Harangszó, 1915-1916

1916-03-05 / 34. szám

1916. március 5 HARANGSZÓ. 267. bán, de azért még mindig úgy érzi, mintha a jótékony álomból valami új csodálatos álomba ébredne bele. A fehér falak, a tisztára zsúrolt padló, a ruganyos, puha párnáju, tiszta ágy, a gondos ápolás mind-mind olyan, mintha nem valóság lenne, hanem valami szép meséskönyv kiszakított tündér regéje. Most is csak néz, hall­gat s a homlokát simítja. Az ápolónő újra kérdezi: — Kiván valamit ? Tehát mégse álmodik. Igaz min­den, ami vele történik. Igaz, de azért mégis csuda. — Egy kis vizet kérek, — mondja egy kis hallgatás után. Halántéka lüktet, teste forró, lábát hasítja a fájdalom. Szemeit lehunyja, lélegzetét visszatartja, de szempillája megremeg az elfojtott kíntól. Mikor ide­került, az orvos a fejét csóválta. Hat napig vonszolták szekereken, csata- kos mezőkön, úttalan útakon, míg végre vasúthoz érkeztek. Ha rágon­dol az Isten szabad ege alatt töltött hideg éjszakákra, a szekérrázásra, az égető fájdalmakra, a borzasztó nél­külözésekre, a rettenetes látványokra, még most is a szemébe szalad min­den érzése. Nagy harcok idején volt. A kórházak alig győzték befogadni a sok sebesültet. A tovább szállítha- tókat lejebb vitték, így került ő is magvar városba. Bizony az elhanya­golt seb már nehezen várta a gyó­gyító orvost. Eleinte szépen gyógyult. Az orvos arca is derült maradt, mi­kor nap-nap után megvizsgálta. De azután Szabó János hirtelen össze­roppant, mint ahogy az országút szé­lén álló magas jegenyét kidönti a beleütköző szélvihar. A sok nélkülö­zés és erőfeszítés súlya alatt össze- roskadt az erős, edzett test. A láz folytonosan erősödött, úgy hogy az orvos azt hitte, tifusz lesz belőle. Szabó János nyugodt, türelmes és végtelen boldog. Hiába kérdezgetik: neki nincs kérni valója. Ellenkezőleg annyira megelégedett, hogy boldog­ságában sírni és nevetni szeretne egy­szerre. Ugyanaz az érzés kiséri, ami első nap eltöltötte szívét, mikor ki­emelték a fürdőből, belefektették a tiszta, puha ágyba és eléje tartották a frissen párolgó, meleg teát. Olyan bolondos gondolata támadt, hogy az angyaloknak se lehet jobb dolguk a mennyországban. Az emberek nem is képzelik, milyen kevés szükséges a boldogsághoz és megelégedéshez. A jólét követelődzései közt magasra szökkentik igényeik táltos paripáját és nem veszik észre, hogy a boldog­ság virága nem a magasságokban, hanem a mindennapi élet földrögei közt virul. Szennytől való megtisztu­lás a külső és belső életben, egy kis napsugár, mosolygás, munka és sze­retet, vájjon mi kell egyéb ? Az a csésze meleg tea, meg néhány fa­lat jóízű kenyér, óh Istenem, az már sok, nagyon sok. Ellátják mindenféle újsággal, könyv­vel, de azért mindennapi olvasmánya mégis csak az a kopott újszövetség marad, melynek lapjain meglátja Tóth Ferkó ceruza jeleit. Szorgalmasan olvasgatja s előszeretettel keresgeti azokat a bibliai verseket, metyek a szenvedésre vonatkoznak. A többiek reggeltől napestig kártyáznak, mal­moznak, dominóznak. Jól is esik egy­két óráig, de egész nap, nem, az mé­gis nagyon üressé teszi a hosszú na­pot. Mintha hiányoznék belőle a tar­talom s este nem tudná, hogy miért is kelt fel a nap. Egészen más, mi­kor a bibliát olvassa. Mintha az is­teni igazság csodálatos forrásvizében fürödnék lelke s mindennap megerő­södnék és megtisztulna egy új életre. Lassanként nem elégszik meg az ol­vasgatással, hanem könyv nélkül meg­tanulja a verseket. Mégis más az, amit az ember beleír a lelke köny­vébe, mindig olvashatja s akkor is látja betűit, mikor körülötte sötétségbe borul minden. Isten igéje fényt su­gároz és világit, mint csillag az éj­szakában. „Boldogok akik sírnak, mert meg- vigasztaltatnak.“ „Akik az Istent szeretik, azoknak mindenek javukra vannak.“ „Boldog ember az, aki kisértetet szenved, mertminekutánna megpróbál- tatik, elveszi az életnek koronáját, me­lyet ígért az Úr az őtet szeretőknek,' „Szenved-e valaki ti közietek ? imád­kozzék.“ „Hogyha az igazságért szenvedtek, boldogok lesztek.“ „Jobb, hogy jó cselekedetért szen­vedjetek, ha Isten akaratja úgy akarja, hogy nem a gonosz cselekedetért.“ „Ha a Krisztus szenvedésének társai vagytok, azon örüljetek, hogy mikor az ő dicsősége megjelenik, akkor is örvendezve vigadjatok.“ Mikor azután leszáll a félhomály s az alkonyat szürke fátyolt borít a falakra és az egymás mellett álló ágyakra, az eltompított világosságú termet templomnak látja, s halkan, csöndesen mondogatja egymás után az Úr igéit. Ólom nehezítéket tesz szempillájára a halálos bágyadtság, kicserepesíti száját a láz forrósága, testébe száz és ezer acélfurót mé- lyeszt a fájdalom, mégis nyugodtan fekszik s nem panaszkodik. Azért nem ment ez olyan könnyen és olyan magától. A kényelmet, biztos fede­let és rendes életmódot hamar meg­szokja az ember s azon túl könnyen megsokalja a fájdalmat. Hanem az Isten igéje nem hagyta magára. Ahogy ráhullott lelkére, azonnal munkálkodni kezdett s csodálatos erőket: türelmes- séget, engedelmességet vitt a szenvedő gondolkodásába. Maga se tudja, hogy és mint volt, csak az eredményt látta: a lelki nyugalmat, a lelki boldogságot. Pedig mindennap többet szenved. Az orvos sokat vizsgálja, hosszú, he­gyes acél szerszámmal megbolygatja a sebet, beleszúrkál, kutatgatja. Csont­szilánkokat szedeget ki, néha egy- egy darabot kiéget. Közben gond­terhesen csóválja fejét. Mikor a műtő­asztalról visszaviszik, fehérre vélt az arca, mint a párna, melyre aléltan hátrahanyatlott feje. — Úgy-e nehéz a szenvedése ?... kérdezi az egyik jóságos arcú, fehér hajú ápolónő. Szabó János végigsimítja verejté- kes homlokát, azután csöndesen felel: — Míg le nem nyúl az Isten keze, addig nagyon nehéz, de ha egyszer le­nyúlt hozzánk, akkor már könnyebb ! Az uriasszony csodálkozva néz rá, azután kis idő múlva ennyit mond: — Tulajdonképpen magát nem szabadna visszaereszteni a frontra. Mindig a nagy betegek közé kellene vinni kórházból-kórházba, hadd ta­nulnák meg a sebesültek, hogyan kell a szenvedést elviselni. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesiteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját ssékházában.) 67 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom