Harangszó, 1916
1916-11-12 / 35. szám
VII. évfolyam 1916. november 12 35. szám. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára 42 tz6mr& közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Czckus László: Esős nap. (Vers.) — Mészáros István: Bánat. — Korisánszky Ottó: A gorlicei pap. — Lábaink szövétneke..,— Gyárik György. Versek. — Kapi Béla : A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Karácsonyi üzenet. — A világháború eséniéiíyei. — Ország-Világ. a Esős nap. — H. Longfellow. — Hűvös, borús, komor napok; Esik, a szél fuj s kavarog; A szőlő még a kőfalon él, De levelét már tépi a szél, Oh mily bús, mily komor napok! Éltem sivár, s örömtelen; Esik s a szél fuj szüntelen; Rá gondolok, a mi elmúla, Reményem sokszor porba hulla, Oly szomomoru, bús a jelen! Bús szív! oh hagyd el a panaszt, A felhő napsugárt fakaszt. Sorsod közös itt mindenkivel, Életünkben sokszor esni kell, Kevés ér itt derűs tavaszt. Angolból: CZÉKUS LÁSZLÓ. Küldjünk Karácsonyi üzenetet a táborba és kórházakba. Ära: 1 drb 10 ftlL, 50 drb 3TK 70 flll., 100 drb 7 korona. Bánat. Irta: Mészáros István. Azelőtt is meg volt, azelőtt is ránehezült a lelkünkre. Ott ült az arc halványsárgán, a homlok barázdájában. Verejtéke csillogott özvegy, árva könnyében, zokogása szívbe markolt a sirok felett. Szülte a csalódás és kiábrándulás, emberek gonoszsága és saját szivünk gyarlósága. Az egyik hamar túlesett rajta, a másik évekig hordozta. Voltak, akik nem mutatták és annál erősebben szenvedtek miatta ; voltak, akik mindenkinek elmondták, hogy könnyítsenek rajta. Meleg könnyek fakadtak sértett büszkeségből, elhibázott életből. S voltak idők, mikor bánatot éreztek az emberek azért is, mert Isten ellen vétkeztek. Akinek nem volt tegnap, annak lett ma, lett holnap. De soha annyi bánat nem volt, mint most, és soha olyan általános, olyan egyetemes sem volt a bánat, mint most. Megvív száz halállal a katona, honáért lelkesült kiáltással rohan előre, mellét aranyból, ezüstből érdemjel díszíti, de mikor elül a harci zaj, és az ostromárok mélyén megpihenve a kedveseire gondol, egy halk sóhajtás az ajkán, egy könny a szemében kibeszéli: nagy bánata van. Hadvezérek győzelmi örömét, diadalmámorát lehűti a bánat: sok vitéz, sok ember életébe került. Királyok siratják trónjukat, rosszul kormányzó államférfiak elvesztett hazájukat. Emberek milliói lettek földönfutókká s keseregnek boldogságuk elvesztén. Béna hadfiak siratják a félkezüket, féllábukat. Mennyi bánat, mennyi gyász itthon minden családban, mennyi fájdalom minden szívben, szülők, asszonyok gyermekek szivében. Háborús világ van, mondják sokan, bánatos világ van: érezzük mindnyájan. Ennek a háború okozta általános bánatnak sokféle megnyilatkozását látjuk. Panasz, zúgolódás, elfásult közöny, irigység, égre szórt átok, mindmegannyi szomorú bánatjelenségek. Lelkűnkbe markol az a mind gyakrabban ismétlődő eset, amikor a vigasztalan bánat gyilkossá teszi az édes anyai szivet, gyermekeinek gyilkosává, hogy megmentse őket a nyomortól; megrendít a sok házaspár szomorú vége, akik a halálba
