Harangszó, 1916

1916-12-24 / 41. szám

324. HARANGSZO 1916. december 24. lelkeknek nyujtatik kegyelem. Az es­peres azután imádkozott és kiszol­gáltatta a püspöknek a szent vacsorát. Ez alatt a női énekkar »A Krisztus ártatlan bárány« kezdetű XVI. szá­zadbeli éneket adta elő. Majd Scholtz Gusztáv bányakerü­leti püspök lépett az oltár elé, jobbján Scholtz Ödön ágfalvai lelkésszel, balján Beyer Teofil felsőlövői espe­ressel. A püspök többek között a következőket mondotta: — Még tombol a vihar, a csata­zaj dübörgése még rémit imitt-amott a határon, még nem szűnt meg a háború és az áldott békesség ideje még nem következett el, még nem szűnt meg a kimondhatatlan szenve­dések fölötti fájdalma szivünknek, mégis Isten kegyelméből csendes, szép, szent örömnek napja jött reánk e mai napon. Reád, tisztelt egyházkerület, aki újonnan választott püspöködet üdvözlőd és reád, kedves testvér, aki e nagytekintélyű kerületnek élére szán­dékozol lépni. — Midőn, kedves testvérem, a te elődöd távozásával megüresedett az ő méltósága, a mi szivünk keserű fájdalommal telt el. Midőn a sok méltó, érdemes férfiú mellett a vá­lasztó egyházközségek te melléd áll­tak, kedves testvérem, ezzel kifejezésre juttatták, hogy téged találtak a leg­méltóbbnak, hogy benned remélik fölfedezni azt a férfiút, aki az anya- Szentegyház hajóját a legbiztosabban tudja vezetni a boldogulás révpartjára. Körülötted a lelkipásztorok nemes gárdája, akik csak rád várnak, mint vezérre, hogy előttük járván, mint primus interpares egyesült erővel, szeretettel és hittel építsétek az Is­tennek országát a földön. Végül a nevelésügyre hivta fel az uj püspök figyelmét és felhívta, hogy az előirt alkotmányos esküt tegye le. Az eskümintát Scholtz Ödön ágfalvai lelkész olvasta föl. — Az egyházkerület törvényesen megválasztott püspökévé ezzel fel­avatlak — szólt az avató püspök. Ezután Scholtz Gusztáv megáldotta a fölszentelt püspököt, majd pedig az esperesek áldották meg sorrend­ben. Ezután Kapi Béla püspök imádsá­got mondott, a melyben kérte műkö­désére az Isten áldását és első áldását adta a gyülekezetre. Berzsenyi Jenő egyházkerületi fel­ügyelő üdvözölte az uj püspököt. Midőn tizenkét évvel ezelőtt — úgymond — a dömöiki templomból, ahol mint segéd-lelkész működött, távozott, ö megmondta, hogy olyan pozícióban fogja viszontlátni, ahol munkájának területe tágul, s ime most, mint püspököt üdvözölheti. Az egyházkerület kimondta a szót, hogy kit tart legméltóbbnak a püspöki méltóság betöltésére. Ezután Kapi Béla mindvégig lelkes éljenezés kíséretében tartotta meg hatalmas szárnyalásu székfoglaló be­szédét, amelyből kivonatosan közöl­jük az alábbiakat: Az eskü letétele után megemléke­zett a volt püspökökről, köztük Gyu- rátz Ferencről, akinek két évtizedet meghaladó nemes tartalmú munkás­sága biztosítja a helyet az. egyház- kerület építői között. Személyét — mondotta — örökzöldként öleli a szeretet. Emlékét munkálkodásának megmaradó értéke őrzi. Nincs jelen, de lelke melege körülveszi és áldást kérő imádságát akkor is lelke felett érzi, ha áldó keze nem érintheti is homlokát. Püspöké választásában nemcsak az emberek bizalmát és elhivatását, ha­nem Isten rendelését is látja, ami erőt ad és felemel. Köszönetét mond az egyházkerület bizalmáért. Programmját abban fejezi ki, hogy minden erővel mindent el fog követni, hogy az igazi egyház a maga boldo­gító valóságában minél teljesebben megvalósuljon. Lelkiismeretes hűség­gel vigyáz, hogy Isten igéje tisztán és igazán hirdettessék, természetesen a lelkiismereti szabadság elnyomása nélkül. Vigyáz, hogy a szentségek az evangélium rendelésének megfelelően szolgáltassanak ki, mert ez a kettő elegendő az egyház egységéhez. Ez a protestantizmus nagy elve, amely az ember egyéniségének kifejlésére és megerősödésére lehetőséget nyújt. El kell ismernünk egyéni meggyőző­dések, tudományos irányok jogosságát. Az egyház munkája alkalmazkodási képességet követel. Ez azonban nem az elvek meggyöngitését, hanem a változott viszonyokkal való számolást követeli. A helyes alkalmazkodást lehetővé teszi a protestáns egyház lényege, mely nem merül ki sem szervezeti, sem dugmatikai megköve- sülésben. Kijelenti, hogy az egyház törvényeit megtartja és megtartatja. Foglalkozik az iskolaüggyel, a tanítóképzéssel, mely utóbbit az egyházzal kívánja szerves viszonyba hozni. Súlyt kíván helyezni az evangélikus kántorkép­zésre, törekszik a leánynevelő intézet j fölvirágoztatására. A népiskolák kér- I désében a felekezeti jelleg megóvá­sának alapján áll. — Szeretettel ka­rolja fel a lelkészi kar ügyeit, tanárok és tisztviselők érdekeit. Az evangéli­kus tanítót egyházi tisztviselőnek tartja. A hagyományok alapján törekszik, hogy az egyházkerület a rárótt fel­adatok teljesítésével méltóképpen il­leszkedjék bele az egyetemes egy­házba. A más vallásfelekezetekkel szem­ben a megértő szeretet alapjára he­lyezkedik. Védi és megőrzi a maga meggyőződését s tiszteletben tartja a másét, nem kerget álmadozó gondo­latot és nem hiszi, hogy a választó korlátokat romba döntheti a közös vallási gondolatok kultusza. A más vallásfelekezetekkel szemben megáll egyházi téren a megbecsülés állás­pontján. Nemzeti, társadalmi, kultu­rális és szociálpolitikai téren pedig megragadja az együttmunkálkodásnak a kötelesség által megnyitott s a meg­becsülés által lehetővé tett alkalmait. Vannak közös oltárok, közös eszmé­nyek, melyeket egyesitett erővel vé­deni, megvalósítani szent kötelesség. Egy az a földi ország, melynek er­kölcsét védjük, jövendőjét épitjük és egy az a láthatatlan lelki ország, amelynek lélekben építésére az Isten elhívta. Az államban a jog, törvény, kép­viselőjét látja és szolgálja. Hazafiui meggyőződését nem teszi politikai eszközzé s hivatala tekintélyét nem állítja önző érdekek szolgálatába. Fi­gyelemmel kiséri a társadalmi élet hullámzását, a szociális élet alakulá­sát igyekszik, hogy a szociális mun­kában az egyház munkaereje, indítása és irányitó lelkeknek lüktetése ne hiányozzék. Ezután a különböző felekezetek, intézmények, testületek képviselői je­lentek meg az uj püspök előtt, akiknek üdvözlő szavaira az uj püspök vá­laszolt. A tisztelgő küldöttségek fogadása után felolvasták az érkezett üdvözlő táviratokat, amelyek közül fölemlítjük az alábbiakat: Jankovich Béla köz- oktatásügyi miniszter, Gyurátz Ferenc püspök, Geduly Henrik püspök, Tü­dős István ref. püspök, Dókus Ernő ref. főgondnok, Németh István ref. püspök, Darányi Ignác volt földmű­velésügyi miniszter, Szentiványi Ár­pád, Zsigmondy Jenő főrendiházi tag, dr. Zsilinszky Mihály nyug. államtit­kár, dr. Vargha Gábor, dr. Gueth Gyula és dr. Antal Géza orszképvi- selők, Gyürky Pál, Sopronvármegye törvényhatósága részéről Simonyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom