kotlóik alá a csoda- tyuk tojásaiból tehessenek kiköltés végett. Éva néninek most felvirradtak a napjai. Minden héten zsombornyi tojást tudott a tyukásznak eladni. Igaz ugyan, hogy még sem volt, azaz még sem maradt pénze, mert a menye és a kis unokái gyakran felkeresték a fővárosból panaszos leveleikkel, hogy milyen szegénységben élnek, mióta a kenyérkereső apa a háborúba ment. A tojások ára tehát ejköltözött mindig a kis unokákhoz. Éva néni inkább maga nélkülözött. Legjobban örült az Éva néni szerencséjének a kis Benkő Erzsiké. Most még gyakrabban eljött hozzá a szomszédból. Napjában kétszer is megnézte a csodatyukocskát, hogy megadja-e minden napon a két tojást a szegény gazdasszonyának? Kora tavasszal azonban elmaradtak Erzsiké látogatásai. Ágyhoz kötötte a betegség. Napról-napra mindinkább hervadt, mint a kiszáradt földbe ültetett, vizet szomjuhozó virág. Ő is vizet szomjuhozott, a házuknál nélkülözött szeretet vízét, melyről azt mondta Jézus a szama- riabeli asszonynak a Jákob forrásánál : „Aki azon vízből iandik, melyet én adok neki, nem szomjuzan- dik mind örökké.“ Benkőné, a büszke, gőgös édesanya, titkolta a falubeliek előtt az egyetlen kis leánya betegségét, amiért Éva néni sem tudta jó ideig, csak sejtette, hogy beteg lehet Erzsiké. Két hét elmúlt már azóta, hogy nem látogatott el hozzá a kis, mindennapos beszélgető társa, pedig oly sóvárogva várta minden órában, hogy mikor köszönt be hozzá ? Valami szomorú dolgát szerette volna vele közölni. Virágvasárnapján levelet kapott Éva néni a fővárosból, melyben a már iskolába járó unokája arról értesítette, hogy édesapjuk súlyosan megsebesült a harctéren s az egyik, budapesti hadikórházban fekszik, hol ők mindennap meglátogatják. S kérte nagyanyót az édes anyja és a többi testvérke nevében is, látogassa meg husvétkor őket és a beteg édes apjukat. . . Éva néni a levél többszöri átolvasása után könnyezve, azon erős elhatározással ment át Benkőné szomszédjához, hogy kér tőle kölcsön harmincz koronát útiköltségre. A konyhában foglalatoskodva találta Benkőnét, aki oly szúrós szemmel nézett rá, mikor alázatosan köszöntötte, hogy pár percig töprengett, viaskodott a szegény asszony magában, hogy előálljon-e kérelmével? Végre mégis elsírta nagy baját, bánatát, hogy a súlyosan megsebesült fiát és a kis unokáit szeretné még egyszer látni életében, de nincs egy fillérje sem. A tyúkja egy pár hét óta nem hogy két tojással, de még eggyel sem szolgál neki. Tehát azt gondolta, hogy a jó szomszéd- asszony szivéhez folyamodik kölcsön- segítségért. Becsülettel visszafizeti, ha a tyúkja újra elkezdi a fészekrakást. — Miért nem ezer pengőt kér mindjárt? — szólt Benkőné gúnyosan. Ugyanolyan fáradsággal annyit is kérhetne; mindegy volna, mert sem annyit, sem a harminc koronámat nem látnám többé, ha olyan balga volnék, hogy kendnek adnám 1. Szegény Éva néni szeméből még jobban kicsordult a könny. Nem újította meg kérelmét s Erzsikéről sem mert kérdezősködni, pedig a konyhával szomszédos szobában feküdt a kis leány. Meg is hallotta Erzsiké a vékony ajtón át Éva néni panaszát, kérelmét és az édesanyja kegyetlen elutasító szavait. S ettől még rosszabb, ra fordult az állapota, úgy annyira- hogy Benkőné orvosért szalasztotta az urát a városba. Az orvos pár óra múlva megérkezett a súlyos beteghez s fejét csóválta. Figyelmeztette a megrémült szülőket, hogy nagy a baj, csak a jó Isten segíthet a betegen. S minden orvosságnál jobb hatása volna a kis betegre, ha valaminek tudna örülni... Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA Italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját ssékházában.) 74 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
