Harangszó, 1916
1916-10-29 / 33. szám
1916. október 29. HARANQSZO. 259. az özvegy befelé, de a népek megfogták visszatartották. — Be ne menjen az Isten szerelméért ! Valami nagy baj éri kendet. Hisz csak a lelke jár haza a Ma- tyinak. — Engedjenek! A saját gyermekemtől csak nem félek, még ha csupán a lelke volna is itt! — ragadta ki magát Zsuzsi néni a népek kezei közül s berohant a szobába. — Édes, egyetlen magzatom! — borult a még most is mélyen alvó fiára. — Tyü, jönnek a muszkiták! — ugrott fel Matyi ijedten s félálmában ide-oda kapkodott, puskáját keresgélve, mig végre teljesen felébredt; ráismert a kis otthoni lakására és édes anyjára. — No, csakhogy haza jött végre, édes jó anyám! — Hát mégis élsz, édes galambom, gyermekem ?! — áradozott Zsuzsi néni zápor könyhullatással. — Persze, hogy élek, ha már itt vagyok. Tán már halálom hírét hozták haza nekem is? — Bizony, édes fiam, a jó Isten tudja csak, mennyiszer elsirattalak már, mert hivatalos irás jött róla, hogy hősi halált haltál, eltemettek messze a harctéren. — Furcsa, nagyon furcsa! — csóválta Matyi a fejét. Különben most már gondolom, hogyan történhetett a tévedés? Egyszer csurom vizesre áztunk kint a fronton s utána kisütött a nap. Mire aztán felaggattuk blúzunkat a közeli bokrokra száradni. De nem sokáig szárogathattuk, mert ismét támadott az ellenség. Sietve kapta kiki magára a ruháját, én is az enyémet, vagyis inkább a nagy sietségben egyik pajtásomét, akire viszont az én blúzom került, aki aztán elesett szegény, zsebében az én nevemmel. Bizonyára úgy jegyeztek be aztán engem a helyett halottnak. Én is sebet kaptam ugyanakkor — Én is tudom, hogyan szabadultál meg, édes gyermekem. A jó Isten adott vissza nekem, mert ő tudja csak, hogy mennyit imádkoztam érted, lelkem fiam 1 — rebegte Zsuzsi néni imádságra kucsolt kezét szivére szorítva. Bóra Katalin. A nagy férfiút körülvevő dicsőségből egy sugár önkéntelenül arra a nőre esik, a ki mellette állva segítette az életküzdelmében. És ha a történelem meg is felejtkezik arról, hogy a nagy férfiak áldásos munkájában mit és mennyit köszönhet az édes anyának, a hu hitvesnek, — azért az, aki igazán Ítéli meg a nő hivatását, a hős neve mellé odagondolja azoknak nevét, kiknek szeretete oly naggyá tudta tenni a férfit. Azoknak, kik az emberiség szent ügyét a magukévá tették, s igy küzdöttek saját erejük feláldozásával, — rendesen édes anyjuk is mély érzésű, szeretettől áthatott lélek volt. S az a hitves, kit maguk mellé választottak, oltal- mazói lettek annak a kötelességtudatnak, annak a lelkesedésnek, melyet a férfinak meg kell őriznie mindvégig. Ez alkalommal egy igazi nőről emlékezünk meg, — ki női hivatását híven teljesítette. A nagy reformátor, Luther Márton hitvese ő, — a neve: Bóra Katalin. Szüleiről, életkörülményeiről nagyon keveset tudunk. 1449- ben született, de hogy hol, azt nem tudjuk. Némelyek Löbent mások Steinlaussigot jelölik meg, mint születése helyét. Szülei elszegényedett régi nemesek lehettek. Testvérei Voltak, — de hogy hány, és hogy minő élet várt rájuk, — szintén nem tudjuk. Bóra Katalin életének legelső és legfontosabb adata az, hogy 1521 április 1-én belépett a nimpscheni cisztercita kolostorba. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy a vallásos buzgóság vezette ide a fiatal hajadont. Valószínű, hogy ezen lépésénél nem az ő, hanem szülei akarata érvényesült. Ebben a korban általában menhelynek tekintették a kolostort, a hol elszegényedett lányok biztos otthont találtak. Az a kolostor pedig, melybe Bóra Katalint vitték szülei, csakis nemes család leányait fogadta falai közé. Az ifjú lélek ártatlan örömöt kereső vágya bizonyára tiltakozott a rideg négy falu cella ellen, bizonyára nem egy éjjelt sirt át térdeplőjére borulva, nem egyszer hivta-hivogatta régi szabadságát, — a szép erdőket, a virágos mezőt, a leánykor bohókás álmait, — de nem használt semmit- sem. Ez a kolostor az ő szüleinek válláról levette a gyermekről való gondoskodás terhét, — s ez elég volt az önzésnek ahoz, hogy eltapossa egy ártatlan leány boldogságát. Zárdái életéről nagyon keveset tudunk. Egy-két adat az egész. De elég egy nagyon fontos következtetés levonásához. Ő maga mondja később, hogy a zárdái fogadalmakat és a külső életet szabályozó törvényeket mindig pontosan megtartotta, de annak belső értékével nem törődött. Élete külső törvényszerűség volt, a melyet igazi, vallásos meggyőződés át nem hatott. Sanyargatta testét, imádkozott a hajnali vecsernyétől kezdve késő estig, — mert a törvény igy parancsolta, — de nem érezte, hogy ez boldogságot szerez az ember lelkének. Kolostori élete rövid néhány évig tartott. Luther tanai mindenfelé elterjedtek. Az a hatalmas támadás, mellyet a róm. kath. egyház épülete ellen intézett, különösen megingatták a kolostorok falait. Ezeket támadta Luther a legélesebben. Hiszen ő maga is jól tudta, minő élet lakik abban ! Visszagondolt azokra az évekre, melyeket ott töltött, azokra az álmatlan éjekre, melyeket átvirrasztott, arra a lelki nyugtalanságra, a mely dacára minden törvény megtartásának üzte- hajtotta, — s először is a kolostor falai közé zárt embereket akarta kiszabadítani. Tanai elhatottak Nimp- schenbe. Talán egy-egy könyve megfordult az apácák kezén is, s ők saját szemeikkel olvashatták a reformáló nagy gondolatait. Ezek az eszmék csak még inkább élesztették bennük a vágyat: otthagyni a kolostort, a hova szüleik önkénye és önzése zárta. Lutherhoz fordultak; őt kérték, szabadítsa ki őket. Luther meg is hallgatta kérésüket. Irt a szülőknek, hivatkozott isteni és emberi jogokra, s kérte őket, vigyék haza leányaikat. Voltak, a kik hallgattak a jó tanácsra. De többen, köztük Bóra Katalin szülei is nem hajlottak Luther beszédére. Erre Luther egy tekintélyes városi polgárt bízott meg, hogy ezeket a Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX, Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 101 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
