Harangszó, 1916
1916-09-10 / 26. szám
206 ezeket a lapokat is kitépem, tüzbe vetem s könnyező szemekkel nézem pusztulásukat. Vagy talán a pillanatok boldogságát mindennap újra átélem s ebből meritek erőt és bátorítást. Május 28. A jegyző bácsiról egészen elfelejtkeztem. Két nap egymásután keresett, sohase voltam itthon. Mindennap hozzá indultam és mindennap máshova mentem. Ma azután szemrehányó tekintettel adott ide az édesanyám egy cédulát, a jegyző bácsi irta: „Készen van Nyirkutas fotográfiája.“ Erről hát el is felejtkeztem !.. . Mivel pedig úgysem csinálhatom olyan feltűnően a dolgot, holnap mégis átszaladok jegyzőékhez. Esetleg Lonciékhoz megyek délután, hozzájuk meg vacsora után. Vagy talán holnapután. Folytatás. Lábaink szövétneke. Az Urra néztem szüntelen; mert jobb kezem felöl van, meg nem rendülök. Azért örül az én szivem és örvendez az én lelkem, testem is biztonságban lakozik. Mert nem hagyod a telkemet a koporsóban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes örömöm van te nálad; a te jobboldaladon gyönyörűségek vannak örökké. XVI. Zsolt. 8—11. Mert úgy gondolom, hogy amiket most szenvedünk, nem vehetők te kintetbe azon dicsőséghez képest, mely meg fog jelenni számunkra. Rom. lev. VIII. rész 18. Az ö vállára adom Dávid házának kulcsát és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, nem nyitja meg senki. Esaiás könyve XXII. rész 22. Ezeket irom néked, noha reményiem, hogy hamar hozzád megyek; de ha kérném, hogy tudd, mimódon kell forgolódni Isten házában mint amely élő Istennek egyháza, oszlopa, erőssége az igazságnak. I. lev. Timótheushoz III. rész 14—15. Miért fizetek elő a Harangszóra ? mert épít, tanít, szórakoztat, olyan olcsó, hogy a legszegényebb is elbírja. ' HARANGSZÖ A világháború eseményei. A háború Romániával. Románia bécsi követe, Mavrokor- dato herceg, aug. 27-én este kilenc óra tájban megjelent a közös külügyminisztériumban és átadta kormánya hadüzenetét. Az álnok hadüzenet célja, a bünszerző antanttól kikötött vérdij perszé nem lehet más, mint szép hazánk legszebb része: Erdély. Jellemző, hogy a hadüzenet a román külügyminiszter aláírásával már a bécsi román követ kezében volt, amikor a román miniszterelnök a mi bukaresti követünket biztosította, hogy Románia továbbra is fenntartja semlegességét. Ez aljasság méltó az árulóhoz, aki szövetségesünk volt és ellenségünkké lett, éppen úgy mint az olasz. A hadüzenetet nyomon követte Németország, Bulgária és Törökország hadüzenete Romániának. Majd meg is indult a küzdelem. Ügyünk igazságában bizakodva várjuk a fejleményeket. A hivatalos jelentés kiemeli, hogy aug. 28-án »az ellenséget mindenütt, ahol zászlóaljainkra akadt, véres fejjel vertük vissza, különösen Orso- vától északkeletre, Petrozsenynél, a vöröstoronyi szoros vidékén, a Brassótól délre levő magaslatokon, ahol a bátor 82. számú székely gyalogezred honi földjét védelmezte és a gyergyói hegységben.« .De bajt sejtetve hozzáteszi a jelentés: »Előretolt osztagainkat csak erős román megkerülő hadoszlopoknak nagy kerülővel végrehajtott előnyomulása indíthatta arra, hogy hátrább előkészített, számukra kijelölt állásokba tervszerűen visszavonuljanak.« És fájdalommal regisztráljuk, noha hisszük, hogy csak átmeneti dologról van szó, a következőket: Brassó, Kézdivásár- hely, Petrozsény, Herkulesfürdő, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy álnok ellenségünk kezébe került, csapataink ötnapi küzdelem után Orsovánál visz- szavonultak a Cserna nyugati partjára. Földönfutókká lettek tehát több virágzó városunk szorgalmas lakói. Fogadjuk be őket atyafiságos indulattal, akik miérettünk is szenvednek! A főrendiháznak szept. 2-án tartott ülését Jósika Samu báró elnök e jellemző szavakkal nyitotta meg: »Immár huszonöt hónap óta tartó óriási küzdelmünk a közelmúlt napokban uj fázishoz érkezett. Románia, mely független állami élete kialakulásában, politikai és gazdasági megszilárdulásában annyit köszönhet monarchiánknak és nagy szövetségesünknek, ellenségeink sorába lépett, hogy rabló kézzel nyúlhasson szent koronánk legdrágább gyöngyéhez. Tette ezt egy szövetséges szerződés leple alatt, hónapokon át tartó gálád színjáték után, a perfidiának olyan cinizmusával, mely ellenségeinknél e részben szerzett tapasztalásaink minden eddigi mértékét meghaladja.« Harc az oroszokkal. Az orosz harctér az oláh hadizenet óta megélénkült. Úgy látszik az oroszok ezután főképpen Kurlandban és a Balkánon próbálnak szerencsét. Négy nappal a román hadizenet előtt nagy orosz csapatok vonultak be Romániába, hogy alkalmas időben segítségére legyenek az uj szövetségesnek. Majd kigyuladtak az óriási fronton az orosz támadások. A Kárpátokban és Staniszlaunál visszavertük az ellenséget. Bukovinában és Galíciában a harc változó szerencsével folyt, Horozonkánál visszaszorítottak bennünket. Lucktól délnyugatra — mint a hivatalos jelentés mondja — az oroszoknak sikerült tért nyerniök, német csapatok ellen- támadása elől azonban súlyos veszteséggel ismét meg kellett hátrálniok, két tisztet és 407 főnyi legénységet elfogtunk«. Szeptember első napján az oroszokat a Kárpátokban, a trónörökös frontján, valamint a lucki szakaszon Lipót herceg frontján súlyos vereség érte. Az utóbbi helyen kiverték őket Koritnyica faluból és 1110 emberüket tiz tiszttel foglyul ejtették. Az olasz harctér. Itália sok vajúdás után hadat izent Németországnak, mert csak igy vehet részt a balkáni harcban szemtől szemben a németekkel. Az isonzói harcokban kifáradt s meggyengült az olasz sereg. Hosz- szabb pihenésre volt szüksége. Ezt élvezte teljes tétlenségben a lefolyt héten. Gyalogsága a hét vége felé Salcanótól délre és Lokvicától nyugatra megmozdult, de tüzérségünk csakhamar visszakergette árkaiba. Majd megújultak az olasz támadások a tengerparton Plava ellen, Karinti- ában a Kis Pál ellen és a tiroli fronton, de mindenütt siker nélkül. A nyugati harctér. Julius végén az angolok és franciák tömeges támadást intéztek a * 1916. szeptember 10.
