Harangszó, 1915-1916

1916-01-16 / 27. szám

VI. évfolyam.

I9lő. január lő.

27-ik szám.

Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vaevármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

TARTALOM: Szalay Mihály: Mind azt mondjuk . . . (Vers.) — Mindent egy gondolatért — Buvárhajóban — Kapi Béla: A láthatatlan1'kéz. (Elbeszélés.) — Karácsony est. (Vers.) — Tanítók árváiért. — Világháború eseményei. — Ország-Világ.

TTÍind azt mondjuk ...

Mind azt mondjuk, elég volna, Sok is már a szenvedés;

De Istennek más a terve,

Néki még ez mind kevés.

Arcát tőlünk füsttel hővel, Vérpárával rejti el;

S tűrésben is kifáradva Mind csak tűrni, várni kell.

0 is soká várakozott,

Vérző szívvel tűrve-tűrt,

De megtérni rá nem értünk, Sőt tetéztünk bűnre bűnt.

Nagy türelmét nem becsültük, Nem láttuk Őt a mögött; Trónja felé durva gőggel Gúny, szidalom röpködött.

Bolondság, hogy volna Isten! Vagy ha van is, vak süket!

Éli papként aggottan ül,

Keze gyönge, reszketeg.

Végre végleg megsokalta,

Ránk emelte balkezét,

S most tűnik ki: tűz, acél az, S nyögni súlyát szörnyűség.

Már nem a lágy kérlelésnek, Zord feddésnek Istene: Búsulását úgy kiönti,

Az egész föld reng bele.

Keserűség italával Színig tölti poharunk S a részünket ki kell innunk, Bár izétől borzadunk.

Szánkra nyújtja, rászorítja S ha kiittuk, újra tölt:

Ne gyönyörtől, vértől-könnytől Legyen ittas most a *öld!

Mi azt hisszük, sok is volt már; Ö úgy látja, még kevés:

Nagy mértékkel mértük a bűnt, Naggyal jár a büntetés.

SZALAy MIHÁLy.

Mindent egy gondolatért!

A most folyó rettenetes világháborúban sajátságos, és tegyük hozzá, keresztyén felfogásunk szerint éppen nem rokonszenves szerepet játszanak az apró, sárga japánok. Alattomosan, számítón ott lopózkodnak a háttérben, benn vannak a háborúban és még sincsenek benn. Valahogy olyan formán rendezték ezt a dolgot, hogy ők csak nyerhetnek az egész üzleten, mert bizony ez a rettenetes világfelfordulás csak nekünk nagy, szent dolog, kik hazánkat, jövőnket, családi fészkünket oltalmazzuk, nekik, akik a hasznot és gazdagodást keresik, az egész egyszerű üzlet marad.

Hanem van a japán népnek egy nagyon figyelemre méltó jelemvonása, az, hogy saját személyét teljesen alá tudja rendelni nemzete nagy érdekeinek. Ha hazájáról van szó, akkor minden kérés parancs lesz előtte, akkor minden nehéz dolog könnyűvé válik, akkor úgy tekint a legsötétebb keresztfára, mintha virágjában álló rózsatő lenne s tövis helyett illatos szirommal szórná tele útját. Minden japán egész életét, munka-erejét, te