Harangszó, 1915-1916
1915-10-10 / 13. szám
VI. évfolyam. 1915. október lö. 13-ik szám. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evaug. lelkész és tanító. TARTALOM: Papp Váry Elzmérné: Nagy Lengyelországban. (Vers.) — Mészáros István: Önmegtagadás. — Németh Károly: Fejér Tamás. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért. — Kapi Béla: A láthatatlan kéz.' (Elbeszélés.)Levelek a harcmezoröl. — A világháború eseményei. — Nehéz órák. Kapi Béla: Mi Atyánk ... — Ország-Világ. — Persely. — Szerkesztő postája. Nagy Lengyelországban. Nagy Lengyelországban de hangos az erdő, Nagy lengyel pusztában be véres a mező; Véres nagy pusztában magyarok nyargalnak. Süviti a vihar; jaj a muszka hadnak, jaj a muszka hadnak Őszi vihar szárnyán zúg; a „rajta-rajta“ Régi hős kurucok, Győzelmes magyarok Tárogató hangja Tárogató hangja. Nagy Lengyelországban de csendes az erdő, Nagy lengyel pusztában be sok a temető . . . Régi temetőbe új hősök feküsznek, Uj sirhantok felett, régi nóták kelnek, régi nóták kelnek. Csendes őszi szellő, altatóan zenél; „Piros csizmám nyomát, Zöld erdő harmatát, Hóval födi be a tél, Hóval födi be a tél." Papp Váry Elemérné, Önmegtagadás. Irta: Mészáros István. Nekünk, kik e mozgalmas napokat átéljük, kiket az isteni gondviselés e történelmi idők nemzedékévé tett, megadatott, hogy két, szellemében merőben különböző világot lássunk. A háború előtti világ az önzés világa volt. Az emberek kiléptek az Istennel való közösségből s szeretetük csak önmagukra és nem az Istenre irányult. A vallástalan, az Isten nélkül élő ember, ki nem teljesítette az első és nagy parancsolatot, természetes, hogy nem teljesítette a másikat sem: nem szerette embertársait sem. Egy szeretet nélküli világ volt az, melyben harcban állott mindenki mindenkivel, melyben háború dúlt vérontás nélkül is, mely végre is valóságos, borzalmas, hosz- szú háborút szült. Most a háború világában élünk. Gondolatainkat, érzelmeinket, cselekedeteinket a háború izgatja, foglalkoztatja, irányítja, szüli. A háború tehát átalakító hatással van reánk. Előbb Istenhez vezette az embereket, azután megtanított emberszere- tetre. Most már érezzük, amit az előtt ugyan hallottunk a templomban, de amit komolyan nem vettünk egy percig sem, hogy testvérek vagyunk. A háború megtanított bennünket az áldozatra is. Szeretetünk az emberek iránt most már nem üres szó, hanem cselekedet, jótékonyságunk nem hírünk-nevünk emelésének, nem hiúságunknak, hanem valóban az emberek irárit való szeretetnek áll szolgálatában. A jelszó, hogy: „A haza minden előtt“, önmegtagadást követel. S mikor az önmegtagadás példáit látjuk is; mikor ma a bibliai özvegy asszonynak utódai támadnak; mikor nemcsak hangoztatják, hanem meg is teszik a haza oltárára való áldozathozatalnál, hogy nemcsak jövdelmüket, hanem tőkéiket is „megtámadják“, mikor az önkéntes betegápolók ezerszámra jelentkeznek s végzik önfeláldozással munkájukat sebesült harcosaink mellett; mikor gyógyuló ka- tanáink „alig várják, hogy visszatérjenek harcok mezejére“, akkor csakugyan elmondhatjuk, hogy ma az önmegtagadás korát éljük. L
