Harangszó, 1916
1916-11-05 / 34. szám
VII. évfolyam 1916 november 5. 34. szám Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Yasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evaug. lelkész és tanító. TARTALOM: ti.: Áldjon meg léged az Ur . . . — Szalay Mihály: Székely vitéz két dala. — Czipott Géza: „Erős vár a mi Istenünk“ története. — Böjtös László: Tábori levél. — Kapi Béla'. á háború fegyverei. —. Lábaink szövétneke. — Egy orosz zászlós naplójából'.'”— Táriffök"árváiért'. — KdpiBéTa: A kötelesség ürja. (Elb.) — A világháború eseményei. — Ország-Világ. Áldjon meg téged az Dr... Szeretvetiszteltfőpásztorunk- nak, Gyurátz Ferenc püspöknek nyugalomba vonulásával a megüresedett főpásztori székbe, gyülekezeteinknek kitüntető bizalma Kapi Béla lelkészt, a „Harangszó“ megalapítóját, lelkes szerkesztőjét ültette. A dunántúli gyülekezeteknek ez a kitüntető bizalma mindenfelé általános örömöt keltett. Örömöt minden bizonnyal a „Harang szó“ olvasó közönségénél, munkatársainál is. Szép, magasztos, de nehéz élhivatásában mi is meleg szeretettel üdvözöljük őt, köszöntjük az írás szavaival: , Áldjon meg téged az Ur és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Ur az ő orcáját te rajtad és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Ur az ő orcáját te reád és adjon békességet néked“ (IV. Mózes, 6, 24—26.) „Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én, hanem menj mind azokhoz, akikhez küldetek téged és beszéld mindazt, amit parancsolóle néked Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged, mond az Ur. Imé az én igémet adom a te szádba, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj“. (Jer. 1, 7—10.) (—ti.) Székely vitéz két dala. i. Erdély szélén piros az ég: Szegény székely otthona ég. Háza helyén fekete rom, Vértől csikós kő és korom. Elnézem a piros eget, Nem fojthatom a könnyemet: Talán már az enyim is égi Kis családom éltek-e még? Éltek-e még? Látlak-e még? Dajkál-e még az a vidék? Lesz-e tovább édes anyánk, Vagy árvaság szakad reánk I ? Székely lakta azt a földet: Dombos mezőt, folyós völgyet, Kincses hegyet, erdős bércet, Amelyekért annyit vérzett. Akármerre lépett lábunk, Ősök csontja felett jártunk. Ezer évig minden rögöt Székely vér és könny öntözött; Nem is pusztán csak magunkért, Hanem egész szép fajunkért; A Tiszáért, a Dunáért, A magyar föld búzájáért. Magyar testvér, édes rokon, Kérésem hát ne vedd zokon: Kölcsönül most gyere velem, Vegyük vissza a tűzhelyem! II. Erdély szélén piros a föld: Jaj annak, ki hazánkra tört;
