Harangszó, 1915-1916
1916-03-12 / 35. szám
274. HARANGSZÓ. 1916. március Iá. Magunkról. Isten iránt eltelt mélységes hálával átgondolja lelkünk azt a sok és nehéz küzdelmet, mit végigharcoltunk, mig ezen évfolyam első számától kezdve a jelen utolsó számig elérkeztünk. Aki belelát abba a nagy műhelybe, ahol a lap készül, az tudja: micsoda munkát kellett végezni, hogy a mostani nehéz körülmények között a lap mindig pontosan megjelenjék s elvigye a hajlékokba, amit ott nehéz lélekkel várnak. Eddig se beszéltünk erről, most sem tesszük. Csak éppen megköszönjük a jó Isten velünk közlött kegyelmét és erejét. A lap szerkesztője külön is köszönetét mond mindazoknak, kik közleményeikkel felkeresték s az által a lapot kedvessé, értékessé tették. Hálás köszönetét mond a lelkészi és tanítói kar azon érdemes tagjainak, kik a lapot terjesztették s az előfizetők táborát összetartották. Annak megítélése, hogy hogyan teljesítettük a mostani nehéz viszonyokkal együtt járó kötelességünket, nem a mi feladatunk közé tartozik. De igenis van jogunk annak megállapításához, hogy minden erőnket, minden nemes igyekezetünket lapunk érdekének szenteltük. Azon voltunk, hogy az evangéliom lelki erősítését vigyük a megszomorodottak hajlékába, bátorságot öntsünk a csüggedők leikébe, nemes szórakozással, gyönyörködtetéssel tartalmat adjunk a szórakozásra és pihenésre szánt időnek. Felkaroltuk s a nagy nyilvánosság erejével fokoztuk a jótékonyságot, összefoglaló ismertetésben tájékoztattuk olvasóinkat a háború eseményeiről. Hírt adtunk az egyház, az ország, a nagy világ eseményeiről. Mozgalmat indítottunk a tanítók árvái ügyében s hála a nemes pártfogásnak, azt mind eddig gyönyörű eredménnyel vezettük. Szóval: igyekeztünk hazát, egyházat, családot híven, igazán szolgálni. Eljutottunk a lövészárokba, el a kórházakba s mindenütt tiszta lelket, hitet, istenfélelmet erősítettünk I Most, hogy az évfolyamot lezárjuk, bizalommal kérjük olvasóink további támogatását. A rend és célszerűség érdekében elhatároztuk, hogy a következő évfolyamot csak december 31-én fejezzük be, így tehát az 35 szám helyett 42 számból fog állani. Ezen 7 szám többletnek megfelelően az előfizetési díjat 40 fillérrel kellene emelnünk, azonban a háborús állapotok miatt beálló rettenetes drágaság elkerülhetetlenné teszik az előfizetési díj mérsékelt, 60 fi'léres emelkedését, így tehát a csoportos előfizetők díja 1916. március 19—1916. december 31-ig 3 korona, a címszalagos előfizetőké pedig 3 korona 60 fl.lér lesz. Hisszük, hogy esztendők becsületes törekvésével szerzett előfizetőink tábora ezen ránk kényszerített előfizetési díj emelkedés miatt nem ritkul meg. Inkább azt reméljük, hogy a nehéz idő szorongatásai közt nemcsak a hajlékokban érzik a Harangszó szükségét, hanem nagy számban küldik harctéren küzdő kedveseik számára. Ebben a reménységben zárjuk le az elmúlt évfolyamot s kívánunk olvasóinknak Istentől erőt, békességet I Ezzel a számmal befejeződik a VI. évfolyam. A VII. évfolyam 35 szám Helyett 42 számból áll s 1916 december végéig tart. Előfizetési ára: csoportos küldéssel 3 korona; címszalagos küldéssel 3 kor. 60 fillér. Siessen megújítani előfizetését! A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Tizenhatodik fejezet. Utolsó viaskodás. Folyt. 84. Harmadnap, éppen mikor a posta Andrásfalváig elröppentette a levelet, Farkas Gergely későn érkezett haza. A városban járt, valami pajta nagyob- bítás dolgában a kőművesmesterrel beszélt, de hát jól végzett, jövő héten kijön hat ember, egy kettőre végeznek. Már ő csak ilyen emberi Nem szereti a huzavonát. Ha valamire rászánja magát, akkor az legyen meg hamarosan! Mikor a kocsi bezörgött az udvarra, Ilonka gyorsan belepillantott a tükörbe s megnézte, nem látszik-e arcán a sirás nyoma, azután édesapja elé ment. Kapóra jött az apja késedelme. Délután érkezett meg János levele, így legalább volt ideje mindent jól átgondolni. Megvizsgálta szívét, de hű szerelmet, meleg részvétet, igaz szánakozást talált abban. Hiúsága nem lázongott, fiatalos ostobaság nem kiáltotta fülébe: féllábu embernek hogy lennél a felesége ? Inkább még jobban szerette Jánost, mint azelőtt. Szeretem, szeretem, mondta félhangosan. Mindig szeretni fogom I mondta hangosabban, mintha csak önmagát biztatná a közeledő harcra, azután kiment az apja elé. Farkas Gergely figyelmesen olvassa a levelet. Egy ideig kezében tartja, azután az asztalra teszi. A levélben ez áll: Édes Ilonkám I Örömmel tudatom, hogy egészségem naponkint javul, úgyhogy már fenn járok s örülök a szép tavaszi időnek, amit maguknak is mindnyájuknak szívemből kívánok. Most pedig bocsánatot kérek, édes Ilonkám, hogy nem tártam tel őszintén helyzetemet. Higyje el nekem, hogy az édesanyám betegsége miatt cselekedtem. Most azonban, hogy ő Isten kegyelméből meggyógyult, lelkiismeretem arra ösztönöz, hogy megírjam a valóságot. Sebesülésem olyan súlyos, hogy jobb lábamat fel kellett áldoznom. Térd alatt vágták le az orvos urak. Nagyon nehezemre esett, de ezt is úgy tekintem, mint édes hazámért hozott áldozatot. Most már tenn járok, a műlábam elkészült, tudok is vele menni. Csak az a baj, hogy este le kell szíjjazni s odarakni az ágyam mellé. Most pedig, mivel úgy érzem, hogy nyomorék szerencsétlenségem még jobban öregbítette a köztünk levő akadályokat, mivel nem is akarom a maga szép fiatal életét egy féllábu, rokkant katona életéhez kötni, visszaadom édes Ilonka a maga drága ígéretét, mellyel szerelmét hűségfogadással erősítette. A jó Isten áldja meg eddigi szerelméért s az édesanyám iránt tanúsított jószivéért. Nem tudom még velem mi lesz. Földművelő munkára nem vagyok alkalmas, a magamét, ha volna, még csak ellátnám, de a másén, pénzen fizetett napszámosnak lassú mozgású vagyok. Lehet, hogy nem is látom többet szép falum határát. De akárhova kerüljek, mindig szeretettel gondolok magára s imádkozom érte. Holtig hű hive Szabó János. Néhány percig csend van a szobában. Az ablaküveg sarkában hosz- szú, egyforma döngéssel dönög egy légy. Megirigyli énekét a lámpa s zúgni kezd. A toronyban rákondítják az esthajnalit. Farkas Gergely lopva nézi a leányát. Szeretné léikéből kiolvasni gondolatát, hogy ahoz igazíthatná mondókáját. Máskép kell beszélni, ha a lány hajlik a szakításra s máskép ha a szerencsétlenség még jobban megerősíti szerelmében. De az nyugodt tekintettel néz apja szemébe s várja a szót. — Igaza van Szabó Jánosnak, mondja lassú, vontatott hangon. Szerencsétlensége egészen új állapo-
