Harangszó, 1915-1916
1916-01-16 / 27. szám
2lö. HARANGSZÖ. 1918. január 18. hetségét, vagyonát hazája felvirágoztatására szenteli. Nem régen a japán nemzeti védelmi bizottság egy kis füzetben körvonalazta a japánok jövendő törekvését. Elmondja, hogy micsoda uj területeket, szigeteket akarnak elfoglalni, hol akarnak kereskedelmi és ipari piacot teremteni, azután így folytatja : „ezen célunk érdekében takarékoskodnunk kell erőnkkel, takarékosoknak kell lennünk életmódunkban, mindent azért az egy gondolatért!“ Ez az egy gondolat: az erős, világhatalmi állású Japán. Mindent egy gondolatért I Ezt a szót Írjuk mi is magyar testvéreink leikébe. Ne elmosódó, a pillanat múlásával elszálló betűkkel írjuk bele, hanem a lelkiismeret tüzével égessük bele, hogy megmaradjon mindenkor. Az erős, biztos alapon álló, fejlődő, erkölcsében és jellemében megtisztult Magyarország legyen a mi gondolatunk. Mindegyikünk sokat tehet hazánk megépítésére. De be kell látnunk, hogy életmódunkat, szokásainkat úgy kell átalakítanunk, hogy mindaz nemzetünk és jövendőnk erősítésére szolgáljon. A japánok világosan látják, tudják, hogy a nemzeti cél érdekében kell takarékoskodnunk. Takarékoskodnunk kell életmódunkban. Töröljük el azt az önző takarékoskodást, mely most akar vagyont gyűjteni. Azt a kapzsiságot, mely a hallatlanul magas árakkal sem tud megelégedni, hanem minden alkalmat megragad és magához vonszol az önzés karjaival, csakhogy még jobban megnövelje vagyonát. Most mind ettől megvetéssel forduljunk el s tanuljunk meg takarékoskodni hazánkért. Magunktól csak azért vonjunk meg valamit, hogy annál többet adhassunk nemzeti céljainkra. De komoly intés foglaltatik azután abban a szóban is, hogy takarékoskodjunk életmódunkban. Minden jel arra mutat, hogy gazdaságilag nehéz időszak előtt állunk. A gabona, liszt, kenyér, hús, ruhaszövet, lábbeli, mind nagyobb értéket jelent, mint máskor. Az életfenntartás immár töob lett, mint egyszerű pénzkérdés. Nem az a kérdés: birod-e fizetni, hanem van-e ? Azért korlátozd szükségeidet! Elégedj meg kevesebbel! Tanulj meg lemondani ! Vonj el magadtól sok mindent, hogy több jusson, több maradjon hazánknak, nemzetünknek! Erre a komoly, nagy munkára adjon erőt a jó Isten, ő erősítsen meg, hogy mindent megtegyünk egy gondolatért 1 Bu várh ti j ol>M n, Egy német tengerésztiszt elbeszélése után. A háború kitörése után hosszú ideig a legelső tipusu, hét-nyolc éves kis buvárhajón teljesítettem szolgálatot. Hajónk, amely alig 300 tonnás volt, csak parti szolgálatot teljesített. Messze nem is mehetett, hiszen csak 700 kilométert tehetett meg egyfolytában, készletei felújítása nélkül. Akciórádiusza tehát csak 350 kilométer volt. A tavasz folyamán azonban beosztottak az újonnan elkészített nagy buvárhajókhoz. Néhány hétig rövid utakat téve, begyakoroltuk uj hajónk kezelését. Végre egy napon megk .p- tuk a parancsot, hogy holnap indulunk hosszabb útra. A kijelölt időben kissé elfogultan foglaltuk el helyünket a buvárnaszád- ban. Az ut izgató érdekessége, veszedelmes volta, eredménye foglalkoztatta gondolatainkat. Csendes este volt, amikor elindultunk. A hajót rejtő dókból lemerülve indultunk el, s így jutottunk ki a kikötőből is: ki tudja, hol leskelődik valamely kém ? Csak künn a nyílt tengeren merültünk ismét föl, ahol már nem voltunk észrevehetők a szárazföldről. Megindítottuk a Diesel-motorokat s teljes erővel nekivágtunk a tengernek. Karcsú hajónk gyönyörűen szelte a hullámokat. A csaknem egy éves háború tapasztalatait természetes, hogy mind gondosan fölhasználta a hajó építés vezetősége. A naszád súlya több, mint 1000 tonna. Erős motorjaival legalább 40 kilométer óránkénti sebességgel túrja magát előre a tajtékzó habok között. A híres U. 9. csak 24, az U. 21. 33 kilométert tehetett óránként. S a mi hajónk egyfolytában legalább 5000 kilométert tehet, anélkül, hogy készletét fölujítaná. Annyit jelent ez, hogy akár egy hétig elkalandozhatunk a tengeren. S mit fognak szólni az angolok a mi nem is épen kis kaliberű mordályainkhoz, amelyek iit ásitoznak a födélzeten? Ezekkel akár egy kisebb parti erődöket is megtámad thatunk. Amint a nyílt tengeren síklunk, egyszerre csak csillogó pont vonja magára figyelmünket: hajó. Parancsnokunk is észrevette, mert naszádunk hirtelen irányt változtat: eleje kerül a gőzösnek. Néhány kilométernyire lehetünk, amikor fölhangzik a parancs: lemerülni. A Diesel-motorok megállnak, az ajtók lezárulnak, megindulnak az elektromotorok. Mert a zárt hajó levegőjét rövid idő alatt élvezhetetlenné tennék a robbanó motorok kipuffogó gázai. Három-négy perc alatt hajónk a viz alatt van, az üvegablakos parancsnoki torony kivételével. Ezen át 4—500 méterről 'látjuk, mint úszik előttünk a hatalmas hajó. Személy- szállító gőzös, fényesen kivilágítva. Svéd színeket jeleznek lámpái. Neve erősen megvilágítva : Angström. Nem ellenség. Nyugodtan mehet tovább. A békésen alvó utasok nem is sejtik, micsoda rém ólálkodik körülöttük. A legrettenetesebb lény, amely valaha úszott a tengerben ; amelyhez képest dajkamese a régi tengerészek tengeri kígyója, óriás polipja, amely hajókat húzott a tenger fenekére. Acélszörny, gyomrában 32 mindenre elszánt tengerésszel ; annyi robbanó gyapo’tal, amellyel akár egy várost is a levegőbe lehetne röpíteni. Mind a nyolc torpedó kivetőcső meg van, töltve. A parancsnoknak egy ujjnyomása s nincs többé a hajó kajütjeiben ébredés ... A hajó elment, mi fölmerültünk, s folytattuk utunkat tovább. Az éj hátralévő része különös esemény nélkül telt el. Reggelre a veszedelmes zónába értünk. Le kellett tehát merülnünk. Föladatunk volt Anglia északi partjain cirkálni. Itt minduntalan találkozhattunk ellenséges hadihajóval. Azt ugyan mi előbb észrevesszük, mint onnan minket, de ellenséges buvárhajó is akadhat utunkba s ilyenkor az a buvárhajó, mely a másikat előbb észreveszi, veszve van. Le kellett egészen merülnünk, úgy, hogy csak a periszkópunk látszott ki a vízből. Megkezdődött a tenger alatti élet, öt méternyire az éltető levegő alatt. Körülöttünk a zárt, nyomasztó levegő, amit fölujit ugyan állandóan a vaspalackokból kiáramló oxigén, külömböző vegyiszerek folyton mosogatják a kilehelt gőzöktől, de a zsúfolt terem sajátságos kellemetlen hatását még sem tudják egészen eltüntetni. A gépek zúgása, a hajócsavar szárnyai közt elfutó viz zaja a kitünően visszhangzó nagy acélszerkezetben állandó dübörgéssé lesz, úgy hogy egymás hangját is alig halljuk. Egyetlen összekötőnk a külső világgal a periszkóp. Körülbelül öt méter magas, emberi karnál alig vastagabb acélcső. A tetején prizmás szerkezetű Fjjel. Egy köralaku üveghasáb, alatta távcső: ez értesít bennünket mindenről, ami odakünn történik. Még egy prizma középen: ezzel jól szembenézhetünk ellenségünkkel. Fehér asztalon világos gyűrű, amit a periszkóp mutat. Ez a látóhatár. A gyűrű belső fele zöldeskék, a külső kékes-
