Harangszó, 1916

1916-07-02 / 16. szám

126.

HARANGSfÓ.

1916. julius 2.

ződésből indul ki, hogy életünket Isten vezeti s ő minden által, még a szenvedés és halál által is lelkünk javát munkálja. Nem könnyiti-e meg ez a hit a nehéz kereszthordozást? Nem érzed-e, mintha Isten keze aláhajolna, hogy felszántsa a szemek lassan csordogáló könnyét s a kimerültek verejtékét ? Boldog és erős vagy, ha ezzel a hittel tudsz imádkozni. Mi is ezzel a hittel imádkozunk érted minden nap. Apád, feleséged, gyermekeid könyörgése egyesül egymással. De látod, mindig érezzük, hogy mégis úgy történik jól, amint az Isten akarja. Éppen azért mindenre el vagyunk készülve s téged is kérünk: légy mindenre elkészülve. Mindig és mindenre. Bármi történjék veled, maradj velünk együtt a szent Isten kegyelmének árnyékában. Az Úr őrző karja pihenjen feletted, édes fiam! Szeretettel ölel

édesapád.

Lábaink szövétneke.

Legyetek éberek. Álljatok meg a hitben. Viseljétek férfiasán magatokat. Legyetek erősek. Minden dolgotok szeretettel menjen végbe.

I. Kor. 16, 13—14.

íme, én Angyalt bocsátók el te előtted, hogy megőrizzen tégedet az útban és bevigyen tégedet arra a helyre, melyet elkészítettem. Vigyázz magadra előtte és hallgass az ö szavára ; meg ne boszantsd őt: mert nem szevedi el a ti gonoszságaitokat; mert az nevem vagyon ö benne.

2. Mózes, 23, 20-21.

Vigyázzatok, hogy senki se fizessen senkinek rosszért rosszal; hanem mindenkor a jót kövessétek mind egymás mind mindenki iránt. Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálát adjatok; mivel az az Isten akaratja Krisztus Jézusban rátok nézve. A Lelket ne oltsátok ki. A prófétai beszédeket ne vessétej< meg. Mindent vizsgáljatok meg; a mi jó, azt tartsátok meg. A gonosznak minden fajától tartsátok távol magatokat. Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket egész valótokban, és a ti gondolkodó — és érző — telketek, és testetek mindentől őriztessék meg, hogy feddhetetlen légyen a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor.

I. Thess. 5, 12-23.

Dicsérem az Urat teljes szívből: t az igazak környezetében és a gyüle- I

kezetben. Nagyok az Urnák cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban. Dicsőség és méltóság az ö cselekedete és igazsága megmarad mindvégig. Emlékezetet szerzett az ö csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Űr. Eledelt ad az őt fölöknek, megemlékezik az ö szövetségéről örökké.

111. Zsolt, 1—5.

A mint szeretett engem az Atya, én is szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmegmaradtok az én szeretetemben; miképen én megtartom az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ö szeretetében.

Ján. 15, 9-10.

Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! Eljönnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram és dicsőítik a te nevedet. Mert nagy vagy te és csoda dolgokat mivelsz; csak te vagy Isten egyedül! Mutasd meg nekem a te utadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet. Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szivemből is dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.

86. zsolt, 8—13.

A kötelesség1 útja.

Elbeszélés. Irta : Kapj Béla.

Hetedik fejezet.

Annuska és Lonci kisasszony.

Folyt. 16.

Hiába írjuk ebben a sorrendben: Annuska és Lonci kisasszony, a természet önkényesen osztogató keze éppen megfordította az egymásutánt, királynői méltóságba helyezte a föld- birtokos gyönyörű leányát, nagy- nagy távolságot vetett közéjük s csak azután adott egy parányi kicsiny he- lyecskét a törékeny Annuska leányzónak.

Lonci kisasszony! A halovány rózsa szirom szelíd pirja hullott fehér arcára, melyet megirigyelhet a fehér liliom hamvas szirma. Szép metszésű arcából fekete szempár villog elő, lélekbe oltott, elrejtett szenvedélyek tüzét éreztetve. Magasan iveit homlokára büszkén fonódik fekete haj koronája, mintha az ébredő fehér hajnal találkoznék a haragos sötét éjszakával. Amint sudár alakját kiI egyenesíti s haragosan villant szép szemével, egy pillanatig se hagy kételyt arra nézve, hogy ő a Qrünhut család koronázatlan királynéja. Kis asztalkája mellett rendesen ott ül az ablak mélyedésben s lázas szenvedéllyel nyeli a piros kötésű regényeket. Mellette hever ugyan kézimunkája, de bizony ritkán nyúl hozzá. Regényhősökkel népesíti be lelkét s ahogy a kicsiny házak felett a messze kéklő hegyek felé tekintget, azt a csodás szépségű álom-herceget várja, ki tüzes paripáján arra vágtat, megkoppantja halkan az alkonyatba boruló ablakot, azután maga mellé ülteti a türelmetlenül toporzékoló táltosra s elröppenti kacsalábon forgó várába méltóságos úrasszonynak. Álmatagon hunjya le szemét, de a kék hegyekről fehéren gomolygó felhők aláereszkednek s fodros takaró alá rejtik képzelgő álmait.

Annuska egészen más. Tulajdonképpen az az igazi jellemzése, hogy nem igen csúszik az ember ajkára a kisasszony szó, hanem mindenki csak a nevén hívja: Annuska. Néhány esztendővel fiatalabb a szép Loncinál. Egyébként is alacsony, igénytelen teremtés. Keskeny arcára apró szep- lőt ejt a nyári nap. Amint szorosra font haját simán rászorítja fejére s igénytelen szürke ruhájában szorgalmasan végzi a házi-teendőket, olyan mint egy nagyobbacska iskolásleány, aki egy kissé lemaradt a növésről. Barátnéja nincs. Minden ideje az apjáé. Áz ő kényelmére takarít, neki főz, neki másolgatja a sok csúnya, utálatos betintázott aktát. A tekintete is mindig az apját keresi. Lassanként megtanulja, hogy nem is várja be a szót, a nézéséből is megérti kívánságát.

Falu helyen, pláne az erdélyi oláhok közt, mit tehetne a fiatal ember: eljár ahoz a néhány úri családhoz, ahol egy kissé elszórakozhatik. Ezt cselekedte Sárosy László is s nem sokára otthonos volt mindegyik házban. Szívesen látják, ami különben nem is csoda, mert szó, ami szó, ügyes fiatal ember. Karcsú növésű, szép szál fiú, göndörös barna a haja, villogó a szeme s a lányos vonásu arcának férfias komolyságot kölcsönöz szélesen domborodó homloka, no meg jól ápolt selymes kis bajusza De ez még mind nem elég! Az erdélyi völgykatlanban azokat becsülik az ügyes jelzőig, akik mindenüt megállják helyüket, hivatásuk körében csak éppen úgy, mint a társaságban, asszonyok, lányok közt csak éppen