Harangszó, 1916
1916-07-23 / 19. szám
1916. julius 23. HARANGSZÓ. 147. és alkalmazta azt úgy az ellenséggel szemben, valamint általában a gonosztevőknél, hozzátevén, hogy »átkozott, aki a fán függ.« A tulajdonképeni keresztrefeszités a Kr. e. századokban különféle népeknél, karthagőiaknál, phöniczieknél, görögöknél, rómaiaknál volt alkalmazásban. Nagy Sándor Tyrus városának bevétele után 2000 ifjút feszittetett meg. A rómaiak ezt a kivégzési módot a karthagóiaktól vették át és csakis súlyos esetekben, közönséges gonosztevőknél, gyilkosoknál, utcai és tengeri rablóknál, hamisítóknál, tolvajoknál és lázadóknál, vagy pedig, bűnösnek talált rabszolgáknál alkalmazták. Spartakus alatt, Kr. e. 71-ben 6000 fogoly feszittetett meg Capua és Róma között az utmentén. Janáus Sándor, makkabeus király (f 79. Kr, e.) a fellázadt Bethome város bevétele után nem kevesebb, mint 800 foglyul ejtett zsidót feszittetett keresztre és a büntetés súlyosbításával azoknak nejeit és gyermekeit szemeik előtt gyilkoltatta le. De annyi keresztet mégsem látott Izrael soha, mint Titus idejében, Jeruzsálem ostromakor, mikor Josephus elbeszélése szerint Titus már nem tálált helyet a felállítandó keresztek számára és nem talált elegendő keresztet az elfogott zsidók számára. Egy nap 500-at is megfeszittetett. A rómaiak a T alakú keresztet használták. A Jézus keresztjének középső, főgerendája azonban, az egyházi atyák véleménye szerint hosszabb volt és a keresztben álló gerenda felett kiemelkedett, már csak azért is, hogy a felírás az elitéit feje fölé függeszthető legyen. A kereszt sokkal alacsoayabb volt, mint mi azt képzelni szoktuk, mert az a római katona az elitéltnek száját az egy lábnyi hosszú izsópszárra tűzött spongyával könnyen elérhette. A kegyetlen kivégzésnek kegyetlen bevezetése volt a megkorbácsolás, melyet a praetoriumban vagy a vesztőhelyre vezető utón hajtottak végre. Az elitéit keresztfáját, vagy legalább is annak főgerendáját, maga vitte. A fehér táblát, melyre az illetőnek bűne volt felírva, előtte vitték, vagy az elitéltnek nyakába akasztották. Elől ment egy hírnök; egy tribunus, vagy centurio lóhátról intézkedett a kivégzési ügyben, melyet liktorok, vagy katonák hajtottak végre. Szokás volt az elitélteknek a megfeszítéskor kábító italt adni, hogy a rettenetes kínokat ne érezzék; de Jézus, aki tiszta öntudattal akart meghalni, nem fogadta el azt. Az elitéltet levetkeztették, azután négy katona köteleken felhúzta őt a magasba és ráültette a keresztfa közepén alkalmazott faszegre, azután hozzákötözték kezeit, lábait a keresztfához s végül hosszú erős szögeket vertek kezein és lábain keresztül. Az elitéit ruháit a hóhérszolgálatot teljesítő katonák kapták. Hogy az a nyomorult elitéit mit szenvedett ott a keresztfán, minő kibeszélhetetlen kínok tépték-szaggatták testének minden izét, mig végre 12—24 órai, néha harmadnapig tartó halálküzdelem után a halál gyötrelmeitől megszabadította, azt én nem szándékozom leírni: csupán azt jegyzem meg, hogy a kereszt kínjait a kereszttel együtt járó gyalázat is megkétszerezte. A zsidók jól tudták, miért szegeztetik keresztre Jézust. Mert ezzel a Jézus neve körül fűződő dicsfénynek utolsó sugarát is ki akarták oltani. A bitófán meghalt Messiás nem fog senkit a maga részére hódítani. És mégis, imé — az a megbélyegző keresztimádásnak és diadalnak dicső jelvénye lett. A Krisztus isteni fenségének semmit sem ártott a gyalázat keresztje, sőt annál magasztosabb fényben tüntette ki az ő ártatlanságát, végtelen szeretetét s mennyei Atyja iránti gyermeki engedelmességét, miként János mondja: »És mi láttuk az ő dicsőségét«; vagy miként az a római százados vallást tesz: »Bizony igaz ember, bizony Istennek fia vala ez.« Plátó már 400 évvel Krisztus előtt megmondta, hogy az lesz az igaz és tökéletes ember, akit gonosztevőnek fognak tartani, akit megkorbácsolnak, keresztre feszítenek és halálra kínoznak, de aki elveihez mégis hű marad; mert csak akkor tűnik ki, hogy ő az igaznak nemcsak látszani akar, hanem valóban igaz is. De mig egyfelől a kereszt Jézus nagyságának és szeretetének tanúbizonysága, úgy másfelől annál szomorúbb emlékoszlopa az az emberi elvetemültségnek. Mert nem csupán a farizeusok és Írástudók képmutatását, a római katonaság durvaságát, Pilátus gyávaságát és lelkiismeretlenségét és a zsidó nép háladatlanságát, vakságát állítja az pellengérre, hanem értésünkre adja, hogy ebben a bűnben és gonoszságban nekünk is részünk van, s hogy ennek az égbekiáltó igazságtalanságnak és hallatlan hálátlanságnak termőföldje bennünk is feltalálható. A kereszt minket is megszégyenít. És mégis a kereszt, a mi üdvösségünknek legszebb jelvénye, mert Jézus kereszthalála nem csupán az emberi gonoszságnak, hanem az isteni kegyelemnek is müve. Isten az ő egyszülött Fiát áldozatul adja miértünk, hogy akik őbenne hisznek, el ne vesszenek, hanem örök életet nyerjenek. Az a szeretet, melyet itt bámulva imádunk, erősebb a mi szivünknél, erősebb a halálnál; ez a kegyelem az a csudahatalom, mely minket uj életre ébreszt. A kereszt, a husvét reggelének és a mennybemenetel ünnepének napfényében meg- dicsőülve és a Szentlélek által szivünkben meggyökereztetve az a diadal, mely meggyőzi a világot. Ezért méltán jelvénye a keresztyénségnek a kereszt, mely egészen más hangon szól hozzánk, mint az izlam félholdja és a többi vallási symbolumok. Folytatjuk. A honvéd kötelességtudás*). Irta: Papp Géza tábori lelkész. Karácsony felé járt az idő. Az ez- redünk néhány nap óta egy kis olasz faluban pihent a nagy doberdói csaták után. Még nem tudtuk biztosan, hogy a szent karácsonyi ünnepeket pihenőben vagy harcban fogjuk-e tölteni. Az utolsó adventi hét első napján egyik tiszttársam reggelire hivott meg magához és mindenféle jóval kedveskedett, amit hazulról kapott. Öten jöttünk össze egy fütetlen kis *) Mutató a szerző „Egy tábori lelkész harctéri naplója“ c. könyvéből. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 87 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
