Harangszó, 1915-1916
1915-07-25 / 2. szám
1915. július 25. HARANGSZÓ. 11. > ember, ki párban tartott erős lovaival fát szállít az erdős hegyekből a szomszéd város nagy fametszőjébe, hát bizonyosan akad köztük néhány tehetősebb gazda is, kinek bővebb mértékkel jegyezték tele a birtokívét mikoriban a telekkönyvet korrigálták a városi urak. Azt is pontosan kiolvassuk abból az akkurátus nagykönyvből, melyik városba megy pö- rösködni igazát kereső atyánkfia, ha egy száz koronás bankó erejéig kergeti az igazságot, meg hogy melyik város nevét kiáltja be a vasúti pénztárba, mikor a tekintetes törvényszék elé felebbezi pörös ügyét. Nagyszerű, pontos könyv és mégis olyan sok mindent elhallgat. Például hiába keressük benne, hogy egy vagy két esztendő múlva hány százas számmal jelzik a lakosok számát. Mert bizony most indultak neki a megfogyatkozás utjának. Hogy késő este megperdült a dob s a biró zsindelyes háza falára kiszegezték a mozgósítási parancsot, attól fogva zsibongott az egész falu. Minden házban sütöttek, főztek, s a fonatos kalács, fehér cipó szépen odahuzódott a padlásról lekerült oldalas mellé. Mikor azután elindultak a legények meg az emberek, kiderült, hogy majdnem mindenki elment. De erről nem beszél a nagy könyv. Arról sem ejt szót, hogy egyik másik házban megürült a szoba s kicsi bölcső, eke mellől nekiindult a dicsőség utjának egy, kettő, három... Szegény biró kemény kézzel ütötte a nagy lepedős hivatalos irás négy sarkába a szeget. Mindegyik fiamért egy szeg, — mondta s megremegett az ajka. Azután jött a búcsuzkodás. öreg szülék, fiatal menyecskék sírva fordultak be a kapuba, mikor a fehéren kavargó porfelhő betakarta a katonaládát cipelő, daloló csapatot. Hát azt kicsoda mondhatná meg, hány kis lány virrasztotta át azt az éjszakát, meg azóta is az utánavalókat s hányszor sírták el imádság helyett a szívük egyszerű sóhajtását: én Istenem, én édes, jó Istenem !... De még ezen felül is sok mindenről hallgat a vaskos könyv. Egy betűt sem szól arról, hogy miért néz dölyfös gőggel a község régi törzs lakossága a később letelepedett jövevény családokra. Büszkén verik mellüket a képviselőtestületi gyűlésen, sőt még az egyházi gyűlésekbe is betolakodott az a hiú gondolat, hogy ők különbek a másikaknál. Vájjon miért ? kérdezték már százszor és ezerszer. Hát a múlt jogán I Arról sem beszél a vaskos könyv, hogyan kerül az a kicsiny nádfedelü kunyhó ott a falu derekán, két egyformára épített, büszke tartású cse- répzsindelyes ház közé. Az utca is lejt, hát az egyik majdnem hogy agyonnyomja a kis vályogfalu tömés épületet, melyen a háztető súlya, ferdére nyomintotta az üvegszem nélkül maradt, szegényes ablakot. A másik cserépzsindelyes ház a kunyhó másik oldalán terpeszkedik. Alacsonyabban fekszik ugyan, de magas falával, cifrára festett homlokával mégis csak kegyetlenül ráfekszik a kis nádfede- lesre. Utca felől meg éppen kiáltó az ellentét. A cserépzsindelyes házak mellett kőlábakra épített hivalkodó kerítés pompázkodik. Gyönge zöldre festett deszkáin szépségesen, virít a piros tulipán. A vicispán kertjében sincs ennél szebb és még hozzá a vicispáné hamar elhervad, de ez télen is gyönyörködteti a szemet. A nád- tedeles mellett szűkre szorult, barnásra rothadt, düledező deszkakerítés húzódik. Csúfítja az utcát, botrán- koztatja az arrajárót. Beljebb is nagy a különbség. A cserépzsindelyes házak mellett széles udvar fut hátrafelé, mígnem beletorkolik a tágasra épített pajtába. Oldalt gyönyörű istálló épült, három ajtós istálló. Cifra cement lapokkal van fedve a teteje. Legszebb a faluban. A nádfedelesnek nincs pajtája, sem istállója, egész belsősége alig néhány száz öl, az is rászalad a telek végén csörgedező kis érre. Négy liba gágog a sárgára égett, csupasz gyökerű, csomós fű vön, ennyi az egész. Hát az nincs benn abban a vaskos könyvben, hogy hogyan kerül egymás mellé ez a három ház. A számok meg jelek közt arról sem találunk semmitse, hogy lenn az eleven sövény ama részénél, ahol ritkásabb a galagonya ága, miért raktak egymás mellé kecskelábas léceket. Meg hogy még lejebb, miért huzattak még egy deszkát az amúgy is elég magas kerítés tetejére ? Bizony, ebből a sok betűből, meg számból csak azt értjük meg, hogy nemes Andrásfalva község 180 lakóházában 846 emberfélék dicséri csöndesen, avagy hangosabban az Urat, de nem értjük meg, hogy mikor zászló alá ment a falu eleje, miért sirt a nádfedelü kunyhó kicsiny szobájában olyan szívet tépőn egy szegény, fehérhaju asszony, meg hogy miért surrant az udvarra a mellette levő szép házból egy fe- hérarcu leány s miért szorította olyan boldogan kebléhez azt a violaszálat, mi ott feküdt a poros udvaron s messzire elhintette édes illatát. Honnan került oda ? A közelben nincs virágágy, az eperfáról sem hullott, biztosan nem. Hanem a szegény asszony ablakában ott áll egy kifosztott violás cserép, csak a zöld levele búsong nagy árvaságában. Talán a szegény ablakából került a gazdag udvarára. Megkérdeznénk, de már becsapódott a fehérarcu lány után a tornác ajtaja. (Folytatjuk.) Aratunk... (1915) Harcban-álló magyar nemzet Adj hálát a nagy Istennek, Mert a harcod igazságos A munkád is nagy áldást hoz. Szép országod’ nézd bármerre, Látod, hogy az ellen terve Csődöt mondott: nem hal éhen Ez a nemzet még a télen. Mezőinken dús az áldás, Kövér maggal telt a kalász. Fel, ki bírja, fel munkára, Hívja róna dús kalásza. Munkás kéz most sok hiányzik .. Embert arat az a másik: Kasza helyett — kézben fegyver, Gabna helyett — hull az ember. Hull az ellen, hull mint a mag .. Isten, Te adsz a magyarnak Győzedelmet. Karod vezet. Dicsértessék te szent neved. Vándor. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 37 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
