Harangszó, 1915-1916

1916-02-27 / 33. szám

262. HARANGSZÓ. 1916. február 27. Szabó János gondolkodik, a pap kétszer is megkérdezi, azután lassan, csöndes, fáradt hangon inkább súgja, semmint mondja: — Az Úr szent vacsoráját szeret­ném venni. Nincsen templom, nincsen oltár. Bűnbánati ének helyett panaszos jaj­gatás úszik a levegőben. Katonás sorban álldogálló gyertyák helyett törött üvegü lámpa himbálódzik a gerendán, alig eresztve világosságot kicsiny fény udvarán túl. És mégis, soha nem érzett édes boldogság köl­tözik leikébe. Úgy érzi: Isten leszáll csillagos palotájából, beszállja a vér­mosta mezőket, megkeresi a vörös­keresztes, elrejtett vadászlakot, csön­desen végigmegy a sebesültek közt, megáll a sor végén, éppen az ő fe­jénél s csöndesen végigsimítja lelkét. Oiyan biztosan érzi: Isten keze vé- gigsímitja lelkét. A pap föléje hajol. — Vallód e, hogy bűnös vagy ?... — Vallom, vallom. — Hiszed-e, hogy az Isten meg­bocsát ? — Hiszem, hiszem. — Míg az egyszerű szertartás tart, Szabó János lelkében száz és ezer harang csendül s szívében fenséges zúgással szent koráiba fog egy elrej­tett, csodálatos orgona. Minden meg- dicsőül körülötte. Minden megszépül, minden megújul. Márvány oszlopos temp lommálesz a fagerendás gunyhó, ezüst fényt hintő, száz karú csillár lesz a kormos üvegü lámpa. Leoldó­dik leikéről a bűn, hitetlenség, tévely­gés s olyan tiszta vágyódással szár­nyal Isten felé, mint a május reggeli harmat a fénylő nap elé. Mikor elhangzik az utolsó ámen, megfogja a lelkész kezét. — Köszönöm, tisztelendő ur. — Szívesen, édes fiam. A jó Isten legyen veled 1 Ne Írjak valami hoz- zádtartozónak ? — Csak édesanyám van, az meg nagyon beteg. Ne aggasszuk szegényt. — Hát másvalakid nincs ? — Egy kicsit gondolkodik, azután felel. — Menyasszonyom van, de azt se akarom megijeszteni. Ha biztos helyen leszek, irok neki. — Jól van, fiam 1 Még mindig gondolkodva néz maga elé- A pap kezét szorítva fogja, mintha nyomná valami a lelkét. A szeméből érzések sugároznak, csöndes, hang­talan és mégis beszédes, ékesszóló érzések. — Mit akarsz még, fiam ?.., — Az imádságoskönyvet köszönöm szépen, tisztelendő ur. Csodálkozó kérdésre változik a tá­bori lelkész arca. — Az imádságoskönyvet ? Fejével inti a választ. — Mikor felmentünk, akkor kap­tam. Köszönöm. — Szívesen. Volt-e áldás rajta ? — Volt, volt. A jó Istennek is kö­szönöm 1.. . Fáradság, a nagy vérveszteség, vagy a lelki megnyugvás tette, csön­des álomba szenderedett. A szobában tovább tart a jajgatás, hánykolódás, sikoltozás. A sarokból még hallatszik az imádkozás, de már lassabban, csöndesebben. Orvosok jönnek, mennek, Itt-ott elhallgat a jajszó, s örökre megnyugszik a test. Jönnek a vörös keresztes katonák s halkan kiviszik őket. Nekik már nem árt a zuzmarás hideg, hadd jöjjenek olyanok helyükre, akiken még lehet segíteni. A gerendán lóbálózó lámpa­lángot elfojtja a fülledi levegő. Ele­inte szaporán pislog, azután lassab­ban, végül elalszik egészen. A kicsiny ablakon keresztül fehéresbe olvadó fény szűrődik be, a felkelő nap első sugara Folytatjuk. Tanítók árváiért! A múlt hét ismét virágokat hozott a hősi halált halt tanítók sírjára. A bobai és farádi iskolásgyermekek gyűjtötték s elhozták, mint háláda- tos gyermek szivük legdrágább ado­mányát. Rágondoltak arra a sok szépre, jóra, amit az isko ában tanultak s a saját tanítójuk iránt érzett szerete- tüket átvitték mindazokra, kik a harc­téren hősi halált haltak, de még to­vább, átvitték azokra az árvákra, kik sirdogálva gyászolják őket. Ugyanezt kell mindnyájunknak ten­nünk 1 Nem az a kérdés: ismerted-e azt a hősi halált halt tanítót, él-e a te tanítód, megőrízte-e az isteni kegyelem, avagy a hősök seregébe sorozta a világháború szigorú parancs­szava, hanem az a kérdés : gondolsz-e szeretettel a te régi, jó tanítóidra, hálával emlékezel-e arra a sok ne­mes eszmére, áldott igazságra, a mi­vel lelkedet gazdagították ? Ezt a sze- retetet és hálát vidd át a most har­coló és fegyvert elejtő tanítókra s az ő árváikra! Ha ezt teszed, akkor minden ado­mány a hála és szeretet virága lesz a hősi halait halt tanítók sírhalmán I Múlt héten a következő adomá­nyok érkeztek: A farádi ev. iskola gyűjtése 24’25 K Özv Bojtos Lászlóné Farád 20 — » A kemenesaljai belmissiói Offerto­rium ......................................... 15'— # A bobai ev. isk. gyermekek gyűj­tése ......................................... 1 2-10 Takács Sándor Tárnokréti . 4'— r> Kovács Antalné Vönöck 2 — i) Simán Antalné Zalaistvánd . 2‘— n Rábapüspökiből egy házaspár 2-— r> Övz. Stifelreiter Istvánná Rácalmás —•60 n ul beledi ev. gyülekezet régebben kimuta­tott összegéhez a következők járultak hozzá adományaikkal: Ev. nőegylet 20 K, Karsay Idi 7 K, Kiss Sándor tanító 5 K, Gőztégla­gyár 5 K, Sandy Gyula 3'40 K, Berec Gábor nv. tanító 2 60 K, Molnár Béléné 2‘20 K, Csizmadia Ferencné tanító neje 2 K, özv Gö- nye Mihályné 170 K, Rosinger F. 120 K, Vágner Erzsi h. tanitóné 1 K, Sinkovics, Foisch Albert 90—90 f, Reman Béla, Gellemanné 60—60 f, Balázs Gyu'a 80 f, Markovszky J. 50 f, Lebovics 40 f. Buthi József, Mátis László, Varga S né 10—10 f, Bodus Lászlóné, Pálfi Lászlóné, Ormándi Lászlóné, Simon Lajosné, L. M„ Hoffer Kálmán, Bodus Mihály, Prim József, Molnár Sándor, Németh Lajosné, Teke Sándor, Széles Sándor Németh Sándorné, Ko­vács Jánosné 20—20 f, Kiss Vilmos, Gell, Pálfi Jánosné 10 — 10 f, Pálfi Lászlóné, ifj. Rátz József, Kovács Mariska 20—20 f, Rátz Józsefné, Lövenstein, Kámán Jánosné, Buthi Eszter, Galambost Adám, Plerniczky János, Győrváriné, Steiner Józsefné, Mátis Sándorné, Lövinger Józsefné 10—10 f, Nagy János 20 f, Rátz Lídia 30 f, Rátz József, Döbrentey, Né­meth Mihály 40—40 f, Németh J zsefné 6 f, Midi P né 8 f, Ormándi Lajosné 20 f, Zvo- nocsics Józsefné 50 f, Salics F-né, Kiss Vil- mosné, özv Pintér Mihályné, Mátis Sándorné 40—40 f, Tóth Antalné 16 f. Németh Sándor, Horváth Sándor, Boros Jánosné, Németh Sán­dorné, Karsay B-né 10—10 f, Tóth Sándorné, Illés Józsefné 40—40 f, Jakab József, Schaffer, Bogdán, Engel, Sámi János, Tóth Lajosné, Bogdán, Buthi Jánosné, Molnár Istvánná, Bö- decs Lászlóné, Rosenbergné, Majos Nani, Ma- jos Sándor, Biling, Papp Sándorné, Takács Sándor, Kozma Ádám, Hoffmann Vilmosné, Nagy János, Németh Imre, Tóth Mihályné, Büki Istvánná, Illés Ferenc, özv. Pénzes Jó­zsefné, Simon Dávidné, Büki Istvánná, Dán Dénesné, Horváth D né, ifj. Bödecs Gyula, Id Tóth Lajosné, Jakab Józsefné, Szabó Fe­rencné 10—10 f, Kiss Sándorné, Papp Elek, Hatos Sándor, Varga Elek, Rosta Alajos, La­katos J., Däne Imre, Németh József, Pálfi Lászlóné, Németh Lajos, özv. Pintér Mihályné, Engelné, Németh Sándor, Ormándi Lajos, Né­meth István, Dénes Ármin. Németh Sándor, N. N., Tóth Jánosné. Jakab István, Illés Esz­ter, Buthi Ida, Varga R., Bálint Sándorné, Bö­decs Zs-né, Bödecs Ádámné, 20—20 f, Varga Elekné, Kozma Gézáné, Nemes Józsefné, Het­iinger László, Hetlinger Emmi, Mód Jánosné 50—50 f, Simon László, Berger Henrik, Ja­kab Sándorné 30—30 f, Németh Lidi 18 f, (Folytatjuk.) Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt: .... 6090-94 K Mostani gyűjtésünk. 8 I 95 K Eddig befolyt 6172 89 K A jókedvű adakozót szereti az Is­ten 1 Tegyetek jót mindenekkel, ki­váltképpen a mi hitünk cselédeivel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom