Harangszó, 1916
1916-07-02 / 16. szám
1916. jüllüá 2. HARANÖSZÓ. 127. úgy, mint a féléjszakát átnótázd, poharazgató férfiak közt. Sárosy Lászlóban mindenképp egész emberükre akadtak. Vidám kedélyű, jó társalgó fiú volt, akit mindenütt jól fel tudtak használni. De hát mi tagadás: lassanként többször ül Grünhuték asztalánál, mint a jegyzőék kicsiny szobájában. A kényelmes zsölyés, virágillatos, meleg szobában jól esik mindenféle bohóságról elbeszélgetni. Lonci olyan hirtelen változik, mint a május eleji tavaszi nap. Féktelen jókedve egy pillanat alatt fáradt szomorúság alá rejtőzködik. Ilyenkor hosszú szempillája árnyéka alól fáradtan emeli tekintetét a szemben ülőre: — ugyan, tanító ur, zongorázzék valami lassú, szomorú hallgatót .. Közelebb húzza a zongorához székét, azután elmerülve a billentyűk közül feltörő akkordokba, szótlanul hallgatja a panaszos nótát. A kezekről néha feljebb siklik tekintete s megpihen a tanító barnásra férfiaso- dott arcán. — Kár magának tanítani, — mondja kis idő múlva. Magának tulajdonképpen mindig zongoráznia kellene !. . . — Mennyi érzés!. . . Mennyi hangulat!.. . Köszönöm, tanító ur. Átnyújtja keskeny kicsiny kezét s megszorítja a férfi kezét Néha meg hidegen magába zárkózik, mint egy sértett hercegnő, kit már a földi halandó tekintete s felröppenő szava is bánt. Ilyenkor fáradtan ül székén s didergösen húzza össze keblén finom csipkekendőjét. — Megint megbolondult! — mormogja ilyenkor haza menet Sárosy László. De azért másnap megint újra jön s kíváncsian várja, hogy vájjon milyen lesz az arcával együtt a lelkét is változtató szép leány Ha a szeszélyeskedés nem volt is mindig kellemes, azért a férfi lelkét mégis megfogta az újság ingerével. Jegyzőéknél egészen más. Az öreg jegyző vagy az Íróasztalnál görnyed, vagy csendesen pipálgatva ül a nagy karosszékben. De mindenképpen fáradt, magába zárkózott ember, aki mások előtt csak ritkán nyitja fel lelkét Legtöbb esetben meg kell elégednie azzal a társalgással mely ezzel kezdődik és végződik: — Ja, tudja, édes öcsém uram, nem lehet a magyar közigazgatást igy csinálni, nemzetiségi vidéke en bizony máskép kellene .. Ha én megmondhatnám annak a miniszternek . . Vagy: — ez a szerencsétlen adórendszer töri össze a magyar népet Meg a takarékok. .. ezek a nemzetiségi takarékok !.. . Ezek még a jó esti órák közé tartoznak. Ha szótlan napjai vannak, nem lehet akkor vele kibírni. Annuska csak akkor jön a szobába, ha Julcsa néni is átmegy. Ilyenkor odahuzódik az asszony mellé s néha- néha szerénykedve beleszól az öregek beszélgetésébe. Egyik nap, már fehéren világított a havas hegyek csúcsa, s feketésbe borult a völgyek mélye, éppen a faragott kis kapuban találkozik vele Sárosy László. Szürke felhők kendőjének ráncaiból zizegve hull a havas eső s darás fehérséggel szórja tele a házak tetejét. Prémmel szegett kis sapkájában alig ismeri meg. — Jó estét, Annuska kisasszony. Ugyan hova megy ? .. — Egy kis járóm van. Tessék csak besétálni, apám benn van. Hogy hiába tartja a kezét, végre elneveti magát. — Hát azután, mióta olyan büszke. Annuska kisasszony! Miért nem fog velem kezet? Egy kis pirosság szalad végig az arcán, de azután nevetve tárja szét nagykendőjét. — Nem lehet, nem lehet!. . Mindkét kezében bögrét tart. — Hát mi az?. . . Étel?. . Hova viszi ?... — Egy szegény beteg asszonyom van, azt látogatom meg, — mondja egyszerűen. Ä nagy hegyen a harmadik ház. — Nem fél ? Sötétedik már, mesz- sze is van !. . . Csodálkozva veti a beszélőre szemét. — Félni?... Miért, mitől félnék?... Ki bántana, mikor egy szegény asz- szonynak meleg levest viszek ?. . . Egy rövid óra múlva visszajön. Halkan odasugja az apjának : — már jobban van I. . , azután csöndesen leül kézimunkája mellé az égő lámpa alá s szorgalmasan öltögeti a tüt. Folytatjuk. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105 : Hol biblia a házban nincs, Hiányzik otí a legfőbb kincs Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. ju'ius 2 vasárnap, I. Ján. 3, 13—18. „ 3. hétfő, Máthé 9, 35-38. „ 4 kedd, Luk. 10, 25-37. „ 5. szerda, Koloss. 3, 12—17. „ ß. csü'örtök, Ján. 13, 31—35. „ 7. péntek, Jak. 2, 1—13. „ 8. szombat, Ján 14, 15—24. A világháború eseményei. Küzdelem az oroszok ellen. A világháború képe a lefolyt héten nem igen változott. Az orosz támadás főterei, Volhiniában, Bukovinában és Kelet-Galiciában más-más képet mutatnak. Volhiniában javult a helyzetünk. Az orosz napról-napra hátrább szorult. Bukovina és Kelet- Galicia egy-egy részét elárasztották az oroszok. Bruszilov offenzivája az elmúlt napokban az itteni harctereken ért el számba vehető eredményt. De úgy látszik, többet itten sem fog elérni. A támadás főcélja frontunk teljes áttörése volt. E nélkül nincs is számbavehető eredmény. De ezt a nagy tömegű orosz támadás el nem érte. A bukovinai részlet-siker pedig oly távol esik a volhiniai harctértől, hogy annak részleges sikere ennek harctéri alakulására befolyást nem gyakorolhat. Zajos volt a harc a hét elején az osztrák-orosz határon és Volhiniában. Lopusznónál, Novo-Alexienectől északra, a hírneves kaposvári negyvennégyes bakák megtetézték dicsőségüket. Kilencszeres rohamoszlopokat vertek vissza, anélkül hogy segítségül hívták volna a tartalékot. Az ellenséget itt súlyos veszteség érte, teszi hozzá a jelentés. Gorochovnál és Lokacinál erős orosz támadásokat vertünk vissza, épúgy a Sztochod felső folyásánál. Az orosz foglyok egyre szaporodnak, a zsákmány nagyobbodik. A támadás első napjaiban elvett területet lassanként visszahódítjuk. Itt már velünk küzdenek hűséges egyetértésben Lin- singen tábornok vitéz német katonái Mi egy napon ezerháromszáz oroszt fogtunk el, a németek száznegyvenhármat. Erős volt a küzdelem a ko- veli vasúti csomópont körül, melyet az oroszok minden áron visszahódítani akartak, de nem ment. Az egyesült csapatok minden támadást visszavertek. Époly eredménytelen volt az ellenség erőlködése Logisintól délre. A támadások itt, mint Linsingen jelenti, az ellenség nagy veszteségével zárótüzünkben összeomlottak. Bukovinában az ellenség tért nyert A jelentés szerint utóvédeinkkel vívott harc közben átkelt a Szereten, majd megindult Radonc felé, de Gurahu- moránál visszavertük. Épúgy vereséget szenvedett az orosz Viszniovcik- tól nyugatra és Burkanov közelében. A németek pedig Gorohovnál, Lokacinál, Kiszielinnél, Sokulnál és Kolki-