Harangszó, 1915-1916
1916-03-05 / 34. szám
1916. március 5 HARANGSZÓ. 267. bán, de azért még mindig úgy érzi, mintha a jótékony álomból valami új csodálatos álomba ébredne bele. A fehér falak, a tisztára zsúrolt padló, a ruganyos, puha párnáju, tiszta ágy, a gondos ápolás mind-mind olyan, mintha nem valóság lenne, hanem valami szép meséskönyv kiszakított tündér regéje. Most is csak néz, hallgat s a homlokát simítja. Az ápolónő újra kérdezi: — Kiván valamit ? Tehát mégse álmodik. Igaz minden, ami vele történik. Igaz, de azért mégis csuda. — Egy kis vizet kérek, — mondja egy kis hallgatás után. Halántéka lüktet, teste forró, lábát hasítja a fájdalom. Szemeit lehunyja, lélegzetét visszatartja, de szempillája megremeg az elfojtott kíntól. Mikor idekerült, az orvos a fejét csóválta. Hat napig vonszolták szekereken, csata- kos mezőkön, úttalan útakon, míg végre vasúthoz érkeztek. Ha rágondol az Isten szabad ege alatt töltött hideg éjszakákra, a szekérrázásra, az égető fájdalmakra, a borzasztó nélkülözésekre, a rettenetes látványokra, még most is a szemébe szalad minden érzése. Nagy harcok idején volt. A kórházak alig győzték befogadni a sok sebesültet. A tovább szállítha- tókat lejebb vitték, így került ő is magvar városba. Bizony az elhanyagolt seb már nehezen várta a gyógyító orvost. Eleinte szépen gyógyult. Az orvos arca is derült maradt, mikor nap-nap után megvizsgálta. De azután Szabó János hirtelen összeroppant, mint ahogy az országút szélén álló magas jegenyét kidönti a beleütköző szélvihar. A sok nélkülözés és erőfeszítés súlya alatt össze- roskadt az erős, edzett test. A láz folytonosan erősödött, úgy hogy az orvos azt hitte, tifusz lesz belőle. Szabó János nyugodt, türelmes és végtelen boldog. Hiába kérdezgetik: neki nincs kérni valója. Ellenkezőleg annyira megelégedett, hogy boldogságában sírni és nevetni szeretne egyszerre. Ugyanaz az érzés kiséri, ami első nap eltöltötte szívét, mikor kiemelték a fürdőből, belefektették a tiszta, puha ágyba és eléje tartották a frissen párolgó, meleg teát. Olyan bolondos gondolata támadt, hogy az angyaloknak se lehet jobb dolguk a mennyországban. Az emberek nem is képzelik, milyen kevés szükséges a boldogsághoz és megelégedéshez. A jólét követelődzései közt magasra szökkentik igényeik táltos paripáját és nem veszik észre, hogy a boldogság virága nem a magasságokban, hanem a mindennapi élet földrögei közt virul. Szennytől való megtisztulás a külső és belső életben, egy kis napsugár, mosolygás, munka és szeretet, vájjon mi kell egyéb ? Az a csésze meleg tea, meg néhány falat jóízű kenyér, óh Istenem, az már sok, nagyon sok. Ellátják mindenféle újsággal, könyvvel, de azért mindennapi olvasmánya mégis csak az a kopott újszövetség marad, melynek lapjain meglátja Tóth Ferkó ceruza jeleit. Szorgalmasan olvasgatja s előszeretettel keresgeti azokat a bibliai verseket, metyek a szenvedésre vonatkoznak. A többiek reggeltől napestig kártyáznak, malmoznak, dominóznak. Jól is esik egykét óráig, de egész nap, nem, az mégis nagyon üressé teszi a hosszú napot. Mintha hiányoznék belőle a tartalom s este nem tudná, hogy miért is kelt fel a nap. Egészen más, mikor a bibliát olvassa. Mintha az isteni igazság csodálatos forrásvizében fürödnék lelke s mindennap megerősödnék és megtisztulna egy új életre. Lassanként nem elégszik meg az olvasgatással, hanem könyv nélkül megtanulja a verseket. Mégis más az, amit az ember beleír a lelke könyvébe, mindig olvashatja s akkor is látja betűit, mikor körülötte sötétségbe borul minden. Isten igéje fényt sugároz és világit, mint csillag az éjszakában. „Boldogok akik sírnak, mert meg- vigasztaltatnak.“ „Akik az Istent szeretik, azoknak mindenek javukra vannak.“ „Boldog ember az, aki kisértetet szenved, mertminekutánna megpróbál- tatik, elveszi az életnek koronáját, melyet ígért az Úr az őtet szeretőknek,' „Szenved-e valaki ti közietek ? imádkozzék.“ „Hogyha az igazságért szenvedtek, boldogok lesztek.“ „Jobb, hogy jó cselekedetért szenvedjetek, ha Isten akaratja úgy akarja, hogy nem a gonosz cselekedetért.“ „Ha a Krisztus szenvedésének társai vagytok, azon örüljetek, hogy mikor az ő dicsősége megjelenik, akkor is örvendezve vigadjatok.“ Mikor azután leszáll a félhomály s az alkonyat szürke fátyolt borít a falakra és az egymás mellett álló ágyakra, az eltompított világosságú termet templomnak látja, s halkan, csöndesen mondogatja egymás után az Úr igéit. Ólom nehezítéket tesz szempillájára a halálos bágyadtság, kicserepesíti száját a láz forrósága, testébe száz és ezer acélfurót mé- lyeszt a fájdalom, mégis nyugodtan fekszik s nem panaszkodik. Azért nem ment ez olyan könnyen és olyan magától. A kényelmet, biztos fedelet és rendes életmódot hamar megszokja az ember s azon túl könnyen megsokalja a fájdalmat. Hanem az Isten igéje nem hagyta magára. Ahogy ráhullott lelkére, azonnal munkálkodni kezdett s csodálatos erőket: türelmes- séget, engedelmességet vitt a szenvedő gondolkodásába. Maga se tudja, hogy és mint volt, csak az eredményt látta: a lelki nyugalmat, a lelki boldogságot. Pedig mindennap többet szenved. Az orvos sokat vizsgálja, hosszú, hegyes acél szerszámmal megbolygatja a sebet, beleszúrkál, kutatgatja. Csontszilánkokat szedeget ki, néha egy- egy darabot kiéget. Közben gondterhesen csóválja fejét. Mikor a műtőasztalról visszaviszik, fehérre vélt az arca, mint a párna, melyre aléltan hátrahanyatlott feje. — Úgy-e nehéz a szenvedése ?... kérdezi az egyik jóságos arcú, fehér hajú ápolónő. Szabó János végigsimítja verejté- kes homlokát, azután csöndesen felel: — Míg le nem nyúl az Isten keze, addig nagyon nehéz, de ha egyszer lenyúlt hozzánk, akkor már könnyebb ! Az uriasszony csodálkozva néz rá, azután kis idő múlva ennyit mond: — Tulajdonképpen magát nem szabadna visszaereszteni a frontra. Mindig a nagy betegek közé kellene vinni kórházból-kórházba, hadd tanulnák meg a sebesültek, hogyan kell a szenvedést elviselni. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesiteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját ssékházában.) 67 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
