Harangszó, 1914-1915
1915-12-27 / 11. szám
1914. december 27. HARANGSZÓ. 85. S ha messze is a sírhantja, Isten itt is számon tartja, Itt is az ő földje zárja, Az ö ege borúi rája. Végére még ezt írhatod : Legyen áldott minden halott! Nem magukért éltek, haltak, Jobb sorsáért a magyarnak! Szalay Mihály. Hogyan lett Pálból Saul? Elbeszélés- Irta : Fábián Imre. III. Pál a városi iskolában. Folytatás. Hiába akarta Pál magát anyja előtt kimagyarázni, hogy ő csak tréfából mondotta az előbbi szavakat. Gyakori elmaradása a templomból, jóbarátainak szavai, akik vakációban meglátogatták, egész viselkedése megmutatta azt, hogy egészen más szellem tölti el Pált, mint amilyet elvitt az apai háztól- Már korábban is érezték, de különösen az édesanya, hogy lelkileg bizonyos választófal támadt közte és fia között. Ezt a sejtését beigazolva látta. Meggondolatlan fiának persze, hogy megbocsátott, de azért mégis könnyek tolultak szemébe, mikor legközelebbi alkalommal megszokott helyét a templomban elfoglalta. Csakhamar azonban olyan dolog történt, ami egészen kézzel foghatóan igazolta, hogy Pálban más szellem van, mint amit otthonából elvitt, mint ami idáig vezette. Amióta az ötödik osztályba lépett a fiú, nem volt többé tiszta jeles bizonyítványa. Pár jó mindig volt, ami ugyan nem baj, de mégis jobb volna, ha nem volna. Amint Pál mondta, ezek a magasabb osztályok már nagyon nehezek, innét van a gyengébb bizonyítvány. Mindez egészen természetesnek is látszott, a szülők megnyugodtak. Mikor a hetedik esztendő vége is elközeledett, Fekete Mihály elküldte szokása szerint az útiköltséget fia számára, megtoldva még néhány koronával, mert a fiú levelében jelezte, hogy egyéb kiadásai is voltak. Mégis nagy volt a szülői házban a meglepetés, mikor azon a napon, amelyen a fiút várták, levelet kaptak tőle. Már a levél vétele megdöbben-' tette a szülői szíveket, de még jobban a levél tartalma. Mikor Fekete Mihály elolvasta, szónélkül ejtette a földre. A levélben röviden azt írta Pál, nem kapta ki a bizonyítványt, mert 60 K tandíjjal még tartozik. Igaz, hogy apja idejében megküldte 1 ezt neki, de akkor azt a pénzt másra kellett fordítania. Ne haragudjanak jó szülei, küldjék meg a pénzt, hogy bizonyítványát kikaphassa. Az apa csodálkozásánál csak az édesanyáé volt nagyobb. Az édesapa azt nem tudta megérteni, hogy az ő fia hogyan tudta a tandíjra küldött pénzt másra fordítani, az édesanya pedig azon töprengett, hova tette fia azt a sok pénzt, amit ő férje tudta nélkül tojás, tejfel, vaj árából fiának küldött, ha még adóssága is van ? De nem volt idő a töprengésre, gyorsan tenni kellett valamit, márcsak azért is, hogy a falu meg ne tudja Fekete Pál szégyenét. Fekete uram asztalhoz ült, megírta az utalványt, postára tette a pénzt, ne tartozzék az ő fia senkinek 1 A fiú pedig hadd jöjjön haza, majd a többit elintézi vele négyszemközt. A fődolog az, hogy a faluban meg ne tudják 1 Mit is szólna hozzá a világ, ha megtudnák, hogy F'ekete Mihály diák fia, apja büszkesége, elköltötte az iskola pénzét 1 Milyen kárörvendezve néznének ő rá az emberek, ha ebben a fiában csalódnia kellene 1 Meg is hagyta siránkozó feleségének, hogy erről még saját gyermekeiknek sem szabad tudni. Azok nem egy ízben úgy is sokalták a Pálra fordított sok kiadást. Különösen a múlt nyári szünidőben tették szóvá, hogy a sürgős takarodás idején Pál is inkább segíthetne ő nekik, mint a falu dologkerülőivel kártyázik. Ha ezt megtudnák, még megromlana gyermekeik között a testvéri jó viszony. Mert nem a pénz nagysága fájna majd azoknak sem, hanem a szégyen. A küldött pénz után harmadnapra megérkezett Pál is a nyári vakációra. A testvérek a szokott szeretettel fogadták, de az édesanya arcán már ott látta a bánat felhőjét, valamint édesapja homlokán a neheztelés vonását. Mikor apa és fiú egyedül maradtak, akkor Pálnak részletesen el kellett mondania, hova tette a tandíjra küldött pénzt. Amint mondotta, nagyobb diákokkal lakott együtt, akik rendesen kártyázni és néha mulatni is szoktak. Mikor megtudták, hogy ő is tud kártyázni, sokszor maguk közé ültették negyediknek. A vesztes sok esetben ő lett, mert a többiek egymás kezére játszottak. Mikor édesapja a tandíjat megküldte, akkor ezek a fiúk mulatoztak éppen lakásukon. Pénzük nem igen volt, azért őt kérték, adja nekik kölcsön a pénzt, pár nap alatt visszaszolgáltatják neki, akkor tartozását még mindig kifizetheti. Ámde eljött az év vége, társainak még sem lett pénze, így esett meg mások hibája miatt ő rajta a szégyen. De megígérték az elváláskor neki, hogy a jövő év elején okvetlen megrendelik az ő pénzét, akkor kamatostul adják majd vissza. Pál előadása olyan valószínűnek látszott, hogy bár édes apja megdorgálta, hogy ilyen barátokat tart és ilyen embereknek ad pénzt, de haragudni fiára még sem tudott. Mindamellett a következő vasárnap nem örült neki olyan nagyon, mint korábban, hogy fia ott ült a kocin- gáló kártyázok között. Ettől fogva tőle gyakrabban hallotta fia: első az Isten haza ! Folytatjuk. A világháború eseményei. Az elmúlt hét nagyon ellentétes érzelmeket ébresztett a lelkekben. Nagy levertség támadt annak a hírnek a nyomán, hogy Szerbiában vereséget szenvedett seregünk s ennek következtében Belgrádot is ki kellett ürítenünk. A levertséget fokozta a sok mende-monda, mely ilyenkor ugyancsak bőségesen terem. Ezzel szemben nagy örömöt keltett az a hir, hogy a németekkel egyesült seregeink nagy győzelmet arattak az oroszok felett. Tudjuk ugyan, hogy a nagy emberveszteséget semmiféle győzelem nem enyhítheti, de tudjuk azt is, hogy a szerb győzelem csak rövid ideig tartó dicsőség s ezzel az ellenféllel is végzünk. A szerbiai események. A Szerbiában történt eseményekről nem adtak ki részletes jelentést, úgyhogy az egész dolog homályos. Úgy látszik, a szerbek az előnyomuló seregünket minden haderejüket összegyűjtve, feltartóztatták. Mivel az oroszoktól is kaptak segítséget, a mi seregünk kénytelen volt visszavonulni. Súlyosbította a helyzetet, hogy a rossz utak miatt ágyúkat és muníciót is alig lehetett szállítani. De azért nem szabad kétségbeesnünk 1 Tanuljunk csalódásunkból. Ne kicsinyeljük déli ellenfelünket, hanem vegyük komolyan. Mi távollevők pedig tanuljunk meg türelmesen várni. A Kárpátokban. Még nem sikerült az oroszokat teljesen kiszorítani, de azért már a legtöbb helyről kiszorultak. Márma-
