Harangszó, 1916

1916-12-24 / 41. szám

1916. december 24. HARANGSZÖ. 325 Hajas Antal alispán, Baán Endre I főispán, Zala- és Somogyvármegyék I alispánjai, Sipeki Balázs Béla zalai főispán, a körmendi, kemenesmagasii szentgotthárdi, várpalotai, vágődi stb. ev. gyülekezetek stb. stb. A püspökavatást a rendkívüli köz­gyűlés bezárása fejezte be. Az ün­nepség után Berzsenyi Jenő felügyelő bejelentette, hogy a püspökbeiktatás tényéről hivatalosan értesít! a kor­mányt. Végül elhatározta a közgyűlés, hogy a püspökavatáson elhangzott beszé­deket, valamint Kapi püspök imáját kinyomatja a dunántúli egyházkerület hívei számára. Békeajánlat. Ausztria és Magyarország, Német­ország, Bulgária és Törökország bé­keajánlatot tettek az ellenségnek, mely ajánlatnak szószerinti tartalma a kö­vetkező : A világ nagy részét immár közel két és fél éve dúlja a legrettenetesebb háború, a melyet valaha ismert a történelem. Ez a katasztrófa, a melyet a közös ezer esztendős civilizáció köteléke sem volt képes föltartóztatni, az emberiség legértékesebb javait tá­madja meg: rombadöntéssel fenyegeti azt. a szellemi és anyagi haladást, a mely a XX. század hajnalán Euró­pának büszkesége volt. Ebben a küzdelemben Ausztria és Magyarország és szövetségesei: Né­metország, Bulgária és Törökország bebizonyították legyőzhetetlen erejü­ket. Számban és hadiszer tekintetében fölényes ellenfeleikkel szemben hatal­mas sikereket értek el. Soraik ren­dületlenül állanak meg az ellenséges hadak folyton megújuló rohamaival szemben. A Balkánon bekövetkezett legutolsó támadás gyorsan és győze­delmesen leveretett. Ez utolsó esemé­nyek igazolják, hogy a háborúnak további folytatása nem törheti meg ellentálló erejüket. Ellenkezőleg az egész helyzet további sikerek remé­nyére jogosít. Létüknek és szabad nemzeti fejlő­désüknek védelmére kellett a négy szövetséges hatalomnak fegyvert ra­gadnia. Seregeiknek dicsőséges tettei sem változtatták iheg küzdelmüknek ezt a jellegét. Egy percre sem vesz­tették szem elől, hogy a többi nem­zetek jogainak tisztelete saját jogaikkal és jogos érdekükkel ellentétben nem I áll. Nem akarják szétzúzni, vagy I megsemmisíteni ellenségeiket. Katonai és gazdasági erejük tuda­tában, készen arra, hogy ha kell, a végsőig folytassák a rájuk erőszakolt küzdelmet, egyszersmind azonban át­hatva attól az óhajtól, hogy a további vérontásnak elejét vegyék és véget vessenek a háború borzalmainak, a négy szövetséges hatalom a béketár­gyalások mielőbbi fölvételére tesz javaslatot. Meggyőződésük szerint azok a javaslatok, a melyeket ezekre a tárgyalásokra magukkal hoznának és a melyek népeik becsületét, létét és fejlődési szabadságát kívánják biz­tosítani, alkalmas alapot nyújtanának az állandó béke helyreállítására. Ha a békének és engesztelődésnek ez ajánlata ellenére tovább folynék a küzdelem, a szövetséges négy ha­talom el van tökélve, hogy azt győ­zedelmes befejezéséig fogja folytatni. A felelősség azonban az emb riség és a történelem előtt ünnepiesen el­hárítják magukról. Királyunk hadseregparancsa. Hadseregem és hajóhadam kato­náihoz ! Isten' kegyelme és segítsége s az a vitézség és kitartás, a melyet hu szövetségeseinkkel egyetemben tanú­sítottatok, oly helyzetet teremtett, a melyben végleges győzelmünkhöz többé kétség nem férhet. Abban a törekvésben, hogy a ne­héz időkben férfiasán kitartó népek­nek a béke áldásait visszaszerezzük, Én és felkölt szövetségeseim kísérletet tettünk a tisztes béke létrehozására. Imádkozom a Mindenhatóhoz, vajha áldása kisérné ezt a lépést. De biztos vagyok abban is, hogy Ti változatlan hősiességgel fogtok továbbra is küz­deni, a mig a békét meg nem kötjük, vagy a mig az ellenséget döntően meg nem veritek. Kelt Bécsben, 1916. dec. 12-én. Károly. Vilmos császár napiparancsa. Katonák! A győzelem érzésében, a melyet vitézségetekkel vívtatok ki, Én és a hűséges szövetséges államok uralkodói békeajánlatot tettünk az ellenségnek. Hogy elérjük-e vele a kívánt célt, arról nem beszélhetünk most. Nektek Isten segítségével továbbra is helyt kell állanatok az ellenséggel szemben, hogy megverjétek! Nagy főhadiszállás, 1916. dec. 12. Vilmos I. R. Karácsonyi ima. Irta: GYŰRIK SÁNDOR, a győri cv. szeretethúzban ápolt sebesült katona. Kegyelmes, szent Isten, ki vagy fönn az égbe’, Tekints le irgalmas szemekkel a földre! Töröld le könnyeit árvák s özvegyeknek, Hozsánna, hozsánna az Üdvözítőnek! Jézus lejött kozzánk, hogy minket megváltson, S harmadszor virradt ránk ily gyászos kará­csony ... Bán és nagyravágyás pusztítja a földet. Hozsánna, hozsánna az Üdvözítőnek! Újszülött Jézusunk, esedezve kérünk, Bocsásd meg minekünk a mi sok nagy vétkünk. Ne hagyd elpusztulni szegény magyar néped, Hozsánna, hozsánna az Üdvözítőnek! Odakünn ki védi országunk határát, Segéld és őrizd meg elhagyott családját, Ne hullassák azt a sok keserű könnyet. . . Hozsánna, hozsánna az Üdvözítőnek! Akik dúló harcban harcmezön elestek, Tenálad jó Atyánk, szebb hazát kerestek, Adj nékik pihenést, vedd hozzád lelkűket, Hozsánna, hozsánna az Üdvözítőnek! Őrizd a foglyokat, segéld őket haza, Ne szállja csüggedés sziveiket soha. . . Hadd mondhassák ők is, ha majd visszajőnek: I Hozsánna, hozsánna az Üdvözítőnek! Arra kérünk Atyánk, halld meg néped szavát, Küldd el minél előbb a béke angyalát, Esedezve kérünk add meg kérésünket. Hozsánna, hozsánna az Üdvözítőnek! Amen. A kötelesség útja. Elbeszélés. Irta : Kapi Béla. Tizennegyedik fejezet. A Cassa Nationala. Folyt. :i7 Elérkezett a Cassa Nationala ala­kuló gyűlésének ideje. Már kora reggel benépesedett a község, minden felől nemzeti viseletbe öltözött olá­hok érkeztek, zsíros, gyűrött kalapjuk alól hullámosán hullt vállukra fénye­sen gyűrűző hajuk. Ellepték az ut­cákat, letelepedtek az árnyas fák tövébe, s hangos lármázással betöl­tötték a korcsmák ivóját. Mikor elérkezett a gyűlés ideje, beláthatatlan embertömegből tarkállott az egész piac. Sárosy László a jegyzővel együtt az ablak-függöny mögül nézte a nagy tömeget Szivére, mint valami mázsás | súlyú sziklakő, nehéz aggodalom nehezedext. Micsoda embertömeg!

Next

/
Oldalképek
Tartalom