Harangszó, 1915-1916
1915-07-25 / 2. szám
10. harangszó. 1915. július 25. szabad felednünk, hogy minden jó adomány és tökéletes ajándék onnét felülről való és a világosságnak Atyjától száll alá! Az aratás az Isten kegyelmi ajándéka Úgy is fogadjuk tőle — hálás szívvel. Nem mi teremtettük a már érett gabonaszemeket. Egyáltalában nem is sejtjük mint lettek érett gyümölccsé, távolról sem értjük azt a titokzatos, rejtelmes életet, mely a vetésekben a keléstől a megérésig szunnyadott. Nem mi adtuk hozzá az erőt és napsugarat. Mi nagyon keveset adtunk hozzá. Csak munkánkat. Miénk a munka, Istené az áldás. Az aratásban — még munkánk is — minden kegyelmi adomány. Különvizsgálva a mi munkánkat, életünket, erőnket és egészségünket, az is mind isteni gondolat és adomány. De ha csak az aratásnál maradunk, alázatos szívvel be kell ismernünk, hogy ami benne fontos és lényeges, az nem a mi művünk. Mi nem tudnánk kezünkkel és eszünkkel olyan árpa, búza, rozs, kukorica szemeket készíteni, hogy azok a földre kerülve onnan kikeljenek érésre és termésre! Valljuk be, hogy erre képtelenek vagyunk I Életre képes csirát mikép állíthatunk elő? Vagy ha már megvolna az embercsinálta gabonaszem — ami lehetetlen — isteni hozzájárulás nélkül, eső és napsugár nélkül hogyan fejlődtetnők ki aranykalászos tengerré ? Valljuk be alázattal, hogy erre is képtelenek vagyunk! A gabonaszem megalkotása, csirája, melyben rejtelmes életlehetőségek szunnyadnak, eső és napsugár — egyik sem a mi gondolatunk, művünk, hanem — Isten gondolata és műve. Ami természetben és életben fontos és lényeges, az mind Isten gondolata és műve. önerőnk nem segít rajtunk, mert mi könnyen elveszünk. Isten hozzájárulása, kegyelme nélkül semmire sem mehetünk. Félre azért az otromba gőggel és magabizakodással. Vak és esztelen ember az, aki az hiszi, hogy mi megtudnánk élni — Isten nélkül. Létünk és életünk legmélyebb alapjai Istenben gyökereznek és nélküle épp oly kevéssé tudnánk megélni, mint az erdő fája, ha gyökereit a szélvész kitépte és a levegőbe fordította. Nincs ott megélhetés számára, még ha nyakasan és gőgösen vallja is: meg tudok a föld nélkül élni! Ilyen botor gondolkodású az a sok vallás— és istentelen ember, ki nélküle, léte és életalapja nélkül akar élni. Azt tagadja meg, akiben élt, azt káromolja hálátlanul, akinek mindenét, de mindenét köszönhette. Az aratás Isten kegyelmi ajándéka, fogadjuk azt hálás szívvel. Ismételjük: hálás szívvel. Ne tartsuk azt természetesnek, hogy minden áron meg kell kapnunk. Még mindig elveheti tőlünk. Ne szokjunk hozzá ahhoz a hálátlan gondolkodáshoz, hogy bennünket a természetben minden jogosan megillet. A természetben rejlő isteni működések és törvények számunkra mind csak ajándék. Az emberi gyarlóság miatt megszoktuk természetesnek tartani, hogy a tél után jön a tavasz, s az őszt a nyár előzi meg. Gondoljuk el mi lenne akkor, ha Isten ezt a törvényt kivonná egyszerre a természetből és a tél után nem jönne a tavasz és a kikelet ? Gondoljuk el, mi lenne a világmindenségből, ha Isten kivonná a belé helyezett törvényeket ? összeomlanék minden I Isten nélkül nem volna ember, élet, természet és világmindenség 1 így látjuk, hogy mindenért a világon, még a természeti törvényekért is mélyen hálás szívvel kell lennünk Isten iránt. Ezekkel is azt bizonyítja, hogy jó az emberhez, Atyánk, mennyei Atyánk. Ez az egyik aratási kisérő gondolatunk. A másik pedig az, hogy legyen meg az ő szent akarata. Mi emberek nem látunk bele a jövőbe és még most nem tudhatjuk, hogy milyen termést fog ez idén adni nekünk. Még jöhetnek rohasztó hosszú esőzések s egyéb bajok a már learatott gabonára is, de jöhetnek áldott alkalmi napok a továbbmunkálkodásra. Mindenre azt mondjuk keresztyén alázattal és megadással: legyen meg a te akaratod. Ha jó aratást fogunk megérni, azt hálás szívvel fogadjuk, de ha kevésbbé jót, akkor sem lázadunk akarata ellen, hanem megadjuk magunkat s azt mondjuk csendesen: legyen meg a te akaratod I Lelkünket előre előkészítjük nemcsak a jóra, hanem a rosszra is, hogy egyik se találjon készületlen meglepetéssel. Nagy kára sok embernek, hogy rosszra nem akarja lelkét előkészíteni s a csalódása így annál keservesebb. A keresztyén embernek mindenre elkészülve kell lennie és mindent — számára jót és rosszat egyaránt — Isten kezéből elfogadni. Azt pedig az Urra kell bízni, hogy tényleg rossz-e az ő szemeiben is, amit én a magam kis világom és érdekeim szerint rossznak Ítélek? Mert az nagy kérdés, hogy ami nekem rossz, Isten előtt is rossz-e? A világmindenséget bizonyára nem az egyes emberek kicsinyes szempontjai, hanem nagy, emberfölötti, örök isteni szempontok kormányozzák. És jó is, hogy úgy van. Felfordulna a világ, ha benne az egyes emberi akaratok mind érvényesülhetnének 1 Az aratásban se szabjunk terveket Istennek. Legyen meg az ő akarata. Minden adomány, szabja meg ő, hogy mennyi és mily súlyos lesz a búza, árpa, rozs. Ha erre nézve mi teszünk jóslásokat, könnyen csalódhatunk. És a csalódás fájdalommal jár. És minek szenvedjünk fájdalmakat önhibánkból, ha ezeket a vallás belátásával elkerülhetjük I Van a mai világban elég elviselni való, ne állítsunk föl mi erőszakkal újakat. Minden jó.adomány és minden tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá, fogadjuk azért azt ajándékkép hálás szívvel és úgy ahogy azt nékünk adni akarja, így fogadjuk az aratást keresztyén lelkülettel. A láthatatlan kéz. Elbeszélés. Irta: Kapi Béla. ELSŐ FEJEZET. Nemes Andrásfalva község. Nemes Andrásfalva községről azt olvassuk egy nagy vaskos könyvben, hogy kerek 180 lakóházban 846 emberfélék dicséri csöndesen vagy hangosabban az Urat. A név mellé egy kereszttel megtetézett kört rajzoltak oda, tehát a községnek van temploma. Biztosan odaépítették a szelíd domb- hajlásra, hogy világos ablakaival, fehér falával, piros bádogtetejével biztatva nézzen alá a völgy lakóira. A templom mellett ott lesz az iskola is. Papiak, tanítólak sem hiányozhatik. Biztosan jegyzője is van a falunak, persze hogy van, itt van a kj. belü, A postakürtöt is odaírták a község neve mellé, ez pedig azt jelenti, hogy j az andrásfalvai becsületes polgároknak nem kell a szomszéd városba ■ szaladgálniok, ha egy-egy levelezőlapot, vagy csomagot akarnak útnak bocsátani távollevő kedveseik után. A kh. jelzés mellett a 2685-ös számot olvassuk. Megnézzük a magyarázatot I és megértjük, hogy annyi katasztrális holdból áll a nemes község határa. Hirtelenében egy kis számvetést csinálunk s hamarosan megállapítjuk, i hogy mindegyiknek jut néhány holdnyi \ birtok, tehát a község lakossága nem j szegény. Mivel pedig bizonyára van néhány zsellér sorban élő napszámos i
