Harangszó, 1915-1916
1915-10-24 / 15. szám
116. HARANGSZÓ. 1915. október 24. Világ, így haladsz dalolva, Vigalmid közt nem gondolva A rettentő lovasokra. Minap álmom azt sugalta A négy lovas eljött újra S megreszkedett szívem húrja. Mint éjféli sötét szellem Lovagoltak velem szemben Irtóztató fenségükben. Császári palásttal vállán Jött a zsarnok fehér lován, Koronák hevertek nyomán. Piros lovával utána Jött a háborúk királya Vérpatak folyt nyomdokába. Nem törődve búval, jajjal Mérlegét feltartó karral, Jött az éhség bús morajjal, Sárga lovát ösztökélve, Hulla hegytől körülvéve Közelget a halál végre. Nem borzongat e megfázva Föld, e zord had száguldása, Lovuk patkó csattogása? Kedves, csendes honi tájak Mik tavaszi szinben álltok, Nem borul e el orcátok ? Élvezetben megvakult nép, Van e ami téged megvéd, Ha rád támad az ellenség ? Van e hősöd ki vezessen, Pajzsod, amely védelmezzen E négy zordon lovas ellen ? Itt a földön nem találok, De oda fenn egyet látok Kit az Atya elbocsátott. Azt, ki szolgai formában Közöttünk járt hajdanában, Hordozva keresztjét bátran. Koronákat hordva fején, Vigasztalva közéig felém, Hogy új lelket öntsön belém. Vállán vérrel hintett ruha, Mint hó, fehér harci lova Szelidséggel kormányozza. Fehér ruhákba öltözve, Mennyei seregek ezre Követi őt zengedezve. Patriarchák és próféták Marítrok, anachoréták, Mind, kik egyengették útját. Légy üdvöz béke királya, Kit a világ várva vára, Minden ajkon zeng hozsánna Igazság a te fegyvered, Vele ellenink levered, Hőseit megszégyeníted. Lobogóddal mutasd utunk, Melyen üdvösségre jutunk Ha letesszük porsátorunk. Hozd fel a békesség napját, Hogy mindenek áldva áldják Karod győzhetlen hatalmát. Hogy a világ minden tája Újult hittel azt kiáltsa: Jézus, Királyok Királyai Gerok után: MADÁR MÁTYÁS. Tanítók árváiért! Ki zárhalná el szívét akkor, mikor apátlanná lett, szegény árvák nevében kérnek? Nincsen is szó, mely mélyebbre és magasabbra hatolna, mint a kicsiny, tehetetlen gyermek szótlan könyörgése, néma esdeklése. Még a fásult kebel is meleg érzést érez, még a magának élő is felejti önzését s segítésre siet. A múlt héten is egymás után jöttek a kedves adományok a szegény tanító árvák felsegitésére. Három gyülekezet, — a szarvaskendi, rába- szentandrási, csabdi-í, — szintén beküldőbe adományát, illetve gyűjtése eredményét. Egyesek is egymásután küldözik adományaikat. Rágondolnak saját családjukra, közelebb ölelik magukhoz gyermekeiket, unokáikat, azután sietnek letörölni a könnyet az árva szeméről. A múlt héten a következő adományok érkeztek kezeinkhez Szarvaskendi ev. gyűl. gyűjtése 35 - K Rábaszentandrási gyűl. gyűjtése 18'— . Schrikker László Győr 12-- , Evang. gyülekezet Csabdi . 10-- , özv. Balog Sándorné Meszlen . 10- „ idb. Györgyi Sándorné Meszlen 10'— „ Hajas Hénesné Csöge . 6'— „ Dr. Sauer Károly Szilberek 5'- . ifj. Györgyi Sándorné Meszlen . 5'- . Egy kőszegi előfizető . 1'- . Rábaszentandrási gyülekezet gyűjtése: Hajas Endre 8 25 K, Fekete Sándor Egyed, Balázs P. Lajosné Rszentandrás 1 50—1'50 K, Balázs Imréné Egyed, Balázs Lajosné Rszentandrás, Molnár Eszter Vincefő, Balázs Jolán Rszentandrás, Dóka Lidi Sobor, Molnár Sándor Sobor, Gulyás István Rszentandrás Molnár Jánosné Sobor, Balázs Ka- rolin Rszentandrás 75 — 75 fillér. A szarvaskendi ev. gyülekezet gyűjtése a tanítók árvái részére : Somogyi Béla 3 K, idősb Tóth József 2 K, Benczik János 1'50 K, Kovács (Zsuzsa) Ferencné, Tóth György, Nagy József, Tóth Ferenc, Kovács Ferencné, özv. Nagy Józsefné, Kovács Sán- dorné, özv. Szabó Jánosné, Nagy János, Nagy József, özv. Nagy Ferencné, Nagy Ferenc, ifjú Kovács Józsefné, özv. Joó Ja- nosné, Joó József, Lichtenstein Józsefné, Bertái Jánosné 1—1 K, Bertái Ferencné 80 f, Szakonyi Józsefné, Tóth Józsefné 60—60 f, Agg Mihály, Nagy Lajosné 50—50 f, özv. Szigeti Jánosné, Könye György, Hajba Józsefné, Nagv György, Zsoldos Mihály, Nagy János, Zsoldos Lajosné, idősb Nagy Mihályné 40—40 f, Tóth Ferenc, Kovács Juliánná, Nagy Mári 30—30 f, Sipos Anna, Kovács Ferencné, Nagy Lajosné, Szakáll Ferenc, Kovács Józsefné, Tóth Rozália, ifjú Zsoldos Jánosné, Hajba István, Tóth Ká- rolyné. Hajba György, özv. Bertái Istvánná, Tóth Bálint és Tóth György, Nagy Mariska, Nagy Eszter, Bertái Rozália, Kropf Lina, Tóth Kálmán, Nagy András 20—20 f, Nagy (Szigeti) István, Szigeti Mári, Nagy Zsófi, Nagy Pál, Hajba József, Csőre Liná, Tóth Rozália 10—10 f. összesen: 35 K. Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt:...............................1350 58 K Mostani gyűjtésünk . 112.— K Eddig befolyt . . . 1462 58 K A jókedvű adakozót szereti az Isten 1 Tegyetek jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel! A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta : Kap! Béla. Nyolcadik fejezet. Az első felelet. Folyt. 14. A rekettyés hegyoldalon lassan csúszik előre egy kis csapat. Óvatosan haladnak, éppen csak a bokor szétnyílása, meg a lecsapódása mutatja, hogy ember, vagy állat húzódik lefelé. Mikor aztán leérkeznek a sűrűbe, akkor egész hosszúra kinyujtóz- nak s bátrabban haladnak előre. De háborúban a bátorságot óvatosság erősítgeti. Hamar beleharap a fűbe, meg a rábízott feladatokat se tudja részletesen elvégezni, aki bekötött szemmel, begyöpösödött agygyal rohan neki a kötelességnek és se lét, se hall, csak csapkolódik és ugrabugrál jobbra-balra. Ne íélj, de vigyázz I — mondogatja a kapitány. Vigyáznak is. Előre hajolt testei, kézben a puskával, jobbra-balra fílr- készgetve haladnak a nyirkos levegőjű erdőségen. Lábuk megcsúszik a barnásra száradt fenyő tű levelén, belebotlanak a földből kikigyózó gyökerekbe, amint térdig gázolnak a legyező levelű szélesre terült páfrányokban. Szemük, fülük nyitva. Ha koppan a fatörzs, s a bogyót kereső harkály repülése megmozgatja a bozót ágait, hirtelen megállnak s óvatosan lelapulnak a fatörzs mellé. Rigó füttyre is fölneszeinek, hátha az ellenség járőrei adnak jelt egymásnak. Azután lassan tovább nyomul a kis csapat. Szabó János ötödmagával Úgy történt a dolog, hogy előtte való este Tömböly Pista, a leányké- képü fiatal hadnagy, magához kiáltotta Szabó Jánost. Egy pár tiszt is ott volt, meg a kapitány ur. — Hát ez az, kapitány ur. A kapitány végigmustrálta a legényt, belenézett értelmes arcába, nyílt tekintetébe, azután megkérdezte: — Hát mondd csak, fiam, te fogtál el nagygyakorlakor egy főhadnagy urat? — Alássan jelentem, kapitány urnák, én fogtam el.
