Harangszó, 1915-1916
1915-10-31 / 16. szám
VI. évfolyam. 1915. október 31. ló-ik szárrí. VALLÁSOS NÉPLAP. Megjelenik novembertől februárig minden vasárnap, márciustól októberig minden második vasárnap. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egés2 évre közvetlen küldéssel 2 korona 50 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Ünnepi ének. (Vers.) — Mészáros István: Reformáció. — Baliko Lajos: Gróf Bethlen Kata — Dávid János: A muszkakapiíány szive. — Tanítók árváiért I Kapi Béla: A láthatalan kéz. (Elbeszélés.) — A világháború eseményei. — OrszágVilág. — A Harangszó perselye. ■ a Ünnepi ének. Gusztáv Adolf csatadala. Ne csüggedj el kicsi sereg, Bár egész föld tör ellened Gyülölség fegyverével I Ne félj, dühe el nem tipor, A Lélek ellen földi por Harcolhat, de mit ér el? Bízzál, az Úr veled leszen, Se vad boszu, se félelem Nem árt igaz ügyednek I Ő áll melléd, ha jön a vész, Megtart, a harc bármily nehéz, Pokol sem győz feletted. Az Istené a hatalom A mennyen, földön, poklokon, Karja meggyőzhetetlen I Ki ő vele tusára száll, Mit ér a kard, sok kopjaszál Az ő hatalma ellen I Ne hagyd el árva nyájadat, Jézus, harcolj velünk magad, Reményünk napia kelj feli Benned bíznak te híveid, Karod bizonnyal megsegít, S áldunk vidám lélekkel I (Altenburg Mihály f 1640.) K S. R eformáció. Irta: Mészáros István. A reformációi emlékünnepet beleállítottuk többi ünnepeink sorába. Október 31-ike minden esztendőben elhozza magával. Most is itt van újra. A legelső dolog, amit ezen az ünnepen tenni sz-' mk, az, hogy a szentbeszéd laka , tta ihlet hatása alatt visszaszállur, , mi nagy Lutherünk korába. Végi, ézzük zárdái vívódását, elkísérjük ómai útjára. Megállunk néhány pe. ere a vittenbergi vártemplom előtt s olvassuk a 95. tételt; azután elmegyünk Wormsba, végignézzük, végigélvezzük azt a hatalmas jelenetet, mely e szavakkal végződött: Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen! Azután felujul- nak lelkűnkben a magyar reformáció jelenetei. Megborzadunk a törvény szavaira való emelékezésnél: Luthe- rani comburantur! (A lutheránusok égettessenek meg I) Hallgatjuk a máglyalángokból előtörő, a gályarabságot megkönnyitő éneket: Erős vár a mi Istenünk! Még valamit teszünk ! Hálát adunk Istennek, hogy a hitjavítás munkáját diadalra segítette. A reformáció megünnepléséhez természetesen ez, a nagy időkre, a nagy emberekre való visszaemlékezés hozzátartozik, de magában véve nem elégséges. Mi volt a reformáció ? Isten leikétől vezérelt férfiaknak az a törekvése, hogy a tiszta keresztyén- séget helyreállítsák. Régóta megvolt ez a törekvés a keresztyén egyházban, ámde a pápák vérbefullasztották. Aki a visszaélések ellen mert szólni, annak meg kellett halnia, „még ha maga Keresztelő Szent János lett volna is!“ Végre Lutherünknek sikerült diadalra vinni a reformációt. Habár szent harcának eredménye csak a keresztyénség egy részének megújulása volt, habár a másik rész továbbra is a pápaság lelkirabságában maradt, — mely császárok és királyok felett bíráskodott, az alattvalókat átokkal sújtotta, a szabad szót elnyomta s a lelkiismeret szabadságát rabigába verte, — mégis ezt az eredményt nagynak, páratlannak kell mondanunk. Volt immár a reformációnak egyháza: az újjászületett evan- géliomi egyház. És a reformációnak megünnepléséhez a történeti visszaemlékezésen
