Harangszó, 1915-1916
1916-03-12 / 35. szám
VI. évfolyam. I9lő. március 12. 35-ik szám. TARTALOM: Madár Mátyás: Kereslek Uram... (Vers) — Az igazi böjt. — Magunkról. — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Húsvéti üzenet. — -Tanítók árváiért. — Világháború eseményei. — Ország-Világ. — A Harangszc perselye. VALLÁSOS NÉPLAP. A háború tartama alatt megjelenik minden vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Kereslek Uram... Kereslek Uram, míg a földet járom, A sötétségben te vagy napvilágom. Megfogod kezem, biztatva szól szavad, A keskeny úton lábam bizton halad. Kereslek Uram, ha szenvedés árja Gyarló szívemet tőrként által járja; Enyhülés, vigasz száll égő sebemre, Ha szemed reánéz hulló könnyemre Kereslek Uram, jöjj, közelgess felém. Bocsásd meg azt, hogy gyakran fe[ledlek én. Hideg a világ, sok bánat tanyája, Csak véled jutunk boldogabb hajránkba. MADÁR MÁTYÁS. Az igazi t>oj t. Fájdalmas érzéssel megállunk böjt kapujában. Amint előre tekintünk s a kanyargó szenvedés-utat nézzük, úgy látjuk, áthaladt azon Megváltó Krisztusunk s hordozta azon golgotái keresztjét. És míg a magunk terhét hordozzuk, úgy érezzük, közelebb jutunk őhozzá s a fnagunk szenvedésén át jobban megértjük az ő mérhetetlen szenvedését, megváltó küzdelmét és halálát. Tulajdonképpen ebben kell szenvedésünk értelmét és célját keresni. Minden megpróbáltatásnak Istenhez kell vezetnie. Minden keresztnek ahoz kell elvinnie, aki a legszentebb keresztet hordozta. Minden könyhullásnak annak imádására kell megtanítania, ki megváltó vérét hallatta értünk. De éppen a szenvedés ezen örökkévaló célja azt követeli tőlünk, hogy ne elégedjünk meg az előttünk álló böjti időszak külső követeléseivel. A fájdalmas borongással, a háború által úgy is korlátok közé szorított élvezetvágyak elcsöndesítésével. Keressük azt az igazi böjtöt, mely a lélek komoly, lelkiismeretes vizsgálása után megtanulja, hogy a legégetőbb fájdalom a bűn. Talájuk meg azt a böl- cseséget, hogy a megtépett, vétektől szenyezett szív legnagyobb boldogsága az Isten kegyelme, a Krisztus megváltó kegyelme. Keressük üdvösségünk útját, hogy romokon és síron őhozzá, az életfejedelméhez jussunk közelebb. A próféta szava korbácsütésként csapjon végig hiú, üres, külsőséges életet élő társadalmunk képén : „ime, perrel és versengéssel bőjtöltök és sújtotok a gazság öklével. Nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. Hát ilyen a böjt, melyet én kedvelek ? Avagy ha mint káka lehajtja fejét és zsákot és hamvat térit maga alá, ezt nevezed-e böjtnek és az Úr előtt kedves napnak ? Hát nem ez-e a böjt, amit kedvelek : hogy megnyisd a gonoszság bilincseit, az igának köteleit megoldjad és szabadon bocsásd az elnyomottakat és hogy minden igát széttépjetek ? Nem az e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha mezítelent látsz, felruházzad ?“ Ez az igazi böjt. És áldását a próféta szava fejezi ki: „akkor felhasad mint hajnal a te világosságod és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik és igazságod előtted jár: az Ür dicsősége követ.* (Ezs. 58, 4—8.)
