Harangszó, 1915-1916
1915-12-05 / 21. szám
164 HARANGSZÓ. 1915. december 5. hály, Szabó Pálné, Ihász Mihály, Szűcs János, Kis Pál, Tüskés János 20—20 f, Szabó Jó- zsefné, Himodi István, Horváth Mihályné, Molnár Mihály. Balog Sándor, Somogyi István 10—10 f. összesen 187 30 IC. A répcelaki ág. hitv. ev. elemi népiska tanulóinak adománya: N. N., 5 K, Mészáros József, Hajmási Ilonka 2—2 IC, Ártner Jolán, Ártner Lina, Molnár Ilonka, Varga Ida, Molnár Ilonka 1—1 K, Varga Ida 80 f, Németh Lina 54 f, Hajmási Lidi, 50 f, Hajmási Dezső, Varga Ida 50—50 f, Szalai Eszter, Kovács Jolán. Szalai Lajos 40—40 f, Kis Lajos 36 f, Soós Anna, Moór Jolán, Németh Imre 30 —30 f, Sas István 22 f, Mészáros Lina, Szib eszter József, Hatos Ida, Varga Lina, Hasza Sándor, Kálmán József, Szekeres Jani, Varga Elek, Bakó Jolán, Gyűrű Mári, Gyűrű Uus, Cseh, Gizuska, Szarka Gyula 20—20 f, Balassa I!us 18 f, Szabó Jolán, Kocor Lina, Engelsz Paula, Engelsz János, Engelsz Ferenc, Németh Dénes, Hatos Imre, Garas Samu, Német József, Hatos Eszter, Engelsz Ilus, Fekete Ida, Szarka Böske, Varga Imre, Szarka Fáni, Szarka Lina, Készéi Böske, Készéi Lajos, Bárány Lina, Koronát Sándor, Bárány Ferenc 10—10 f. Ösz- szesen 24'50 K. A kisfaludi evang. gyűl. tanítójának gyűjtése : Nőegylet 10 K, Bakody Imre, Pálfy József, Nelancsis Mihály r. kath, id. Balog József 2—2 K, özv. Gacs Ferencné, özv. Mühleitner Károlyné, özv. Major Ferencné, Király Gizella, Gacs Pál, Odor István, Pfanhl János, Goldschmied Gyula izr., 1—1 K, Balog Antalné, Németh Sándor, özv. Németh Istvánná, Nagy János 50 — 50 f, özv. Erős Ferencné, Pirka Mihály, Pék Istvánná, Rosta István, özv. Balog Istvánná, Németh Mihály, özv. Balog La- josné, Kovács Antal, N. N., özv. Varga Jó- zsefné családja, Németh Sándor 40—40 f, Balog Lajos Dömötöri Zsigmond, Lakos Bóna, Varga János 30—30 f, ifj. Gömböc József, ifj. Király Józsefné, id Balog László, Király József, Gömböc Istvánná, özv. Balog Zsig- mondné, Bödecs József, Balog Lajos, Németh József, Dömötöri László, Szalai István, Király István, Varga József, Nagy József, Király László, Szili Györgyné, Varga József 20—20 f. Balog István, ifj. Balog László 10 —10 1. összesen 38 32 K. A csánigi evang. nőegylet gyűjtése : Sza- lay Samuné, Gaál Irén 10—10 K, Horeczky Gyuláné 5 K, Kovács Józsefné, özv. Tömböly Lajosné, ifj. Gömböc Sándorné 2—2 K, ifj. Skultéty Mihályné, id. Skultéy M'hály, Hét- tinger, Károlyné, Hettinger Jánosné, Mészáros Kálmánná, özv. Gaál Ferencné, özv. Németh Györgyné, id. Varga Jánosné, ifj. Varga Jánosné, ifj. Szalay Sándorné, Horváth Samuné, alsó Széles Sándorné, Kucsera Józsefné, Széles Imréné, id. Szalay Józsefné, ifj. Szalay Józsefné, Pödör Sándorné, Pödör Emma, Pödör Zsigmondné, Bakos Istvánné, Tömböly Imréné, id. Tömböly Jánosné, ifj. Tömböly Jánosné 1 — I K, ifj. Varga Józsefné, Gaál Lászlóné 60—60 f, Gömböc Istvánné, id. Varga Józsefné, Pödör Samuné, Széles Lász- lóné 40—40 f, Mészáros Józsefné, Gaál Lajosné, özv Széles Péterné 30—30 f, Tömböly Sándorné, Tömböly Zsigmondné, Németh Lászlóné, Szalay Ferencné, Mészáros Imréné, Bakó Józsefné, özv. Széles Jánosné, alsó Széles Samuné 20—20 f. Horeczky Gyula kiegészítésül 70 fillér. Összesen 50 K. Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt: ........................317317 K M ostani gyűjtésűnk. 21398 K Eddig befolyt . . . 3387'15 K A jókedvű adakozót szereti az Isten! Mikor a kakas megszólal*) Elbeszélés. Irta: Kendi Sámuel. Alig hajnalodott még, Balázs Bódi- né lázasan sürgölődött, forgolódott a kis udvari konyhájában. Meggyurta a kalácstésztát, be is tette már a sütőbe. A tűzhelyről pedig kívánatosságot gerjesztő pecsenye illat terjedt széjjel a konyhában s kilopó- zott az udvarra, úgy annyira, hogy a gőgös Rózsa Ádámné, a háziasszony nem tudta megállni, hogy be ne szóljon gúnyolódva a konyhaajtón: — No, Balázsné asszonyság, micsoda nagy lakodalom készül kend- teknél? Kit ad férjhez? Avagy tán a püspöküket várja vendégségbe? — Nem jön mihozzánk, galambom háziasszony, senkiseml Inkább elmegy tőlünk, vándorútra, az egyetlen fiunk. Az ő számára készítek egy kis útravalót, — mondta Balázsné, könnyes szemét törülgetve. — Annyit mondhatok, hogy nem sokáig rójja az a gyerek az országútat s eszi a más kenyerét. Haza csalja a jó pecsenyeszag. Igen elkényeztették gyermeküket, jegyezte meg elmenőben Rózsáné csípős nyelvvel. Szegény Balázsné asszonyt a méltatlan gúnyolódás még jobban meg- szomorította. Leült egy kis fa-zsámolyra s két kezébe temetve arcát, sirdogált csendesen magában. Meg sem hallotta, hogy valaki kopogtatott az ajtón. Ijedten ugrott fel, amint kinyílt az ajtó. Fiatal legény lépett be, hangos köszöntéssel: Jó reggelt, keresztanyám! — Isten hozott, Jóska! — szólt Balázsné könnyét gyorsan letölve. — Jer, galambom, keresztfiam a szobába. Itt a konyhában igen meleg van. Mindjárt haza jön az én fiam is. Feketéékhez ment el búcsúzóra. — Köszönöm, keresztanyám. De még vissza kell mennem, batyumat elkészíteni. Most csak azért jöttem, hogy megmondjam a Kálmánnak, siessen ő is a készülődéssel, korán indulhassunk, — mondta Büki Jóska. Balázsné asszony most még jobban sietett az útravaló készítéssel. A kalács és a pecsenye hamar megsült. Mindegyikből bőven csomagolt a vándor útra készülő fia batyujába. A megmaradt részt pedig föltálalta, hogy mielőtt útra megy a gyermek, lakmározzék jól utoljára a szülői asztalnál. Saját fia helyett előbb megérkezett a kedves Bükiné komaasszonya, a T) Mutató az ez évi „Luther Naptáriból. Jóska édesanyja, aki elhozta hozzájuk a Jóska fia kész batyuját, miután onnan indulnak útra a vándorok. Ellenben még Jóska nem jött, mert ő is az ismerősökhöz ment búcsúzni. A két jámbor néni most versenyt sirdogált, beülve a szobába. Ahelyett, hogy vigasztalták volna egymást, ellenkezőleg minden bajt, veszélyt felemlítettek, ami gyermekeiket az idegenben érheti. Negyed óra múlva megérkezett a két ifjú legény is, akik most először indulnak ki a világ küzdelmes, hányt- vetett forgatagába. Elbúcsúztak a kis mezővárosban levő minden ismerősüktől. Ki tudja, mikor látják viszont egymást ? Balázsné asztalhoz ültette mind a saját, mind a keresztfiát. De tudja a jó Isten, hogy volt, olyan immel- ámmal, kényszeredetten ettek a legénykék, mintha csak siralomházban lettek volna, hasztalan kínálta őket Balázsné asszony. No, aztán megtörtént a búcsúzás. Édes apjuktól mind a ketten már kora reggel elbúcsúztak, ugyanis azoknak, mint napszámosoknak, kora reggel munkára kellett menniök. S az édesanyák ezer jó tanáccsal, esdeklő kérleléssel bocsátották útnak gyermeküket, hogy csak jók. igazak, istenfélők legyenek és ne feledkezzenek meg szülőikről sem. Ha máskép nem, egy egy levéllel minél gyarab- ban felkeressék őket. A vándorok már messze távolnyira elhagyták az utcaajtóban könnyet hullató édesanyákat, mikor Balázsné asszonynak eszébe jutott még valami s utánnuk rohant a tovahaladóknak: — Fiam, édes fiam, várjatok meg ! — kiáltott utánuk, szerencséjére még utol érhette őket az utca kanyarodénál. — Galambom, gyermekem, még csak arra kérlek és téged is keresztfiam, hogy bármily csáb, kisértés, avagy szenvedés érjen is benneteket, igaz hitünkhöz híve legyetek, semmi meg ne tántorítson benneteket, mint ahogy már sokaktól hallottam, mikép lettek idegen nép között árulói egyházunknak 1 — mondta esdeklő szívvel Balázsné asszony. — Nyugodt szívvel lélekkel ereszthet bennünket útra, édesanyám, hogy sem édes hazánknak, sem anyaszent- egyházunknak árulói nem leszünk, mindegyiknek hű fiai maradunk mindhalálig, — mondta Balázs Kálmán erős fogadással s ugyanazt fogadta társa is.
