Harangszó, 1915-1916

1916-03-05 / 34. szám

VI. évfolyam. I9l6. március 5. 34-ik szám. VALLÁSOS NÉPLAP. háború tartama alatt megjelenik minden vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és minden­nemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMÉND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést"elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Csajbók Lidiké: A holt katona. (Vers.) — C. p. ■ Nehemiás imája szerencsétlen hazájáért — Párbaj a hídon. — Kapi Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye. — Szerkesztő postája. A holt katona. A görczi hegyeket magas hó borítja, Fehér havon fekszik egy katona halva ; Szeme zárva, ámde mosolyog még ajka, A sok szenvedésnek nyoma sincsen rajta. Száraz fehér rózsát szőrit kebelére, Mit pirosra festett szive hulló vére; Bucsuzáskor adta emlékül arája, Aki ötét vissza bús könyek közt várja. Ő pedig itt fekszik a csillogó havon, Tátongó sebekkel némán hallgatagon. Rá senkisem borul, sirt neki nem ásnak, Csak a fehér hó hull rá védő palástnak. De majd kikeletkor, ha vidul a határ, S dicséneket zengve száll égnek a madár: Zöld, bársonyos fű lesz a hős nyugvó- Szines virágokkal hintegetve tele. [helye, Repkény futja majd be ékes szemfödőül, Feje fölött zsenge rózsabokor zöldül; Melyen altató dalt zeng neki a madár; Kit hű jegyese már vissza hiába vár. CSAJBÓK LIDIKÉ. Nehemiás imája szeren­csétlen hazájáért. Közli : C. G. (L. Nehemiás könyve I. 5—11.) Kérlek Uram, mennyeknek Istene, nagy és rettenetes Isten! ki megtar­tod a szövetséget és irgalmasságot a téged szeretőkkel és a te parancso­lataid megtartóival szemben. Óh le­gyen figyelmetes a te füled és sze­meid legyenek nyitva, hogy meghall­gassad a te szolgádnak könyörgését, melyet én könyörgök most előtted nappal és éjjel Izrael fiaiért, szolgáid­ért és vallást teszek az Izrael, fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk te elle­ned, én is és az én atyámnak háza is vét­keztünk I Felette igen vétkeztünk el­lened, és nem tartottuk meg a paran­csolatokat és a rendeléseket és a tör­vényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak. Óh emlékezzél meg arról a beszéd­ről, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: Ha ti vétkeztek, én meg elszélesztelek tite­ket a népek között. Ha pedig meg- térendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekszitek azo­kat : még ha az ég utolsó szélén volnának is szétszórt gyermekeitek, onnan is össze gyűjtöm őket és be­viszem arra a helyre, melyet válasz­tottam, hogy lakozzék ott az én ne­vem. És ők a te szolgáid és a te néped, akiket megszabadítottál a te nagy erőd által és a te erős kezed által. Kérlek óh Uram legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak könyör­gésére és szolgáidnak könyörgésökre, akik kívánják félni a te nevedet és adj kérlek jó szerencsét most a te szolgádnak és engedd, hogy kegyel­met találjon. Amen 1 Párbaj a hídon. öt kilométerre álltak egymással szemben a magyar és orosz csapatok elővédjei. Közöttük a Dnyeszter ka­nyargóit. A magyar elővéd parancs­noka a térképre nézett, azután ma­gához hivatta a hadnagyát. — Hadnagy ur, ön a szakaszával előremegy ide. — A térképre mu­tatott. — A Dnyeszteren átvezető hidat, amilyen gyorsan csak lehet, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom