Harangszó, 1914-1915
1915-01-03 / 12. szám
92. HARANGSZÓ. 1915. január 3. — Ládd-e, ládd-e, milyen hitvány, szószegő ember vagy te! — piron- gatta később Gyurka a hűtlen szövetségesét. Gergő pár percig szótlanul rágta a körmét s vigasztalóul azt mondta: — Hagyján, pajtás, azért mégis van Isten. Hogyan lett Pálból Saul? Elbeszélés. Irta : Fábián Imre. III. Pál a városi iskolában. Folytatás. Kevesebbet is volt üres Pál helye ezen a nyáron a templomban édes anyja látható örömére. Ezt a kis örömöt azonban, amit otthoni szelídségével, jó templomjárásával szerzett anyjának, nagyon is ellensúlyozta az a nagy gond, amit a következő évben okozott. Ekkor szülei megnyugtatására nem ment vissza lakni régi lakására, új társakat keresett a maga számára. Mégis egymást érték a kérő, könyörgő levelek, melyekben anyjától majd 20, majd 40 K-át kért. Ezer okát tudta adni, hogy mire kell neki a pénz. Az édesanyja pedig mit tehetett mást, minthogy küldött, amit tudott kedves gyermekének. Egyúttal azonban, hogy magát mégis megnyugtassa, rávette férjét, hogy most egyszer úgy menjen el fia után, hogy az ne tudjon apja érkezéséről. Vájjon mit lát fia körül? Az édesapa szót is fogadott. Fiát azonban a legjobb helyen találta. Iskolából mentek éppen haza, mikor betoppant. Lakótársai is csupa jó, tisztességes emberek voltak. Fekete uram egész megnyugodva tért haza. Csakugyan évvégén Pál bizonyítvánnyal tért haza, nem kellett érte váltságdíjat küldeni akár azért, hogy kevesebbet költött, akár azért, hogy édesanyja több tojást és vajat adott el abban az évben. Előző évi aggodalma után bizonyos megnyugvás fogta el Fekete Mihályt, mikor fia érettségi bizonyítványát meglátta. Arra gondolt, ha ennyire jutott fia, most már csak eléri célját. Az utolsó években ugyan nem találta meg benne a régebbi kor szorgalmát, de mégis megállotta helyét, letette a nehéz érettségi vizsgát! IV. Pál válaszúton. Minden rendjén lett volna ekkor már Feketéék házánál, csak Pálnak pályát ne kellett volna választani. De most már, miután a középiskolát elvégezte, valami határozott pályát kellett neki választania. A szülők a pályaválasztás miatt nem aggódtak sohasem, választottak ők már gyermekük számára pályát, mielőtt tanulni ment, annál szebbet, jobbat nem választhatnak most sem: legyen pap, hirdesse az igét alkalmas és alkalmatlan időben, kövesse annak a Pálnak dicső példáját, aki az Úr szőlejében egymaga többet munkálkodott, mint az összes apostolok együtt! Igen ám! csakhogy kettőn áll a vásár! Pál nélkül a papságból semmi sem lehet, ő pedig hallani sem akar arról, hogy a papi pályára menjen. Őneki nem ment el a jó dolga, hogy ilyen pályára menjen. Semmi kedve sincs ahoz, hogy vasárnap délelőtt, délután gyermekeknek s pár öregasszonynak prédikáljon 1 Nem lesz avval senki gazdagabb, ha mindig templomba jár is, ha örökké prédikál is. Ő bizony nem azért tanult, szenvedett eddig, hogy olyan szegény fizetésen kínlódjon egész életében. A szülők nagy fájdalommal hallották gyermekük szavait, különösen az édesanya, aki e lesújtó szavak által legszebb reményeit látta megsemmisülni. De azután fia olyan szépen beszélt az ő terveiről, hogy ismét csak megbékültek vele. Elmondta apjának, hogy ő pap nem lesz, mert Istent, aki azt hirdet, nem látta senki. A papok azt hirdetik, amit maguk találnak ki. Ő nem is akar falusi ember lenni. Szegény élet van faluhelyen nagyon. Semmi élvezetet, semmi szórakozást, semmiféle magához méltó társaságot nem talál ott az ember. Azért ugyan nem érdemes tanulni. Ép azért a mérnöki pályára megy, ahol az igazán tehetséges embert megfizetik jól. Magyarországon, igaz,, azokra se jár valami jó idő, de ő nem is akar itthon maradni. Itthon a tehetséges ember nem tud érvényesülni. Kimegy Amerikába, vagy legalább Németországba. Ott egy jó mérnök évenkint megkeres 40—50 ezer koronát. Olyan pénzt, amilyet itthon egy életen át se bir megkeresni az ember. Példákat is hozott fel olyanok közül, akikről barátai beszéltek. Azok ismertek olyan magyar mérnököt eleget, aki otthon állást se talált, külföldön meg híres, gazdag emberré lettek. Itthon persze azt hiszik az emberek, hogy másutt nem lehet megélni csak Magyarországon. A valóság pedig az, hogy sehol nem olyan nyomorúságos szegény az élet, mint itthon. Előre bocsátotta azt is, hogy ez a pálya neki sokba kerül bizonyosan. Budapesten drága az élet, a tandíj is sok. Tudja azt is, hogy az ő jussából ez a tanulás nem futja, de nem kívánja ő, hogy szülei miatta testvé reit megrövidítsék. Amit ő reá tanú lása alatt elköltenek, visszafizeti ő azt testvéreinek kamatostul. Azért, ha terve sikerül s egy jó állásba bejuthat, egy évi fizetéséből kifizethet i édesapja egész birtokának árát I Akkor azután szüleit sem hagyja ebben az eldugott sáros faluban. Elviszi őket magához nagyvárosra, ahol aszfalton, sár nélkül járnak s éjjel is olyan világos az utca, mint nappal. Édesapja ott korcsmába járhat, édesanyja mellett szakácsnőt, cselédet tart, nem kell neki semmivel se vesződnie, csak neki gátat ne vessenek szándéka kivitele elé. Az édesapjának tetszett a gondolat, hogy fiát ilyen előkelő jó állás bán lássa. Tényleg azt ő maga is tudja, hogy itt nincs annyi gyár, bánya, mint külföldön, tehát a mérnök itt nem is lehet olyan kapós. De azt is hallotta, hogy senkinek nincs olyan nagy fizetése, mint a mérnöknek. Az édesanyjának nem nagyon tetszett a sok pénz, a fényes állás. Szívesebben látta volna fiát, kedvenc terve szerint, egyik szerény falusi paplakás fedele alatt, ahol azt hirdetik: földi ember kevéssel beéri, vágyait ha kevesebbre méri. Nem is állott volna el tervétől, férjét se engedte volna szándékuk mellől tágítani, ha közben a tisztelendő úrra valamiért meg nem neheztel. A tisztelendő úr ugyanis a városon jártában hallotta, hogy a fia utóbbi időben elhanyagolta magát. Nem a legjobb társaságokban forgolódott. Hogy az érettségit megállotta, azt is csak korábbi szorgalmának lehet tulajdonítani. Fekete Mihályné, mikor papjuk ezt megmondta neki, avval a figyelmeztetéssel, hogy vigyázzanak a fiúra, mert nem jó utón van, nagyon megneheztelt. Azt mondani, hogy rossz útra tért az ő gyermeke! Csak még annál rosszabb gyermek ne legyen, akkor nem lesz hiba 1 Különben is papék irigységből beszélnek ilyet. Mindenki tudja, hogy az ő fiuk nagyon gyenge tanuló, ez bántja őket. Ha másnak szabad is ilyet mondani, bár senkinek sem illik, a papnak, aki szeretetet prédikál és azt hirdeti, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, csak nem volna szabad ilyen rossz akarattal bemocskolni hívei jóhírnevét. Még akkor sem illenék, ha az illetőt
