Harangszó, 1914-1915
1915-01-03 / 12. szám
1915. január 3. HARANGSZÓ. 91. — Vas Büzsiékhez, hogy az apja el- megy-e holnap a győri vásárra ? — Hát az iskolában ma mit tanultatok ? Melyitek tudja jobban ? — Mit ? Ezt-e — mondja készséggel, hangosan egyszerre mind a kettő. — Testvéredet szívből szeresd, A szép egyességet keresd. Kész légy jogodból engedni, Mintsem mással pörlekedni. — Jól van, — hagyja rájuk Balog István — mink is tanultunk, mink is ilyenfélét, hanem az már régen volt. Régen ; talán el is feledtük. Menjetek csak be, te is Pali, kérjetek a Pisti anyjától álmát... de nem, nézzétek előbb meg, itthon van-e édes apád. — Itthon, itthon — mondják azok — mikor bejöttünk, ott állt a kapun belül, talán még most is ott van. Kifutnak az utcaajtón és jó kedvel bizonyítják: — ott, ott, mert minket vár, pedig a Bözsi apja nem is megy el a vásárra, mert a Csillag megsántult. Meg is mondjuk neki. — Ne menjetek, Pali. eredjetek csak almáért, majd én megmondom édesapádnak. A két gyerek bemegy, Balog István pedig lassan, lehajtott fejjel kilép az utcára. Az öccse ott áll akkor is. Nem megy el előle, nem is fordítja el a fejét, csak mintha restelne vele szembe nézni. — Pál, — szólítja meg István zavarral, akadozva — hallottad azt a rigmust, amit a gyerekek mondtak, a tied, meg az enyim ? — Hallottam, — felel rá halkan amaz keresve is, kerülve is a bátyja tekintetét. — Mitőlünk nem ezt tanulhatják ... — Mitőlünk nem. .. — Hát te haragszol ? — Hát te, bátyám ? — Én nem — felel István engesz- telődött hangon. — Én sem — szól Pál elhaló szóval. — Nem teszek szemrehányást, hogy megvádoltál. — Elég szemrehányást tettem én azért magamnak. Eleget megbántam. — Hát mért nem szóltál ? — Mert azt gondoltam, hátha meg sem hallgatnál. Ettől féltem. Büszke voltam, makacs voltam. — Jó, de ne beszéljünk róla többet. Azt gondoltam, azt az erdőt adjuk el. Az volt az oka mindennek 1 Aztán hadd kamatozzon az árának egyik fele a te fiad nevén, a másik az én fiamén. Úgyis ezeké lenne, nehogy még ezek is gyűlölködjenek rajta. — Erre már én is gondoltam. — Hát gyere át hozzánk, — kéri István meleg szóval — az én házamban nevekedtünk, ott játszottunk valamikor, a gyerekeink is ott vannak. Azután én is átjövök hozzátok. — Megyek — szól engedelmesen a fiatalabbik — hadd lássák ezt minél előbb az asszonyok is. Azt a két kis aranyszálat meg áldja meg az Isten! — Áldja meg, áldja meg! — mondja István csöndes, imádságos hangon. Fölmentések a népfelkelői szolgálat alól. Az újabb sorozás ugyancsak sok hajlékba nehéz gondot vitt magával. Eddig is üresek voltak a falvak, hát még mi lesz ezután ? A föld megmunkálása, a mindennapi kenyér biztosítása annál nehezebb, minél több munkabíró kart elvonnak a gazdaságból. Már pedig, úgy látszik, most ekeszarva helyett ágyuk mellé állnak a magyar haza fiai, fiatal legények mellé sorakoznak az innen-onnan de- resedő családapák. De mi lesz a gazdasággal, a kenyérrel, a családdal ? Ezen a nehéz helyzeten akar segíteni a földmívelésügyi miniszter, ki a közelmúltban rendeletet bocsátott ki, mellyel lehetővé teszi, hogy a gazdák és gazdasági alkalmazottak egyes indokolt esetekben mentesíttet- hessenek a népfelkelői szolgálat alól. A rendelet szerint: »felmenthetők azok, akik a mezőgazdaságban s általában a földmívelésügyi tárca keretébe tartozó közérdekből fontos intézmények, vállalatok- és üzemeknél nélkülözhetetlenek.“ Felmentésre csak olyan egyént lehet javaslatba hozni, akinek elvonulása által valamely gazdaságban az üzem egészen vagy tartósan szünetelni volna kénytelen, esetleg pótolhatatlan károsodást szenvedne. A felmentési javaslatok megtételénél különös súlyt kell helyezni a kisebb gazdaságokra, ahol a gazda, vagy a még otthon lévő családtag elvonulásának kérdése különösen beható megfontolást igényel. A felmentési javaslatot a jegyzők készítik el s a főszolgabírói hivatal utján felterjesztik. Január 5-ig lehet folyamodni. Történet. Özvegy Tóth Istvánná egyetlen leánya Rátalált a nyáron élete párjára. Összegyűl a násznép, templomba indulnak, Szegény édesanya könnyei úgy hullnak, Pedig a szomszédba viszik csak a lányát, Özvegy Tóth Istvánná szép, egyetlen lányát. Megdördül az ágyú fenn Galicziába . . . Özvegy Tóth Istvánná ránéz a fiára: „Édes fiam ... hallod? Veszélyben a haza...!» Dolgos két kezében elnémul a kasza. Indul. S anya-könnyek nem hullanak rája, Özvegy Tóth Istvánná egyetlen fiára. Özvegy Tóth Istvánná egyszer csak hallja, Messze, Krasznik előtt elesett magzatja. De csak nem veszi fel sötét gyászruháját, Kitűz a mellére nemzeti kokárdái, Bátran, büszkén mondja: „hazánkért halt fiam, Az én egyetlenegy, kedves, drága fiam !“ Horeczky Béla. Jó pajtások. Népadoma. Gergő és a Gyurka jó pajtások voltak. Együtt gyerekeskedtek s együtt szándékoztak legénykedni is. Legénysorba jutva elhatározták, hogy elmennek a korcsmába mulatni. — Aztán összetartsunk ám Gyurka, s ha meg akarnak verni bennünket, védjük, segítjük egymást, — mondta Gergő a jó pajtásnak. — Persze, hogy nem hagyjuk egymást, — hagyta reá Gyurka. A dolog aztán úgy ütött ki, hogy a Gyurkát csakugyan megtámadták és megverték a duhaj legények s aki cserben hagyta, eliramodott mellőle, az nem volt más, mint a Gergő pajtás. Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezeiéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 12 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
