Harangszó, 1915-1916
1915-10-24 / 15. szám
118. HARANGSZÓ. 1915. október 24. romolták — sikertelenül. Néhány napon át a Djberdó ellen támadtak — sikertelenül. A Dolomitokban megmegszólaltatták az ágyukat — sikertelenül. Lehet egyébiránt, hogy Itália csak áltatja szövetséges társait, csak úgy tessék- — lássék — módra végzi dolgát. Előbb minket csalt meg, most új barátjait csapja be. A francia harctéren Fontosabb esemény nem fordult elő. Egyéb hírek. Görögország és Románia kijelentették Bulgáriának, hogy semlegességüket megtartják mindaddig, míg Bulgária arra szorítkozik, hogy Szerbiával szemben megvédi jogos érdekeit. A Times című angol lap ekképpen jellemzi az angol állapontot: Elveszítettük Törökországot, Bulgáriát és Görögország tevékeny segítségét, mert nem akarunk a dolgoknak szemébe nézni. Optimistáink lebecsülték Németországot és nem ismerték fel, hogy a legerősebb katonai és gazdasági hatalommal állunk szemben. Most új harctér nyílt meg, ahol a döntés várható. Az új háború jelszava: a kelet. A németek azt remélik, hogy megsebezhető helyünkön találnak bennünket. Diplomáciaiig már övéké a sztratégiai haszon tunyaságunk és hanyagságunk miatt. Akár akarjuk, akár nem, elkerülünk mi még egy másik harctérre, Egyiptomba és a kelet felé vivő utakra. — A szerb kormány székhelye a háború kitörése óta Nis volt. Most Mit- rovica lett, közel a montenegrói határhoz. A szerb udvar Podajeyóban helyezkedett el, a prisztinai útvonalon, szintén közel Montenegróhoz. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére! NEHÉZ Ö R A K A mi imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 15 Szenteltessék meg a te neved. 1. Az Isten neve. Imádságunkban ezt mondjuk: Szenteltessék meg a te neved. Da vájjon mit értünk az Isten neve alatt ? Egyszer Mózes Isten elé járult, s megkérdezte, hogy mit feleljen annak, ki tőle az Isten nevét kérdezi? És monda Isten Mózesnek : „vagyok aki vagyok 1 “ így szólj az Izrael fiaihoz: a vagyok küldött engem tihozzátok (Mózes II. 3, 14.)! Mély értelmű felelet. Az ő neve „vagyok.“ De ezt a nevet csak az viselheti, akinek öntudata van; csak az, aki gondolkodásával saját magát minden mástól meg tudja különböztetni. Gondolkodása, öntudata, Ítélőképessége csakis az állatnál tökéletesebb lénynek van. Az Isten felelete tehát máskép így hangzik: én az élő, gondolkodó lény vagyok I Ugyanekkor még közelebbről is megvilágítja saját lényét. Emlékezteti a népet Izrael történetére. Ez a történet megmutatja, hogy ő kicsoda: Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak Istene. „Ez az én nevem mindörökké“ és az én emlékezetem nemzetségről, nemzetségre (II. Mózes, 3, 15.). És ebből a feleletből megérthették, hogy kicsoda az Isten. Hatalmas uralkodó, ki segítő karral vezeti népét, de megkorbácsolja az akarata ellen vétkezőt. Később határozott nevekben is megjelölte az Úr az ő személyét és lényét. A névnek tulajdonképpen ez a feladata. Közelebbről megjelöli a tárgyat, vagy személyt, hogy a névnek puszta említése élőnkbe állítsa azt, amit, vagy akit azzal a névvel felruháztunk. De név és név között nagy különbség van. Az emberek neve például csak külsőség. Adhatnak nekik akárminő nevet, az lelkivilágukat át nem alakítja. Kegyes név mögött rejtőzhetik gonosz szellem. Azt mondjuk, nem baj I Ha az embereket meg akarjuk ismerni, nem a nevüket, hanem beszédüket, csele- kedüket, életüket vizsgáljuk s ezek segítségével ismerjük meg őket. Egészen máskép van ez az istennél I Őt magát nem láthatjuk Előttünk az ő személye munkáiban jelenik meg. Egy-egy nevében nemcsak üres szót találunk, hanem az ő működése egy-egy körének összefoglalását. Azt, hogy kicsoda ő, azt, hogy mit tesz, nevei mutatják. Az ő neve tehát nem oly közönséges dolog, mint az ember neve, hanem ennél sokkal fontosabb. Az ö nevével elválaszthatatlanul összeforr az ö lényege. Midőn az ő nevét ajkunkra vesszük, feltárjuk az ő isteni lényét. De hol vannak az ö nevei? Min denütt Akárhová tekintesz, mindenütt egy szól hozzád: az Isten neve. Néma éjjel, sötétlő égbolton, a csillagok ezre mint aranybetük sora tündökli az ő nevét, hasadó hajnalkor a virágon, fűszálon rezgő har- matcsepp az ő nevét ragyogja. A messze róna távolba vesző egyhangúsága, a bércek zordon, vadon tája megszólal és róla beszél. A csobogó ' patak együgyü beszéde, a zajgó tenger hullámverése, egyet mond: az Isten nevét. Mindegyik azt mondja: az ő neve teremtő. Mikor a nap első sugarára oszlik az éj, mikor a verőfény tengerében megfürdik a zöldelő vetés, életét kifejtve erejét fejlesztve, mikor a rügyből virág, a virágból gyümölcs lesz, egy minden évben megújuló csodát állítván az ember szeme elé, megszólal az örök titok, s megsúgja az Isten nevét: ő a gondviselő. Tekintsünk az emberiség történetére. Népek küzdelmében, a haladás és hanyatlás végtelenbe kígyózó hullámvonalában, megértjük a tökéletesedés törvényét: ez az Isten neve. Az emberek cselekedetei közül kiérezzük a magasabb erőket. Romok, csalódások, szenvedélyek és törekvések közt meglátjuk az Isten kezének csodálatos nyomát. Az Isten nevét. Az ő neve: világkormányzó. Vessünk egy pillantást saját lelkűnkbe. Örökkévaló hatalmat találunk ott is, neve: lelkiismeret. Jóra biztat, gonosztól óv. Jó cselekedetet jutalmaz, gonoszságot büntet. Mi ez a hatalom mi bennünk ? Honnan jött ? Hol van az a forrás, melyből az igazság védelme ered ? Ki irta a szívekbe a törvény betűjét, ki adta belénk a lelkiismeretet, hogy vádoljon vagy mentsen, de mind két esetben bizonyságot tegyen az Istenről ? (Róm. 2, 14 — 15.) A lelkiismeret munkájában is megértjük Isten szavát. Jutalmaz büntet, áld, ostoroz, de mindíg- mindíg egyet mond: az Isten neve: szentség és igazság! Életünk könyve is sokat beszél az Istenről. Sok sora aranybetükkel van
