Harangszó, 1915-1916
1915-08-22 / 6. szám
46. HARANGSZÓ. 1915. augusztus 22. sze Olasz határról s maradtam nagy- tiszteletüséged őszinte tisztelő alázatos szolgája Hajtmanszky Kálmán tizedes.* II. „Nagytiszteletü Lelkész Úr! Nagyra becsült válaszát s az imakönyvet megkaptam. Fogadja Nagytiszteletü- séged mindkettőért forró köszönete- met. Feledem a világ bajait ha szeretteimnek s jóakaróimnak levelét olvasom, de a Nagytiszteletüséged által küldött Raffay féle imakönyv imáinak olvasása valóságos balzsam fájó szívemre, s az Istenben való hitet és bizalmat — habár ez állandóan meg volt bennem — megerősíti, megújítja. Tehát kedves Kálmán barátom internálva van I Úgy hiszem nem fog soká tartani az önkénytelen száműzetése, az a hitem, hogy rövidesen haza kerül az oly nehezen váró kedves szüleinek a karjaiba. Itt állandóan esik az eső, ha egy kis napfény van, a havasok csak úgy csillognak a nap sugaraitól. Hogy áll a szőlő ? Milyen volt a termés ? Egek Urától minden jót, áldást esedezve mindnyájokra .maradtam alázatos szolgája: Harctér: 306. 1915. VIII. 3. Hajtmanszky Kálmán cs. és kir. tizedes a 11/34 gy. e. V. menetszázadában.“ # Ágyutűz és puskatűz Gondot és bút messzeüz, Igaz magyar katona Félt-e ettől valaha? Hej szebb lesz mint volt régen Uj nap ragyog az égen. Elkerülünk minden bajt Haza jövök én is majd. Idegenben járunk itten De velünk van a jó Isten, Harci tűztől égve égünk Megérzi az ellenségünk. Én Istenem segíts minket Győzelemre seregünket, Legyen nagy a Magyar haza Engem pedig segíts haza. Böröndy László Urai újfalui lakos. A világháború eseményei. A hegyről legördülő sziklát nehéz megállítani. Jól tudja ezt az orosz hadvezetőség fő-fő embere, Miklós főherceg is. Azért „nehéz szívvel“ bár kénytelen belenyugodni milliós hadseregének tragikus végzetébe, a megállás nélkül való folytonos visszavonulásba, várainak ellenállás nélkül való kiürítésébe és átadásába, a dicstelen lemondásba. Az isteni gondviselés e megrázó igazságszolgáltatása uralja a háborús helyzetet. Mig a központi hatalmak tétovázás nélkül haladnak az igazság, a biztos számítás és férfias elhatározás egyenes utján: addig a négyes szövetség lépten-nyomon elakad, megsüpped az általa gonosz szándékkal választott erkölcstelen, embertelen és uttalan utón. Kapkod fűhöz, fához. Egyik hibája szüli a másikat, kisebb bűne a nagyobbat. Tagjai egymást okolják, vádolják és korholják a valamennyieket fenyegető katasztrófáért. Nem tudják, vagy már elfeledték, hogy a bűnnek zsoldja a halál 1 Az oroszok üldözése. Óriási területen folyik sikeres harcunk az orosszal. Varsó elfoglalását nem követte pihenés. Győzelmes hadaink a megállapított sztratégiai terv szerint a menekülő ellenséget tovább űzték, hajtották. Azután a nagy területen operáló csapatok hozzáfogtak a bekerítő munkához. Scholtz és Gallwitz generálisok a Búg mellett verik az ellenséget. Egy napon elfogtak 85 tisztet és 14.200 közembert. Néhány nappal később elfoglalták Lomzát a Narev mellett és Lom- zától délkeletre Zambrovot. Below nem messze Kovnótól, József Fer- dinánd főherceg Ivangorodtól keletre, Mackensen, Woyrsch és Kövess Breszt-Litovszk tájékán szorítják ösz- szébb és érlelik végső csapásra a megszaggatott orosz sereget. Itt a mieink is résztvesznek a dicsőséges hadi munkában. József Ferdinánd kir. herceg elfoglalta Lubartov várost és a déli orosz hadsereget átkergette a Vieprz folyón. 23 orosz tiszt és a legénységből 6000 ember megadta magát. A magyar és osztrák csapatok átléptek a Bisztricán és elfoglalták Lukov várost, mely mint vasúti csomópont vetekedik Lublinnal és Ivangoroddal. Lipót bajor herceg német, magyar és osztrák katonái bevették Szedlecet és Szokolovot. Kurlandban lanyhult az oroszok ellenállása. Rigát, Dünaburgot és Vilnát úgy látszik kardcsapás nélkül akarja átadni a megpuhult orosz hadvezetés. Harcunk az olaszokkal. Az Isonzónál szenvedett vereséget az olasz hadsereg még nem heverte ki. Kísérletez mindennap, de eredménytelenül. Rendesen csúfos vereséggel hagyja el a harctért. Az utolsó héten, mintha megemberelni akarta volna magát, egyszerre több helyen is támadott: a partvidéken, a dober- dói fensikon, Déltirolban, Schluder- bachtól délre, a Monse Cristalló alatt. Vállalkozásának sehol semmi sikere nem volt. Ellenben a mieink szép eredménnyel bombáztak egy olasz tábort Cormonsnál. Egy páncélvonatunk pedig Serravalla és Chizz'ola községekből kiverte az olasz őrcsapatokat. E hó 10 én és 11-én hidroplánja- ink, mint a flottaparancsnokság jelenti, az ellenség által megszállott Pelagora szigetre nagy sikerrel bombákat dobtak. De jelenti azt is, hogy a mi U. 12 vei jelzett búvárhajónk az Adria északi részén tett útjáról nem tért vissza. Elsűlyedt, elveszett derék parancsnokával, Lerch Egonnal és legénységével együtt. Mély megillető- déssel jelezzük a lefolyt hét e szomorú és hősi voltánál fogva mégis felemelő eseményét. Hadi flottánk ismét kínos meglepetést okozott az olaszoknak. E hó 11-én reggel hajóink Molfettától egészen Selo San Giorgioig lövöldözték az olasz tengerpart építményeit. Amerre cirkálóink tüze járt összeomlottak a pályaudvarok, rakodók, gyárak alagutak, és viaduktok. A nyugati harctéren és a Dardanelláknál nagyobb változás nem történt. Egyéb hirek. Az angolbarát Tidens Teegn írja: A kettős szövetség teljes joggal lehet megelégedve azokkal az eredményekkel, melyeket energikus és kiválóan végrehajtott offenzívájukkal a keleti fronton elértek. Az oroszok vesztesége az elmúlt évben emberben és hadianyagban egyaránt oly óriás volt, hogy biztos pótlásról aligha lehet szó néhány héten vagy hónapon belül. Még az orosz hadsereg arányaihoz képest is óriás veszteséget jelent 9000 tiszt és 1,300.000 katona elvesztése. Körülbelül 5000 ágyút is vesztettek az oroszok, annyit, a hány- nyal a németek a háborút megkezdték. Bármilyen kimeríthetetlenek is egy ország segítő forrásai, ilyen veszteségeket nem egykönnyen lehet kipótolni. — Svájci hir. Itt Svájcban az olaszok veszteségéről a legkülönfélébb hirek járják. Az egyik hir szerint a veszteség már 180.000—200.000 ember. Azt mondják, hogy ha az
