Harangszó, 1916
1916-11-19 / 36. szám
1916. november 19. HARANQSZO. 285. Nem is történt valami nagyobb baj mindaddig, mig csak a szörnyű világháború pusztító szele el nem ért a legbékésebb ország határáig. A második háborús télen, egyik zord éjjelen történt az első nagyobb veszély, valóságos rablótámadás a szelíd békének ártatlan népe ellen. Bódi bácsi arra a megdöbbentő, szomorú eseményre ébred fel, hogy galambjainak egy harmadát elrabolták. — Háj, haszontalan Vagy te is, elhagytad rabolni az én jó madárkáimat !. .. Menj, haragszom rád! Nem ébresztettél fel, mikor itt garázdálkodtak a rablók! — vádolta elkeseredett szívvel az öreg kutyáját, amint az meg akarta nyalni a kezét. Bundi szomorúan nézett szelíd, okos szemével öreg gazdájára, nem tudta felfogni, miért haragudhatik ő rá, ártatlanra, a gazdája. — Sohse bántsa azt a jó kutyát, gazduram! — intette Bódi bácsit a jóságos arcú öreg gazdasszonya. — Hűségesen őrködött szegény állat a zimankós éjjel is. Jól hallottam az éjjel a szobámban, mikor a kigyel- med ajtójánál nyüszörgött a Bundi s kaparta az ajtót. Ihol ni, meg is látszik az ajtón a karmolásának nyoma. — Különös, nagyon különös a dolog, hogy olyan mélyen aludtam! — csóválta fejét az öreg úr, engesz- telésül megsimogatá az öreg Bundi buksi fejét. — De hát miért nem jött ki kend a szobájából a tolvajokat elkergetni ? — szólt a gazdasszonyához. — Csak merészeltem volna kijönni! mondta a félénk öreg néni. Megfogyatkozott tehát nemcsak a háborús viszályban álló országok, hanem Bódi bácsi galambországának lakosságú is, mégis úgy járt Bódi bácsi, hogy a szörnyű háború harmadik évében a megmaradt galambjai számára sem tudott elegendő búzát s egyéb gabonát venni. — Csak az embereknek jusson most annyi, amennyi szigorú mértékletességgel elégséges, nem a kigyel- med haszontalan állatjainak! — figyelmeztette valaki az öreget goromba szavakkal. A tél közepe táján teljesen elfogyott a galambország szegény népének élelme. Az éhes, jámbor állatkák a folyosó előtt csoportosultak, várták, egyre várták gazdájukat, de az öreg úr nem mert, nem tudott előjönni. Ott bent hullotta forró könnyét hófehér szakállára. Az öreg Bundi gazdáját keresve felnyitotta első lábával a folyosó ajtót, mire a sok galamb mind beosont a nyitott ajtón. Bódi bácsi egyszer- csak azt vette észre, hogy a galambjai körülfogják, reá szállnak, ruháját csipegetik. — Jaj, jaj, megszakad a vén, sebzett szívem! — zokogott fel Bódi S az öreg cselédjéhez fordult. — Adja nekik, Sára, a megmaradt kenyerünket, morzsolja el számukra, valamelyest enyhül az éhségük szegény madárkáimnak. — Hát akkor mi mit eszünk ? — kérdezte Sára néni töprengve. .— Nem kell nekem semmi sem! Kend pedig vegyen maga számára tejet. — De holnap ismét csak éheznek s nem tudupk nekik semmit sem adni. — Nem... nem szabad nekik többé éhezni a szerencsétleneknek! Szedje össze délután valamennyit s adja a sebesült katonák részére a hadikórháznak, — mondta Bódi bácsi vérző szívvel. Estére kihalt teljesen a galambország. Elpusztította a kegyetlen világháború a béke legszebb országát. Bódi bácsi összetört szívvel, nedvesre ázott arccal imádkozott szobájában. Esdve kérte a mindenhatót, hogy szólítsa már őt is magához Nem tud ő már tovább élni a galambjai nélkül az ilyen borzalmas, gyilkos világban. Addig-addig imádkozott, mígnem elszunnyadt ülőhelyében. Álmában ismét az éhező galambjai jöttek be szobájába, amik észrevétlenül, az álom varázslatával, szelíd tekintetű, panaszos ajkú, didergő, mezitlábos gyermekekké változtak át s ime ugyanakkor, mintegy feleletül imádságára, mennyei szavak zengtek szivébe- lelkébe: — Nézd, szolgám, ezek is galambok : az én lelkem legkedvesebb galambjai. Szeresd ezeket is, majd azután jöhetsz az én boldog országomba. A következő reggelen Bódi bácsi lehordta szerszámait és az eltett bőráruit gazdaasszony segítségével a padlásról. Munkához fogott. Reszkető kezét megacélozta a nagy szeretettől áthatott lelke. Dolgozott reggeltől késő éjjelig. Mindennap két pár kis kész cipő került ki keze közül s es- ténkint az öreg Sára gazdaasszonya köténye alá rejté a cipőket, útnak indult a városba. Tudta ő jól, hol van legnagyobb szükség a kis cipőkre?' Éjjelenkint aztán meg-meglátogat- ták Bódi bácsit álmában a kedvenc galambjai: fülébe búgtak-sugtak, hogy nem éheznek már, boldogok Istennek szent országában. És beosontak az öreg úrhoz az Istennek legkedvesebb galambkái is, de már nem mezítláb, dideregve, hanem kopogós cipőben, boldogan mosolyogva Bódi bácsira. Égyszercsak aztán, mikor a cipőbőrök mind elfogytak a padlásról, úgy látogattak el Bódi bácsihoz az égi galambjai, hogy szárnyaikra vették s felszálltak vele az égbe, az Urnák örömébe. Képek a somogyi evangélikus egyházmegye történetéből Irta: Mesterházy Sándor. Szeretett hazánk földjének az a része, melyen a somogyi evangélikus egyházmegye gyülekezetei vannak, a legszebb vidékek közé tartozik. Gyönyörű tájképek tárulnak itt az utas ember elé. Erdők és szőlők által koszoruzott hegyek, kövér völgyek, termékeny mezők, kies városok és barátságosan integető falvak köszöntik a szemlélőt. E szép vidéknek nevezetes városában Nagykanizsában tartotta a dunántúli evangélikus egyházkerület augusztus 23-án rendes évi gyűlését. Egyház- kerületünk tagjai közül sokan jelentek meg a gyűlésen és vettek részt a gyűlés tárgyainak elintézésében, a többi között a püspöki hivataláról, — aggkora miatt, — lemondott, köztiszteletben álló főpásztorunktól való bucsuzásban, kőizegi evang. leánynevelő intézetünknek leánygimnáziummá való átalakításában, mely iskolában majd a leányok is fogják az ötödik osztályElmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX , Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 104 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
