Harangszó, 1915-1916
1915-10-24 / 15. szám
1915. október 24. HARANGSZÓ. 117. — Derék fiú vagy. De ezután most mutasd meg, hogy mi lakik benned I Úgy folyik alá északról a sok orosz, mintha lyukas zsákból ömlenék a mérhetetlen kukorica. Azok közül fogj el legalább egy generálist! Azután a kapitány töviről hegyire elmagyarázta, mi lesz Szabó János feladata. Keresztül lopja magát a két hegyláncolaton s kifürkészi, nem húzódik-e ebbe az irányba az ellenség. Különösen fontos az, mennyien vannak s eljutottak-e a folyó túlsó oldaláig? — Hát csak vigyázz, fiam! Szabó János most érzi azt a büszke boldogságot, ami megbizseregtette a vérét, amint a kapitány oldalán végigment a legénység közt. A leány- képű hadnagy mindig jószóval beszélt hozzá, most is megveregette vállát: — szégyent ne hozz ránk, János! Jaj, dehogy is hoz szégyent! Csep- penként is szívesen odaadja vérét, csak szolgálhassa hazáját, nemzetét. Csöndesen mennek, alig ejtenek óránként szót, ezt is csak muszájból. A jó járőr néz, hallgatózik, de nem beszél. Tíz óra tájra elérik a második hegygerincet, alattuk lassú morajlással gyöngyözik a folyó. Leereszkednek, azután a hegy derekánál óvatosan megindulnak, de nem lefelé, hanem karéjban, a hegygerincen. Ezen a tájon kell lennie a hídnak. Odább csúsznak. Keresztül kémlelnek minden ritkuláson. Egyszerre világosodik az erdő, irtáshoz érkeznek. Az irtással egy vonalban, lenn a völgyben meglátják a hidat, amint szétvetett lábakkal kényelmesen terpeszkedik a két part között. Jókor lehuzódnak a bozót mögé, a hid fejénél éppen akkor fordul meg egy szuronyos katona. Nem szólnak, csak szemekkel intenek: — már itt vannak! — Visszamegyünk! — Eleget tudunk már! —• Jobb, ha ma megjelentjük, mintha holnap!... János ráhajol a térképre s csöndesen nézegeti a kesze-kusza vonalakat. Szeme fölött kidudorodik a két homlokcsont, erősen gondolkodik. — Maguk négyen visszalopózkod- nak az első hegygerincig, látják, egy kőhajításnyira van tőle a folyó. De azután csöndesen menjenek ám, mintha bársony papucsban, süppedő szövegen járnának! Én meg felmegyek egészen eddig,, s megtudom, hol van- nflk, mennyien vannak. Négy óránál tovább ne várjanak. Ha addigra nem érkezem oda, akkor siessenek vissza s tegyenek jelentést. Két óra múlva szerencsésen elérte a kikeresett folyópartot. Bozótos erdőnyelv húzódik a vízben, könnyen lelopózkodik. Sehol senki. Sem ember, sem állat. Szabó János biccent a fejével ő is így gondolta. A víz erősen zúg s a következő percben a bokrokon át szembe tűnik a zsilip, mellette meg a felperzselt, szétdöntött malom. Becsúszik, vigyáz, hallgatózik, sehol semmi. Csak a ház mellett vonyít és kapargál egy, az állati formából is kisoványodott kuvasz. Hej! ez a kuvasz! Tulajdonképpen ez csinált mindent, az ezüst vitézségi érmet, meg a két csillagot is az ő nyakába kellene varrni. Egy pillanat a'att készen van a haditerv. Leszedi a kőalapratett kutyaház tetejét, azután leszaggatja a sok gerendát, üszkös deszkát, malomkerék lapátot s mind belelökte a víz sodrába. Mikor azután minden ott forg, kering, a nagy örvénylésben, akkor lassan belereszkedik maga is óvatosan maga után húzza a kutyaház tetejét. Lejebb azután, ahol már csendesebben folyik a víz szépen alája húzódik. (Folytatjuk.) A világháború eseményei. A világháború középpontja Szerbia lett. A kis Balkán-állam felé fordul minden tekintet, minden érdeklődés. Ide törekszik az antant minden számbavehető hatalma, hogy érdekeiket megóvja, megvédje. Itt koncentrálják erejöket a központi hatalmak, hogy a bűnös tervek utolsó fogásaival is szembeszálljanak. És hogy a szerb földön nem vagdalják hiába a levegőeget, hanem érett megfontolással, erős karral s közös egyetértéssel állják útját a háborúcsinálók mesterkedésének: mutatja az a dicsőséges eredmény, amt eddig is elértek. Harc a szerbek és oroszok ellen. Belgrádot kemény tusa után foglalták el harcban edzett hadaink. A védő sereg nem engedett egyköny- nyen. Makacsul ellenállott a szerb főváros minden utcájában, minden szegleténél, minden házánál. A két napig tartó utcai harc után hadaink dél felé száguldottak, a Drina túlsó folyásának irányában. Eljutottak az Avala-hegyig s annak erődítéseit elfoglalták, majd Vincánál az ellenséget visszaszorították. A németek elfoglalták Szemendriát (az ősrégi Szendrőt) s azután Mackensen marsai jól kigondolt terve szerint kelet felé haladva, megostromolták Pozsa- revácot s egy-két napi kemény küzdelem után a jól megerősített várt elfoglalták. Zsákmányuk 450 fogoly és 3 ágyú volt. A megrémült szerb nép vezetői és a bűnös Karagyorgyevics-faj jajve- székelve kért, könyörgött Párisban, Londonban, Pétervárott és Rómában segítségért. Csakhogy a segítő hadakat nem lehet oly könnyen egyik országból a másikba dirigálni, leg- kevésbbé Szerbiába. A rémületet fokozta a bolgárok megjelenése a határon, amit a kétségbeesett szer- bek azzal akartak elhárítani, hogy betörtek Bulgáriába. Itt azonban véres vereséget szenvedtek. E hó 14-én a bolgárok Negotin és Strumica között átlépték a határt. A szerb hadsereget véres harcban megverték s a Belogradcik és Knyarevác körül levő határdombokat és szorosokat Zajecsár keleti védőműveivel együtt elfoglalták. A szerb csapatok azon utasítást kapták, hogy az utolsó emberig védjenek minden talpalatnyi földet. A szerb halottak és sebesültek rengeteg száma mutatja, hogy a szerb katonaság híven megfelelt az utasításnak. És az antant-hatalmak? Azok ve- szekesznek, egymást szidják a beállott fordulatért. Vezető embereik már megunták a hiábavaló vezetge- tést. Sorra búcsút vesznek irigylésre nem méltó állásuktól. Dslcassé lemondott, Greyt és Szaszanovot menesztik, Viviani kormányok és szövetségek bukását emlegeti. Az oroszok feladata az volna, hogy magyar, német és osztrák csapatokat vonjon el a szerb harctérről. Azonban vállalkozásuk teljesen hiábavaló. Vereség után vereség éri őket Volhiniában és a keleti harctér egyéb helyein. A Sztyr alsó folyásánál e hó 15-én is kiverték őket állásaikból, a mocsárvidéken pedig visz- szaszorították őket. Fenn északon Hindenburg harcol Dünaburgért és Rigáért s nehéz órákat okoz az oro? szók vezérének, Ruszkijnak. Harc az olaszok ellen. Az olasz támadásokról szóló hivatalos jelentések refrainje, mint mindig, most is csak ez: próbálkozásuk sikertelen volt! A Garda-tó közelében az Altisimo hegyormát megost-
