Harangszó, 1916
1916-08-20 / 23. szám
VII.- évfolyam. Í9I6. augusztus 2Ő. 23. szám. Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Krön Ferenc: A munka. — N. K. Egy staniszlaui háborús naplóból. — Papp-Váry Elemérné, Sziklai Szeréna: Háborús visszhangok. —A külniisszió a háború esztendeiben. — Lábaink szövetnéke. — Kupi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Tábori posta. — Tanítók árváiért. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye. A. munka. Irta: Krón Ferenc. A munka azon dolgok közé tartozik, melyeket az ember mindenáron kerülni és semmiképen sem keresni törekszik. Ez a tétel még azokra is áll, — ha nem is ebben a rideg formában, — akik szeretnek dolgozni. Még ezek is sokszor hangoztatják: »dolgozni nem úri foglalkozás.« Plátó a híres görög bölcs és nevelő államelméletében a munkásokat és kézmiveseket másodrendű embereknek tartja, mivel foglalkozásuk alantos és piszkos s ennélfogva tisztes emberhez nem illő. Cicero a kiváló szónok és jogász szerint nem lehet műhelyben élni s egyúttal tiszteletre méltónak lenni. Így becsülték le ré- gente a testi munkát, csak a szelleminek volt értéke. A keresztyén egyház megalapításával a munka értéke is más világításba került. Az ács és ácsnak fia előbb kezével dolgozott, azután az utóbbi tanított Halászokkal hódítja meg a világot, akik folytatják mesterségüket s mikor kifáradva szárítják hálójukat, pihenésük a Mester tanainak hintése. Pál, a népek apostola sátort készít, lábainál bölcsek ülnek, szavaira ezrek figyelnek. Az idő gyors forgása alatt a tanítóság különvált az ipartól, a földmi- veléstől. Egyik is, másik is csak a saját értékét látta. Minél nagyobb méreteket öltött a socialismus, annál inkább fölülkerekedett a testi munka értékelése. A szellemi munka nagyrésze a szocialisták szemében fölöslegessé vált, vagy legalább is csak egy kényelmes életnek alapjává lett, melyet a tömeg irigyelt, lebecsült, de azért titokban mindegyik szeretett volna az irigyelt helyzetében lenni. A háború és az általa teremtett nehéz helyzet kézfogásra kényszeritette a testi és szellemi munkásokat. A háború zajában begyökeresedett világfelfogások dőltek össze, régiek felujulnak. Az emberek, kiket foglalkozásuk elválasztott, egymásra találnak és megbecsülik egymást. A háború ásót, kapát, kaszát nyomott sok puha, jól ápolt kézbe, az űrből gazdálkodó lett, ez a szerepcsere mindenesetre jó hatással volt a dolgozóra. Viszont a háború egész sereg uj találmányt vetett felszínre, melyek | előtt a tisztán testi' munkával foglalkozók csodálattal állnak meg, í bámulják az ész alkotásait. Ma min- ; den munkának kamatait kölcsönösen élvezzük. íme Jézus élete: a munka és tanítás képében kölcsönös értékelésre és megbecsülésre vezette az embereket. Ma már mindenki tudja, hogy a munkához és eredményekhez nem élég a nyers erő, lelket, életet kell a munkába vinni. Miguel a német kormányférfiu évekkel ezelőtt ezt mondta: »Erkölcsi elvekkel nem lehet vasutakat építeni.« A nyers anyag elhelyezéséhez, élettelen nyers erőre van csak szükség, a munkás dolgozzék, fáradjon, mert fizetik, munkája után kamatot húz. Miguel nem tartotta szükségesnek, hogy az a munkás örömét találja elvégzett munkájában. Munkavégzés mosoly, öröm nélkül nem igazi munkavégzés A munkát kisérje mindig a kötelesség érzete. Ha az ember csak külső, vagy belső kényszerből teljesít valamit, az ilyen munkán rabszolgalélek bélyege ül, de nem keresztyén emberhez méltó. A magyaros lélek nem lehet rabszolga. Az alföldi bojtár heteken át faragja
