Harangszó, 1915-1916
1915-08-22 / 6. szám
lő 16. augusztus 22. harangszó. 47. olaszok továbbra is így., harcolnak, akkor mivel tudvalévőén Ausztria szívébe, Bécsbe akarnak betörni, e tervük megvalósítása esetén Bécsbe katonaság nélkül kellene bevonulniok. — Lemnoszból írják egy aténi lapnak a Dardanellákra vonatkozólag: A törökök nagyszerűen elkészített fedezékekben harcolnak és olyan tökéletes védelmi berendezésük van, hogy szinte azt kell mondani, hogy legyőzhetetlenek. A golyózápor meg- ritkithatja a török katonák sorait, de hadállásaikat nem lehet elfoglalni, mert szinte láthatatlan, mozgatható ütegek védelmezik. Gallipoliban egészen sajátságos lövőárkok vannak, a melyeknek rendszerét a szövetségesek mindeddig nem tudták fölfedezni. De bizonyos, hogy a törökök egész tömegeket szállíthatnak egyik sáncárokból a másikba, a nélkül, hogy az ellenség észrevehetné vagy megakadályozhatná. Az angol és francia katonákat azzal a biztatással küldik mert a hátuk fedezve van, a tenger felől nem támadhatja meg őket senki s ha azután a szárazföldön kissé előrenyomulnak, váratlanul azt veszik észre, hogy be vannak kerítve. A szövetségesek az utóbbi harcokban nyolcvanötezer embernél többet vesztettek. A sebesülteket mind Mudroszba viszik, a honnan az angolokat Cip- ruszba, Alexandriába, vagy Máltába szállítják. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! .....32^1 ... 3 2SZ - 32 z---------------^----------N E 1 —3CZ= 1 EZ ( :x~—zu* 3 R A K. Ä Jobb néktek. János ev 16; 7 „Én az Igazat mondom néktek. jobb néktek, hogy én elmenjek." Jobb tinéktek, hogy innen elmenjek Bár sziveteket fájdalom járja át, A fájdalmak boldogságot szülnek, Halál félelme nyit új s örök hazát Hulló vérem üdvhozó vetésiek: Jobb tinéktek. Jobb tinéktek ! Nem ismeritek még Uratok lelkét, csak por ruházatát; Rothadt magból érleli gyümölcsét A kalász s tiprott fürt ontja italát. A mennyből lesz lelki keresztségtek: Jobb tinéktek ! Jobb tinéktek ! Anyakéztó'l válva Tanul meg járni, a gyenge, kis gyermek, S kinek vészben összetört sajkája Az feszit bátran a hullámnak mellet; Gyengét, hőssé nevelik a vészek: Jobb tinéktek, Jobb tinéktek ; sokat nem értetek, Mivel bú könnyek öntözik orcátok Egykor tisztán áll majd előttetek, A korona, mely amott vár reátok; Higyjétek hát: bár fáj a test s vérnek : Jobb tinéktek. Gerok után fordította: Madár Mátyás. Ami imádságunk Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 6 Az igazi imádság. A Krisztus komoly szava: „mikor imádkozol“..., gondolkodóba ejt. Hirtelen fény villanással megvilágítja azokat a mély szakadékokat, melyek jobbról-balról az ember lelki életének az útját szegélyezik. Aki megszédül, az elveszti azt, amit keres: az igazi imádságot. Az igazi imádság hű szívből fakadjon. Amely szív az élet minden változásai közepette is, érzi, hogy az Isten szerető jó atya, az hű szív. De ez a hűség nem merül ki az érzésben, hanem ennek életté, cselekedetté, engedelmességgé kell lennie. Ha nem lesz azzá, úgy nincsen is meg az igazi hűség. Mert minden érzésnek a cselekedet és az életirány a bírálója. Sokan a jólét óráiban megfelejtkeznek az Istenről. A gazdagság könnyen bálvány lesz s az emberek erejük tudatában, könnyen elfelejtik az imádság szavát. Mikor azután a szenvedés vészfelhőkkel sötétíti el a látóhatárt, mikor a fekete éjszakában csak a megpróbáltatás villámai világítanak s azok is csak romok körvonalait világítják meg, akkor a vihar járásában mindenki megérti az Isten szavát : Imára, imára I. .. Nem tart sokáig. Csak az első verőfényig. Mikor a boldogság napja újra kisüt, felejtik, hogy első sugara még a fájdalom könnycseppjén tört meg szivár- ványnyá, felejtik, hogy Istenhez kiáltottak, szent fogadást tettek, lesznek a régiek. Ezek szivében nincsen hűség 1 Mások a boldogság napjaiban megőrzik szívükben a hitet. Boldogan vallják, hogy „minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felül vagyon“. (Jak. I., 17) és hittel hangoztatják : „áldjad én lelkem az Urat, és minden belső részeim az ö szent nevét.“ (103. zsolt. 1.) De elérkeznek életük fordulópontjához. Jönnek a szenvedés követei, csapást, megpróbáltatást, romlást hoznak hírül. Jön a csábitó s azt suttogja : „átkozd meg sziüetésed óráját s azután halj meg!“ És hányán elfordulnak az Istentől, hánynak ajkán elnémul az imádság 1 Ezeknek szivében nincsen hűség I Ezekről mondja az apostol: „a kettős szívű ember állhatatlan minden ő utaiban“. (Jak. 1. 8.) A hűség az emberi szív sziklaszilárd meggyőződése, melyet a szenvedés vihara meg nem dönt, a boldogság verőfénye meg nem olvaszt, mely mindig egyformán vallja: az Isten a mi jó Atyánk 1... Ez a hűség az igazi imádság alapja. Aki ezt a meggyőződést meg nem szerzi, az sohase tud igazán imádkozni „ Hasonlatos az a tengernek habjához, mely a szelektől megmozdittatik és I ide s tova hányatik.“ (Jak. 1, 6.) És ezt a meggyőződést áthatja az boldogító tudat, hogy reménységünkben nem csalódunk, az Isten meghallgat bennünket. „Minden kérő megnyeri azt, amit kér“ (Máté. 6, 8.) ez a hid ád szárnyat a mi imádságunknak. Minél erősebb a mi hitünk, annál jobban közeledünk az igazi imádsághoz. De az igazi imádságnak mindig egy-egy áldozatnak kell lennie. A jó Istent csak akkor nyerjük el, ha odaadjuk saját magunkat. A legszegényebb is csak tiszta ruhában járulhat ez ő királya elé. És hogyan megyünk mi a mi Istenünk elé?... Az életszenvedése megtépte, a vétek beszennyezte, irigység, ellenséges indulat meghasogatta a lelkünk
