Harangszó, 1915-1916
1915-10-03 / 12. szám
1915. október 3 HARANGSZÓ. 91. samat láttam szenvedni s mellettem elmúlni, küldök 10 koronát a tanítók árvái alapja javára. Meg tudom érteni mily magasztos a cél, amit Nagyt. szerkesztő úr e nemes gondolattal kitűzött. Sokszor gondoltam erre én is, amikor egy-egy tanító társamat láttam elesni. Eszembe jutottak ilyenkor azok a szegény kicsinyek, kik apa s gondviselő kenyérkereső nélkül maradtak. Adja a jó Isten, hogy a nemes gondolattal legalább némileg enyhüljön a fájdalom, hegedjen a vérző seb. Adjon sikert a megkezdett munkához.“ Az egyik adakozó, ki betű alá rejti nevét, ezen szavak kíséretében küldi adományát: „ Megdermed az emberi szív és lélek e szomorúan tökéletlen világban azon magas szám láttára, mellyel a szerencsétlen hadiárvákat jelzik. Különösen érezzük ezt a nagy részvétet a tanító árvákkal szemben. Akik ismerik a tanítók helyzetét, azok szeretettel és jókívánsággal dobják filléreiket a Harangszó perselyébe,“ A múlt heti adományozók élén egy gyülekezet s egy névtelen jóltévő áll. A lébényi gyülekezet 50 koronás adományával kezdődött a sor. Azután egy ismeretlen adakozó 50 koronájával folytatódik. Mi a neve ? Jószív, lélek- jóság a neve 1 Azután jönnek a többiek, mind kedves, értékes adomány, mert mindegyiket a szeretet küldi. Lébényi ev. gyülekezet 50 K, egy ismeretlen jóltevő Valkány Lujzamajor 50 K, Dr. Tóth Gedeonná Lébény 20 K, Németh Károly lelkész Lébény 10 K, özv. Németh Sámuelné Lébény 2 K, Fleck Károly nyug. tanító Rohoncz 10 K, Dávid János tanító a harctérről 10 K, özv. Schranz Jánosné Körmend 2 K, Mesterházy Margit Rempe- hollós 1 K, Pósch és Neubauer család Né- metujvár 10 K, H.-né és J... leánya Ne- mespátró 5 K, Lórántffy Károly és neje Bő 5 K, egy nagysimonyi-i ismeretlen jóltévő 2‘50 K, Regmeyer András Dévényujfalu 4 K, Szabados Gyuláné Kapolcs 2 K. Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt: ........................ 726.08 K M ostani gyűjtésünk . 183.50 K Eddig befolyt . . . 909 58 K A jókedvű adakozót szereti az Isten 1 Tegyetek jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel 1 Háborús vasárnap délután. Irta: Gáncs Aladár. (Folytatás) III. — Amint az elébb János öcsém beszélt Bálint mesterről, meggondolkoztam azon, milyen drágának mutatja most szójában az életet. Emlékeztek e rá, egyszeriben, mennyit szavalt arról, hogy milyen buták az emberek ; szenvednek, gyötrődnek az életükért, mintha ki tudja, milyen jó volna az nekik, mintha mindenáron élniök kellene. Mikor azt mondta, hogy nem ér ez az élet se semmit, nincsen annak szikra öröme, hogy élni sem érdemes. Mikor azt tanította, ostobák azok, akik azt hiszik: az öngyilkosság bűn. És még ostobábbak, akik azt, hogy a halál rosszabb az életnél. Úgy látszik, mester uramnak kicsit kúrta az emlékezése. Hogy még magára sem emlékezik I — De azért elhigyje István bácsi, olyan kibeszélése van annak, még a gondolatok is holtra állnak tőle az embergyerekében. Multkorán volt vele ilyen beszélgetésem: Sokáig emlékezni is féltem rája. Azzal jött nekem, hogy merünk mi még mostan is templomba járni. Hogy van arcunk hozzá Istent imádkozni a földön, mikor a vérünk vérei mások vérét isz- szák rajta ? Hogy legalább mostra becsukhatnánk a templomainkat 1 Tudja, hogy nem nyúlnánk vissza többet a hitünkhöz. Mert amit az nem tudott meg kétezer év alatt, száz év se kell neki, azt az ő hitük kitermi: jót áll, nem lesz több háború. — Szeretném István bácsi, ha beszélne így egyszer ezzel az emberrel. — Nem én kerülöm. Rája meg csak nem köthetem magamat. Hanem annyit mondhatok, János öcsém, nem most kellene kezdeni a mi mesterünknek igazodást az Isten után. Mert most egyfelől még annak is nehéz, aki már régen, hogy elkezdte azt. Meg aztán jó emlékezés kell ahhoz, nem olyan, mint mester uramé, hogy kezdhessük az Isten dolgait. Jó emlékezés, sok szent jó akarás. Ezek hijján van az, hogy oly sokan visz- szájáról nézik az életet. Nem lelik azon Istennek értelmét. Visszájáról nézik és nem szembe, hátába kerülik az Istent. Azért látnak le róla annyi furcsa, annyi esetlen, iromba istentelen dolgot. Hallgatás nyitotta fel köztük a száját. Nem is csukult az le, csak, mikor a túlsó sorról hangos nagy köszöntés hullott rájuk bőven, hogy mindeniknek jutott belőle valami. A harangozó volt. — No Dávid öcsém, hallom ám, sorozásra mennek a te gyerekeid is. Azt el ne feledd, legyen, ki mivel pántlikázza őket! — Nincsen nekem már odavaló fiam, István bácsi. Aki volt is kimúlt. — De hiszen majd számon kérjük tőled, ha nincs 1 Kell lenni abból háromnak is 1 No mondd, melyiket szeretnéd, beválik; melyiket félted a legjobban ? — Hát úgy beszél, István bácsi 1 — Elérzékenyült a hangja, mert most már tudta, hogy miről van szó. Bizony, még nem sorozták meg valamennyije gyerekét. — Hát igazán meg lesz ? Biz én még nem gondolkodtam rajt, melyiket szeretném hoppcsászárénak. Talán nem is tudok gondolkodni rajta. Úgy szeretem, mint a gyermekeimet. Egyformán. Egydarabig most erről beszéltek. Hogy soká tart még — látszik — a háború. István bácsi amellett szólott, hogy ez nemcsak a háború hosszát jelentheti, hanem azt is, hogy van nálunk előrelátás és nem félünk. Közben új emberek is jöttek a padra. Ezek közül szólalt meg valaki. — Hallották-e, hogy a Gabnai komám akarattal nem jár azóta templomot? Azt mondják, mióta megjött a fiáról az a cédula, még otthon se beszél. Elment a kedve a világtól. Az Istentől is. Azt mondja, most már nem hiszi el hogy van. Ha lenne, ilyet nem engedne vele. Még a tájára se kerül többet néki. — Nem sokkal megy igy se mesz- szebb tőle. Úgy látszik, mikor oda járt, akkor se járt nagyon közel hozzá. Különben nem beszélne így. Lássátok ez az, mit az előbb mondtam. A Gabnai Sándornak is egy az, hogy rossz az emlékezője. Mikor a szomszédja fia halt meg a tavaszElmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 46 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
