Harangszó, 1915-1916

1915-10-24 / 15. szám

1915. október 24. HARANGSZÓ. 117. — Derék fiú vagy. De ezután most mutasd meg, hogy mi lakik benned I Úgy folyik alá északról a sok orosz, mintha lyukas zsákból ömlenék a mérhetetlen kukorica. Azok közül fogj el legalább egy generálist! Azután a kapitány töviről hegyire elmagyarázta, mi lesz Szabó János feladata. Keresztül lopja magát a két hegyláncolaton s kifürkészi, nem hú­zódik-e ebbe az irányba az ellenség. Különösen fontos az, mennyien van­nak s eljutottak-e a folyó túlsó ol­daláig? — Hát csak vigyázz, fiam! Szabó János most érzi azt a büsz­ke boldogságot, ami megbizseregtette a vérét, amint a kapitány oldalán végigment a legénység közt. A leány- képű hadnagy mindig jószóval be­szélt hozzá, most is megveregette vállát: — szégyent ne hozz ránk, János! Jaj, dehogy is hoz szégyent! Csep- penként is szívesen odaadja vérét, csak szolgálhassa hazáját, nemzetét. Csöndesen mennek, alig ejtenek óránként szót, ezt is csak muszájból. A jó járőr néz, hallgatózik, de nem beszél. Tíz óra tájra elérik a máso­dik hegygerincet, alattuk lassú mo­rajlással gyöngyözik a folyó. Leeresz­kednek, azután a hegy derekánál óvatosan megindulnak, de nem lefelé, hanem karéjban, a hegygerincen. Ezen a tájon kell lennie a hídnak. Odább csúsznak. Keresztül kémlelnek minden ritkuláson. Egyszerre vilá­gosodik az erdő, irtáshoz érkeznek. Az irtással egy vonalban, lenn a völgyben meglátják a hidat, amint szétvetett lábakkal kényelmesen ter­peszkedik a két part között. Jókor lehuzódnak a bozót mögé, a hid fe­jénél éppen akkor fordul meg egy szuronyos katona. Nem szólnak, csak szemekkel in­tenek: — már itt vannak! — Visszamegyünk! — Eleget tudunk már! —• Jobb, ha ma megjelentjük, mint­ha holnap!... János ráhajol a térképre s csönde­sen nézegeti a kesze-kusza vonalakat. Szeme fölött kidudorodik a két hom­lokcsont, erősen gondolkodik. — Maguk négyen visszalopózkod- nak az első hegygerincig, látják, egy kőhajításnyira van tőle a folyó. De azután csöndesen menjenek ám, mint­ha bársony papucsban, süppedő szö­vegen járnának! Én meg felmegyek egészen eddig,, s megtudom, hol van- nflk, mennyien vannak. Négy óránál tovább ne várjanak. Ha addigra nem érkezem oda, akkor siessenek vissza s tegyenek jelentést. Két óra múlva szerencsésen elérte a kikeresett folyópartot. Bozótos er­dőnyelv húzódik a vízben, könnyen lelopózkodik. Sehol senki. Sem em­ber, sem állat. Szabó János biccent a fejével ő is így gondolta. A víz erősen zúg s a következő percben a bokrokon át szembe tűnik a zsilip, mellette meg a felperzselt, szétdöntött malom. Becsúszik, vigyáz, hallgatózik, sehol semmi. Csak a ház mellett vonyít és kapargál egy, az állati formából is kisoványodott ku­vasz. Hej! ez a kuvasz! Tulajdon­képpen ez csinált mindent, az ezüst vitézségi érmet, meg a két csillagot is az ő nyakába kellene varrni. Egy pillanat a'att készen van a haditerv. Leszedi a kőalapratett ku­tyaház tetejét, azután leszaggatja a sok gerendát, üszkös deszkát, ma­lomkerék lapátot s mind belelökte a víz sodrába. Mikor azután minden ott forg, kering, a nagy örvénylésben, akkor lassan belereszkedik maga is óvatosan maga után húzza a kutya­ház tetejét. Lejebb azután, ahol már csendesebben folyik a víz szépen alája húzódik. (Folytatjuk.) A világháború eseményei. A világháború középpontja Szer­bia lett. A kis Balkán-állam felé for­dul minden tekintet, minden érdek­lődés. Ide törekszik az antant min­den számbavehető hatalma, hogy érdekeiket megóvja, megvédje. Itt koncentrálják erejöket a központi ha­talmak, hogy a bűnös tervek utolsó fogásaival is szembeszálljanak. És hogy a szerb földön nem vagdalják hiába a levegőeget, hanem érett meg­fontolással, erős karral s közös egyet­értéssel állják útját a háborúcsinálók mesterkedésének: mutatja az a di­csőséges eredmény, amt eddig is elértek. Harc a szerbek és oroszok ellen. Belgrádot kemény tusa után fog­lalták el harcban edzett hadaink. A védő sereg nem engedett egyköny- nyen. Makacsul ellenállott a szerb főváros minden utcájában, minden szegleténél, minden házánál. A két napig tartó utcai harc után hadaink dél felé száguldottak, a Drina túlsó folyásának irányában. Eljutottak az Avala-hegyig s annak erődítéseit el­foglalták, majd Vincánál az ellensé­get visszaszorították. A németek el­foglalták Szemendriát (az ősrégi Szendrőt) s azután Mackensen mar­sai jól kigondolt terve szerint kelet felé haladva, megostromolták Pozsa- revácot s egy-két napi kemény küz­delem után a jól megerősített várt elfoglalták. Zsákmányuk 450 fogoly és 3 ágyú volt. A megrémült szerb nép vezetői és a bűnös Karagyorgyevics-faj jajve- székelve kért, könyörgött Párisban, Londonban, Pétervárott és Rómában segítségért. Csakhogy a segítő hada­kat nem lehet oly könnyen egyik országból a másikba dirigálni, leg- kevésbbé Szerbiába. A rémületet fo­kozta a bolgárok megjelenése a határon, amit a kétségbeesett szer- bek azzal akartak elhárítani, hogy betörtek Bulgáriába. Itt azonban vé­res vereséget szenvedtek. E hó 14-én a bolgárok Negotin és Strumica kö­zött átlépték a határt. A szerb had­sereget véres harcban megverték s a Belogradcik és Knyarevác körül levő határdombokat és szorosokat Zajecsár keleti védőműveivel együtt elfoglalták. A szerb csapatok azon utasítást kapták, hogy az utolsó emberig véd­jenek minden talpalatnyi földet. A szerb halottak és sebesültek renge­teg száma mutatja, hogy a szerb katonaság híven megfelelt az utasí­tásnak. És az antant-hatalmak? Azok ve- szekesznek, egymást szidják a be­állott fordulatért. Vezető embereik már megunták a hiábavaló vezetge- tést. Sorra búcsút vesznek irigylésre nem méltó állásuktól. Dslcassé le­mondott, Greyt és Szaszanovot me­nesztik, Viviani kormányok és szö­vetségek bukását emlegeti. Az oroszok feladata az volna, hogy magyar, német és osztrák csapato­kat vonjon el a szerb harctérről. Azonban vállalkozásuk teljesen hi­ábavaló. Vereség után vereség éri őket Volhiniában és a keleti harctér egyéb helyein. A Sztyr alsó folyásá­nál e hó 15-én is kiverték őket állá­saikból, a mocsárvidéken pedig visz- szaszorították őket. Fenn északon Hindenburg harcol Dünaburgért és Rigáért s nehéz órákat okoz az oro? szók vezérének, Ruszkijnak. Harc az olaszok ellen. Az olasz támadásokról szóló hiva­talos jelentések refrainje, mint min­dig, most is csak ez: próbálkozásuk sikertelen volt! A Garda-tó közelé­ben az Altisimo hegyormát megost-

Next

/
Oldalképek
Tartalom