Harangszó, 1916
1916-12-24 / 41. szám
1916. december 24. HARANQSZO. 323. t / ' j £ » — Hej, mikor volt az az idő, mikor még az én lábam is oly köny- nyü volt! Pár perc múlva visszajött Mariska Éva néni korsójáért is. Az öreg néni lassan baktatott utána. A domboldal fele utján letette Mariska az öreg néni korsóját, hogy félre csúszott fejkendőjét megigazíthassa. S ime amint földre eresztette a régi cserépjószágot, kilyukadt a feneke, mert egy éles kavicsra találta tenni. Pár pillanat múlva kicsorgott belőle minden csepp víz. Rémülten tekintett maga körül Mariska. Nagy ragyogó kék szemét elborította a köny. — Lássa, lássa, néni, milyen nagy baj történt! Kilyukadt a korsó! — szólt siró hangon a még egy fél do- básnyira felfelé kapaszkodó Éva nénihez. — Kilyukadt?!... Oh, oh, elhagyott ez az egyetlen régi ivó-jószágom is !. .. Miben viszek ezután haza vizet ?! — szólt fájdalomtól rezgő hangon az öreg néni s az ő szeméből is megeredt a köny. — Mi az a nagy baj ? — kérdezte az az idegen ur, aki vizet merített számukra, előbujva a bokrok közül. — Vége a korsómnak: kilyukadt a feneke! — Hadd lám, megnézem én is! — szólt az ur s átvette Mariskától. Körül forgatva vizsgálta minden oldalról a lyukas korsót. — Mondhatom, érdekes portéka. . Tudja mit néném asszony? Adja el nekem ezt a korsót! — szólt az öreg nénihez. — Ne tréfáljon velem jó uram! Mit csinálna ezzel a törött jószággal!? Hisz’ még akkor sem kellene magának, ha nem volna lyukas. — Nem tréfálok, néném asszony. Tessék érte ez a pénz: Tiz korona. Elég lesz érte ? — Ugyan, édes jó uram, hisz uj korában sem volt az ára húsz fillér sem ! Kap azért a temérdek pénzért akár egy szekér ilyen fajta uj korsót. — Tessék, csak vegye át tőlem érte azt a pénzt. Nekem megéri ez a korsó. Hanem most nem vihetem magammal, azért arra kérem, tegye el otthon, majd egyszer, amikor tehetem, érte jövök, — szólt az ur s Éva néni reszkető kezébe tette a tiz koronás bankjegyet s azonkívül Mariskának is egy fényes ezüst pénzt nyomott kicsike markába. — Nesze, lányom neked is. Máskor is csak légy jó szívvel, szeretettel, segítséggel az öregek és gyámoltalanok iránt Isten áldjon meg és Isten áldja magát is néném asszony! — búcsúzott tőlük a jóságos idegen ur. — A jó Isten áldja meg minden lépését! mondogatta az öreg Éva néni, mindaddig, mig csak einem tűnt szemük elől az idegen. S otthon szekrényére helyezve a korsót, úgy vigyázott reá, mint a legnagyobb, leg- féltetebb kincsre. Várta — várta, mikor jő meg érte jogos tulajdonosa. Évek után évek múltak, sok szomorúsággal, kevés örömmel s Éva néni mind görnyedtebben ült öreg rokkája mellett s mind hasztalan várta amaz idegen urat, nem jött el a korsójáért. — Ki vigyáz reá, kire hagyhatnám, ha meghalok ? ! — töprengett magában az agg néni, meg-megállitva az örökké pergő rokkakereket. És csakugyan nem érte meg azt, hogy eljött volna korsójáért az idegen ur. Mielőtt azonban elszólitotta volna a mindenható, Mariska édes anyjára hagyta a korsót, hogy vigyázzon reá addig, mig megjön érte a tulajdonosa. Kapi Bélát, a dunántúli evangélikus egyházkerület uj püspökét december 14-én iktatták be hivatalába Szombathelyen. Már kilenc óra tájban nagy élénkség uralkodott a templom körül és mire 10 óra felé járt az idő, zsúfolásig megteltek a templom padsorai. A gyülekezet éneke és Németh Pál somogyi esperes imája után Berzsenyi Jenő dr. egyházkerületi felügyelő megnyitotta az egyházkerületi rendkívüli közgyűlést. A távozó püspök, Qyurátz Ferenc érdemeinek méltatásával kezdte megnyitó beszédét, akinek nyugalmában hosszantartó egészséget kiván. Távozásával fontos feladat hárult az egyházkerületre, amelynek az ő helyét kellett betöltenie. A legnagyobb nyugalommal, a legnagyobb békében és csendben leszavaztak az összes gyülekezetek és a szavazatra jogosított tanintézetek. Többen voltak a hivatottak a püspöki méltóságra, de amint a természeti világban a közeleső kis halom elfödi a távoli magas hegyet, igy jutottak szavazatokhoz saját szükebb körükben azok, akik külön-külön is méltóak lettek volna a püspöki méltóságra. Aki mégis sziklaszilárd jellemével, apostoli buzgóságával és rátermettségével kitűnik soraikból, az Kapi Béla körmendi lelkész volt. (Lelkes éljenezés.) Az ő beiktatására gyűlt most össze az egyházkerület. Ez alkalommal üdvözli Scholtz Gusztáv bányakerületi püspököt, a felekezetek képviselőit. Vasvármegye főispánját, a megjelent vendégeket és híveket. Ajkay Béla egyházkerületi főjegyző felolvassa a kiküldött szavazatszedő küldöttség jelentését. Berzsenyi Jenő * felügyelő régi szokás szerint felkéri az egyházkerületet, hogy egy küldöttség menjen az újonnan megválasztott püspökért. A küldöttség tagjai dr. Zergényi Jenő elnöklete alatt Dukai Takách Ferenc, Hegyeshalmi Fischer Gyula, Bancsó Antal,| Scholtz Ödön, Farkas Elemér és Krug Lajos. Mig a püspök a küldöttséggel megérkezett, a női énekkar Károlyi Sándorné szakavatott vezetése alatt, Takács Mancika pompás szólójával Kapi Béla édesatyjának, Kapi Gyulának 51. zsoltár cimü magasztosan zengő, gyönyörű müvét énekelte el gyönyörűen és hatással. Berzsenyi Jenő az oltár elé lépő püspököt hagyományos szokás szerint megkérdezte, hogy elfogadja-e a püspökséget, mire a püspök igy válaszolt : Isten segítségével elfogadom ! Ezután Vargha Gyula vönöcki esperes intézett gyónó-beszédet a püspökhöz. — E szent asztalnál — úgymond — az életnek kenyere és az életnek itala van számodra feltéve. Az Ur Jézussal egyesülsz itt, de ne feledd el itt az Urnák oltáránál, hogy csak szegény, bűnös, gyarló ember vagy, ne feledd el, hogy csak a bűnbánó Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 109 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
